 |
|
Egy reklám képkockái elevenednek
meg a fejemben a témával kapcsolatban.
Éjjel benyitunk
a szobába, és azt látjuk,
hogy gyermekünk ég a láztól. Kezdő, de rutinos szülőként is görcsbe rándul ilyenkor a gyomor
és megnő az adrenalin szint. Azonnali cselekvések sorozata indul el: lázmérés, lázcsillapítás, gyermek megnyugtatása stb. Mennyi aggódás, félelem és tehetetlenség
érzés kövezi ezt a helyzetet. |
Ilyenkor valóban őszinte az az óhaj, hogy bárcsak átvehetnénk gyermekünk fájdalmait,
még ha az az állapot egy egyszerű kis hétköznapi vírus okozta betegség is.
A szülői szem sok esetben már azelőtt érzékeli, hogy a gyermekében lappang
valamilyen betegség, mielőtt maguk a konkrét tünetek megmutatkoznának.
Jelzés értékű egy anya számára például, ha a gyermekére általában jellemző magatartás jegyek hirtelen megváltoznak -
az egyébként eleven, makrancos emberke egyszercsak szelíd kezes báránnyá válik,
vagy a nyugodt, kedves, szót fogadó gyermek elviselhetetlenül nyűgös
és kezelhetetlen lénnyé változik -, továbbá a látszólag ok nélküli sírás, sápadtság,
étvágytalanság is azt jelezheti,
hogy közeleg a betegség.
Ne essünk kétségbe!
A szülői fejben átfutó első gondolatok egyike ilyenkor az, hogy jajistenem csak ne legyen komolyabb baj, és vajon hívjam-e az orvost. Ugyanebben a pillanatban láthatóvá és érzékelhetővé is válik gyermekünk számára a kétségbeesésünk, pedig ebben a helyzetben abszolút a nyugalmat, a biztonságot kellene sugároznunk feléjük.
Nem tudom, hányan vannak közöttünk, akik mosolyogva és higgadtan tudnak kezelni mondjuk
egy kruppos, vagy asztmás rohamot?
Mindenesetre meg kellene tanulnunk jól reagálni
a veszélyesebb helyzetekben is!
Képzeljük magunkat gyermekünk helyzetébe!
Már önmagában megterhelő lehet számára a beteges állapot, rémisztő lehet a sok-sok testi tünet is (pl. hányás, nehéz levegővétel stb.), és ha mindezekhez még hozzátársul a szülők pánikot tükröző arckifejezése!
Nyugalom, türelem, higgadtság, mosoly és humor:
ez legyen a betegségek idején a jelszó!
Nyilván ezekben a helyzetekben is segítségünkre van a tapasztalás, és várhatóan,
ahogy nő
a gyermekünk egyre nagyobb rutinnal látunk hozzá a különféle állapotok kezeléséhez is.
Találjunk jó gyermekorvost!
Fontos, hogy még azelőtt, mielőtt magzatunk a világra jön, tegyünk szert egy nagy tudású
és szolgálatkész gyermekorvosra, aki empátiával fordul gyermekhez, szülőhöz egyaránt.
Fontos, hogy tudjuk és érezzük is, hogy van egy szakértő ember, akihez bátran fordulhatunk,
ha baj van, aki nem veszi zaklatásnak, ha kétségbeesésünkben – akár bagatellnek tűnő problémával is - hozzá fordulunk.
Mert valljuk be őszintén: addig, amíg nehezen tudjuk értelmezni kiscsecsemőnk jelzéseit,
addig, amíg nem szerzünk elég jártasságot a különféle tünetek megfelelő értelmezésében,
addig sokszor homályban tapogatózunk és emiatt állandóan kétségek között őrlődve figyelünk minden apróbb, de az átlagtól eltérő változást is.
Este még jól szopizott, most alig eszik. Baj van?
Mostanában többet bukik vissza evés után. Reflux?
Eléggé beesett a kutacsa. Ez így normális?
Néhány ismeretlen eredetű piros folt a bőrön. Himlő?
Kissé furcsán köhög. Krupp? Asztma?
Ez csak néhány példa azon gondolatok közül, melyek előtörhetnek belőlünk egy-egy tünet észlelése kapcsán és ilyenkor valóban szükséges egy megnyugtató, megbízható háttér
a számunkra. Inkább gondolják rólunk azt, hogy túlaggódó, paranoid szülők vagyunk,
és inkább kérdezzünk ezerszer feleslegesen, mint egyszer ne!
Alapvető nehézségek leküzdése
A saját lelki tusáinkon túl, várnak még azért egyéb, általános kihívások is bennünket egy-egy betegség kapcsán. Vegyük csak az alapeseteteket.
Lázat kell mérni. Hol? Mivel? Mikor kell levonni fél fokot? A digitális elég pontosan mér?
