Mikor foglalkozzunk a tanulási zavarral? Korán? Későn?

5 gyermekből 1 tanulási zavarral küzd. Mikor érdemes foglalkozni a problémával? Korán? Vagy későn? Mi értelme van a prevenciónak? Mikor van korán? Mikor van későn? Egyáltalán, miért foglalkozunk mi csecsemők képességeivel? Nem ér az rá az iskolában?

Két szélsőség

Az élet legkorábbi időszakáról és a fejlesztésről alkotott két végletet tanulságos áttekinteni. Az egyik szélsőséges elképzelés szerint a csecsemőkor egy rendkívül passzív életszakasz, a látható, érzékelhető változásokon túl – úgy, mint testsúly, testhossz növekedése – más egyéb nem történik. Minek beszélni, hozzá egész álló nap, nagyon töredékes mennyiségben és minőségben képes csupán felfogni a kicsi a szülő mondanivalóját, még inkább fölösleges magyarázni neki bármit is, hiszen úgysem tudja még helyesen és maradéktalanul értelmezni a hallottakat.

Lehet, hogy nem csak értelmét nem látják egy preventív szemléletű „képességegyengető” hozzáállásnak, hanem azt vallják, a gyermekek igenis lehetnek végtelenül különbözőek, nem kell a normál elvárásoknak megfelelni mindenáron, hadd bontakoztassák ki a képességeiket úgy, ahogyan az Isten megáldotta őket, bűn a gyermekkel kapcsolatban elrendelt természet rendjébe beleszólni.

A másik véglet újszülött kortól naponta felmutat a gyermek elé egy másfél méteres papírcsíkon egy matematikai kétismeretlenes egyenletet, mert a matematikai képességeket nem lehet elég hamar elkezdeni elsajátíttatni a gyermekkel.

Mindkét esetben megfigyelhető, hogy fontos szerepe jut az időtényezőnek. Ez nem meglepő. Ha pusztán az újszülött és az egy éves gyermek koponyamérete közötti különbségre gondolunk, leszögezhető, hogy az idegrendszer érése nem zárul le a születéssel, az emberi agy hatalmas változásokon megy át az első életévben. Minél közelebb járunk a születés időpontjához, annál dinamikusabb fejlődéssel találjuk szembe magunkat. A köztudatban már régen él, hogy az idegsejtek száma óriási növekedésen megy át, de utóbb kiegészült azzal is, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatrendszerek kiépülése sem hanyagolható el. Ez azt jelenti, hogy a valóság megismeréséhez és a világhoz való alkalmazkodásban nem csak az idegrendszer mennyiségi mutatói (idegsejtek száma), hanem a minőségi tényezők is markánsan hozzájárulnak, e két jellemző egymástól aligha elválasztható.

A koragyermekkori agykutatások bebizonyították,

  1. hogy az agy fejlődése kristálytisztán körülírható szenzitív periódusokból áll,
  2. hogy a különböző érési szakaszok szigorúan kötött sorrendben követik egymást,
  3. hogy az idegrendszer fejlődése időben zajló folyamat.

Az agy fejlődésének szenzitív periódusai

Minden képesség kialakulása szempontjából létezik egy időszak, amin belül az adott képességnek meg kell jelennie, be kell gyakorlódnia. A fejlődés során szoros egymásra hatások figyelhetők meg, a részfolyamatok egymással kölcsönhatásban, egyik a másikat generálva alakulnak ki.

Először megteremtődnek az idegrendszer megfelelő stimulálása során a magasabb képesség kialakulásának előfeltételei, majd erre épülhet rá biztosan maga a soron következő funkció. Amennyiben valamilyen akadály gördül a képesség megalapozásának útjába, a fejlődés gellert kap, más irányban folyik tovább. Az idegrendszer ép és eltérő irányba is szakadatlanul zajlik. A csecsemő idegrendszere folyamatosan fejlődik, a kóros irányba megindult folyamatokkal egyetemben.

