Minden szülő ismeri a dackorszak jelenségét, amikor 2 éves kor táján tündéri gyermeke félelmetes szörnyeteggé válik,
aki bármelyik pillanatban
újabb és újabb ötletekkel
áll elő bosszantásunkra.
De miért csinálják?
Józanul átlátva a helyzetet, rájövünk,
hogy ennek pont az ellenkezője igaz.
A kétévesek észreveszik, hogy az emberek különböznek egymástól – van, aki szereti a kakaót,
és van, aki nem. Kitapogatják azokat a helyzeteket, amelyekben saját és mások
szándékai konfliktusba kerülhetnek egymással.
A szülők reakciója
Jól látható,
amikor az asztalterítő lehúzása közben nem is maga a mozdulat érdekli őket,
hanem a szülő reakciója. Ha nézzük a gyermek szemének sarkát, megbizonyosodhatunk e felől.
Tehát a dackorszakukat élő gyermekek nem bennünket akarnak sírba vinni, hanem csak meg akarják érteni, hogyan működünk.
Együttérzés
Kétéves korban
már kezd kialakulni az együttérzés képessége. A csecsemőket is feszélyezi, amikor szüleik veszekednek, de csak mostanában lép fel a szándék, hogy ilyenkor segíteni akarjanak. Nem csak átérzik más fájdalmát, hanem szeretnék azt enyhíteni.
Itt kezdődik az igazi empátia, a morál.
Bordás Gergő
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO Pedagógia alapítója
Küldje tovább ezt az oldalt!