Hogyan nyugtassam meg gyermekem, hogy ne törjön el/bele a hőmérő?
Melyik lázcsillapító szer a leghatásosabb? Hogy fogjam le a gyermeket, hogy bele tudjam préselni a kúpot? Eltelt az előírt idő, de nem ment le a láz, mikor szabad adnom a következő adagot? És az mi lehet?
És hogyan kell kitisztítani az orrváladékot? Nem fáj a gyermeknek a porszívós orrszívó? Hogy fogjam le, hogy ki tudjam szívni az orrát?
Hogyan cseppentsek a szemébe, ha nem hajlandó ki sem nyitni azt? Egyáltalán hogyan lehet kultúráltan a szájába juttatni a gyógyszert? És egyáltalán hogyan tudom elvinni a gyermekorvoshoz?
Nem ilyenkor kell fegyelmezni
Induljunk ki abból, hogy gyermekünk nem megfelelő viselkedése, tiltakozása, hisztije ebben
az esetben elfogadható, hiszen mi felnőttek is általában rosszul viseljük a kórságokat.
Nem ilyenkor kell fegyelmezni, példát statuálni! Beteg gyermekünknek megfelelő kezelésre
és sok szerető gondoskodásra van szüksége leginkább.
Magyarázzunk el mindent!
A gyermek életkorának megfelelően
kell segítenünk a helyzet megélését, „gyermeknyelven” magyarázzunk meg számára mindent, hogy mi, miért történik vele, mi az amit lát, érez, tapasztal.
„Fáj a torkod. Megfáztál. Adok gyógyszert, ettől nem fog ennyire fájni, jó lesz. Tudom, hogy nem finom, de iszol rá gyorsan vizet. Tudom, hogy borzasztó
a porszívó hangja és kellemetlen, ha az orrodba dugom a szippantót,
de ez segít meggyógyulni. Muszáj csinálnom, ne haragudj!”
Legyünk őszinték!
A példamondatok ahhoz is jó mintát adnak – azontúl, hogy előre jelzik a gyermek számára
a várható eseményeket-, hogy hogyan kell őszintén beszélni velük. Ami fájni fog, az fájni fog, ami kellemetlen, az kellemetlen. Ha az igazat mondjuk, a gyermek rá tud készülni a történésekre,
és nem akkor és ott fog szembesülni azzal, hogy bár anyu azt mondta, hogy az injekció nem fáj, mégis nagyon rossz érzés nekem, vagyis anya nem mondott igazat, tehát nem hiszem el azt sem neki, hogy a gyógyszert be kell vennem. Ne essünk saját csapdánkba!
Könyvek, rajzok, fényképek
Hasznos segítség lehet kisgyermekkorban, ha rajzok, könyvek, fényképek segítségével előre tudjuk jelezni a gyermeknek, hogy ki is az az orvos, mi is az a kórház, injekciós tű stb.
Az előbb példaként felsorolt fogalmakat bizonyos életkoron még nem feltétlenül kell érteni
a gyermeknek, ezért gyakran hiába mondjuk, magyarázzuk a helyzetet, mégsem fogja tudni
jól értelmezni a hallottakat. És egyszercsak az orvosi rendelőben eszmél a kisember,
ahol egy idegen ember a hideg sztetoszkópot érinti a mellkasához és azonnal éktelen
ordításba kezd. Viszont, ha indulás előtt módunkban áll pl. egy gyermekeknek szóló orvosos könyv, vagy egy a gyermekünk életéről szóló élményfüzet (benne a doktor fotójával,
miközben őt vizsgálja) segítségével előre jelezni a bekövetkező eseményt,
elkerülhetjük a váratlan helyzettől való kétségbeesés sokkját.
Varázsoljunk!
Otthon teremtsünk kellemes légkört a gyermek számára a gyógyuláshoz - vidám ágyneműk, kedvenc mesék, könyvek, közös játékok, rajzolás stb. Tegyük félre minden más gondunkat, teendőket és emberkénkre koncentráljunk minden porcikánkkal! Higgyük el, hogy megtérül
a befektetett energia, mert gyermekünk érzelmileg biztonságban érezheti magát,
és csupán a testi tünetek leküzdésére kell az energiáját fordítania.
Elmondhatjuk, hogy nem könnyű bölcsen cselekedni akkor, amikor a „szemünk fénye” beteg,
de törekedjünk rá. Szerető gondoskodással, higgadtan, türelemmel, kitartóan, őszintén, mosolyogva tegyük mindazt, amit a gyógyítás folyamata megkíván, és akkor remélhetőleg
néhány nap után elmondhatjuk, hogy a betegséggel szembeni harcot ismét megnyertük!
Hétköznapi csaták:
autóban / beteg gyermek / bevásárlás
Soltész Szilvia
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO operatív pedagógiai vezetője
|
 |
 Küldje tovább ezt az oldalt!
|