Irreverzibilis, egyszer és hamar lezajló folyamat

Az agy végleges kialakulásának folyamata irreverzibilis, csak egyféle program létezik – amely nyomán kialakult, felállt a rendszer. Többféle program már nem létezik, nincs újra installálásra mód – ez a természet törvénye. A visszafordíthatatlanság egyben pótolhatatlanságot jelent, hiszen az elvesztegetett idő nyomában már nem lehet a korrekciós eljárásokkal sem meg nem történtté, sem elfelejthetővé tenni az eltérő fejlődést. Ha a részfolyamatok egymásra hatása közben hiány lép fel, az kihatással lesz az összes többi – alapfolyamatokra épülő – funkcióra. Tehát egyetlen eltérés kóros kihatással lehet az egész – imént ismertetett – oksági kapcsolatra.

Az érési szakaszok sorrendje kötött

Az idegrendszer végleges felépítésének fejlődése során tehát egyre szaporodik az idegsejtek száma, másfelől egyre több és több kapcsolat alakul ki a hálózat egyes sejtjei között. Az ép kapcsolatok alapozzák meg még a legegyszerűbb képességek harmonikus és megfelelő időben történő kialakulását is. Egyes funkciók működésének alapja valamilyen minimális szinten vagy éppenséggel végleges formában készen kell álljon, ellenkező esetben nem tud ráépülni a következő szabályzó rendszer stb. Jól szemlélteti mindezt az ülés képessége.

Ha nem ül fel 6-8 hónaposan

A gyermekek 6 és 8 hónapos kor között felülnek. Ha ebben – az ülés szempontjából kritikus – időszakban nem ül fel a csecsemő, veszélybe kerülnek az ülésre épülő, felülést igénylő funkciók. Ezek egy része a mozgáshoz csoportosítható: az üléssel kezdetét vevő felegyenesedés késik, az egyensúlyi rendszer stabilitása szintén veszélybe kerül, a felszabadult kezeket nem tudja látóterébe hozni, azokkal gátolt a finommozgás, tárgyakkal történő manipulálás.

Már egy olyan kategóriát is érint a hiány, ami nem pusztán a nagymozgást érinti, hiszen ha nem tudja látóterébe hozni a két kéz cselekvését, akkor eltérő minőségűvé válik a szem és kéz koordinációja, összmunkája. Továbbá az ülőhelyzet teremti meg a lehetőségét annak, hogy az oldalról érkező hangokat fejelfordítással lokalizálja a csecsemő. Ez a funkció a hallás, hallási figyelem, beszédértés, beszéd kialakulása szempontjából lényeges mozzanat.

Maga a tárgyakkal történő manipulálás pedig számos megismerő tevékenységet indít útjára, többek közt a rugalmas gondolkodást. Ugyanide sorolhatók a különböző konstanciák – állandóságok kialakulása, mely azt jelenti, hogy el tud az ember vonatkoztatni a szemlélettől és tudja a környezete elemeiről, hogy pl. ha messze van tőle az anya – így kicsinek látszik vagy éppen közel és akkor nagynak, akkor is nem két, egymástól merőben eltérő, különböző dologról van szó, hanem mindkét pozícióban az anyáról. Jól látható a példán át megvilágítva, hogy az ülés képességének késői megjelenése vagy hiánya mozgással, beszéddel, gondolkodással kapcsolatos képességeket is veszélyeztet. Mindez pedig végső soron a viselkedésre és a beilleszkedésre is kedvezőtlenül hat.

Az idegrendszer fejlődése időben zajló folyamat

Mint arról már fentebb volt szó, nem csak időben zajló jellemzőjét kell kiemelni, hanem ezzel együtt nyomban azt is, hogy normál lefolyásában vagy éppen eltérő irányba is megállíthatatlanul folyik az agy fejlődése. A kóros irányban történő fejlődésmenetről van, hogy azonnal információt lehet nyerni, pl. egy agyvérzés következtében.

Az előző két pont tartalmát végiggondolva azonban nem csak ilyen nyilvánvaló esetekben feltételezhetjük, hogy a fejlődés nem megfelelő irányban halad. Amennyiben ismerjük a különböző képességek kialakulásának és helyes sorrendben történő megjelenésének folyamatát, azon nyomban elkezdődhet a kóros irányú fejlődés elleni törekvések sora. Vannak súlyos problémák, jelentős organikus és funkcionális eltérésekkel együtt járó kórképek, melyek felismerése és terápiája nem képezheti vita tárgyát.

5 gyermekből 1

De mi a helyzet azokkal az eltérésekkel, amelyeknek bár jól nyomon követhető jelei vannak, mégsem kerül sor a korrekcióra. Mert bár orvosi műszerekkel idejekorán nem lehet felismerni és azonosítani, azonban a rizikófaktorok sora jól ismert. Az iskolások 20-25 %-a valamilyen „felszíni problémával” küzd. Ez azt jelenti, hogy azok a funkciók, melyek nem jelentek meg időben vagy megjelentek, de nem megfelelő minőségben, csak később érzékeltették hatásukat.

Akkor, amikor már egy igen komoly összteljesítmény szintjén kellene egymással harmóniában olajozottan működni a teljes rendszernek. Akkor, amikor már kialakultnak kellene lenni az összteljesítmény elérésében közreműködő valamennyi funkciónak, alfunkciónak.

Iskolában, felső tagozatban derül ki

Nos, ekkor már késő. Nem pusztán azért, mert maguk az érést meghatározó alapok túlnyomó többségben már kialakultak, hanem azért, mert egy kóros irányba elindult fejlődést, az összes alapfunkció eltérő irányba történő programjának kialakulását már időben elhagytuk ekkor.

Ez azt jelenti, hogy egy-egy felhívó jel, illetve később, amikor már gyanúvá izmosodik és beigazolódik a hiányos szerveződés, elindulhat – a kritikus vagy szenzitív időszakhoz időben minél közelebb eső – megelőzés, prevenció.

Az addigi eltérést már ekkor nem lehet megelőzni, de azt igen, hogy a hiányos szerveződés tovább folytatódjon az idegrendszer fejlődésével együtt. A korai megelőzés és a késői korrekció azonban nem cserélhető fel, nem helyettesíthető egymással. Ha pontosan lehet tudni, milyen felhívó jelei vannak születéstől fogva a figyelemzavarnak, viselkedészavarnak, részképességzavarnak stb., akkor mi akadálya lehet a korai felismerésnek és ha szükséges, a játékos közbeavatkozásnak?

Bár sokkal kényelmesebb diagnosztizálni később egy zavarrá manifesztálódott tünetegyüttest, mindez azonban nem motiválhat arra senkit, hogy figyelmen kívül hagyja a prevenció jelentőségét a legkorábbi időszaktól fogva. Emellett nem is ment fel senkit a korai felismerés és megelőzés gyakorlata alól.

Mi számít korainak, mikor van késő?

A hatéves gyermek még az élet korai szakaszában tart a teljes élethez képest. Egy koraszülött gyermeknél csak hatévesen elkezdeni az iskolai tanuláshoz szükséges alapvető képességek tudatos egyengetését, igen késői dolog.  Már a 24. óra. Relatív a korai és késői fogalmak meghatározása, de az bizonyos, a fejlődés kezdeti időszaka felé fordított nagyobb és tudatosabb figyelem meghozza gyümölcsét, jól mederben tartható a hiányokkal tarkított fejlődés útja is. De csak a korai életszakaszban. Később már nem egyengetésről van szó, hanem konkrét és több funkcióra ható korrekcióról. A két dolog pedig nem ugyanaz.