Ötcsillagos családi élmény: HAVASI SYMPHONIC 2013

Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy részt vehettünk a karácsony előtti HAVASI SYMPHONIC Aréna koncert délutáni családbarát előadásán. A páratlan élményről számolunk be a cikkben, de nem az “utca zenekritikusaként”, hanem szülőként, illetve — szakmai ártalom — gyermekekkel foglalkozó pedagógusként is.

Mindketten gyógypedagógus végzettséggel rendelkezünk, amely alapfokú zenetanári képesítést is jelent egyben. Mindkettőnk hobbija, szívügye is az ének és zene. Műkedvelő amatőrként talán még írhatnánk is hagyományos beszámolót a koncertről a sok ezer látogatóhoz hasonlóan, akik a közösségi oldalakon méltán lelkendeznek a minden tekintetben világszínvonalú koncert zenei élményéről. Mi azonban ezen a blogon csak arra fogunk koncentrálni, hogy miért is jelentett számunkra nagyszerű családi programot az elsős kisfiunkkal együtt átélni azt.

Rengeteg gyermek rajong a zenéjéért

Nem csak a mi fiunkról tudjuk ezt biztosan kijelenteni, aki egészen csepp kora óta szokta gyakran kérni, hogy tegyük be Havasi Balázs valamelyik lemezét. Nagy kedvence a Lacrimosa, amit nagyon hamar megtanult az autóban az ülésen dobolni oviba, most már suliba menet. Sok más ismerősünktől is hallottuk, a közösségi oldalakon is látni a rajongó kicsik fényképeit, és a koncerten a saját szemünkkel is meggyőződhettünk róla, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül. Körbetekintve a színültig megtelt Arénában rengeteg gyermeket láttunk a közönség soraiban.

Ebben talán szerepe van annak, amit Havasi Balázs gyakran elmond: bátran átlépi a szigorú műfaji korlátokat. Végül is érthető: hol van az megírva, hogy egy szimfonikus koncerten tilos rockdobost szerepeltetni? Másfelől tudatosan igyekszik a zene egyetemes, mindenki számára érthető nyelvén kifejezni üzenetét, nem az a célja, hogy előadásait csupán néhány száz műértő legyen képes “dekódolni” és élvezni.

Havasi Balázs: szívügye minél több mai gyermekkel megkedveltetni a hangszeres zenét, sőt, az aktív zenélés élményét. Őt már négy éves korában magával ragadta a zongora iránti szenvedély.

A gyermekek nagyra értékelik ezt. Bennük néhány évesen még nem alakult ki olyasfajta előítélet, hogy “ez számomra nem elég komolyzene”, “mégis miféle műfaj ez” vagy hasonló. Nekünk felnőtteknek gyakran okoz meglepetést Havasi Balázs, néha sokan nem is tudják hová tenni, megoszlanak a vélemények, de felnőttből is akad bizony rengeteg — erre cáfolhatatlan bizonyíték a dupla teltházas előadás az Arénában —, akik félre tudjuk tenni a prekoncepcióinkat és átadni magunkat a varázslatnak. Talán túl erős kifejezés lenne? Pedig erről van szó: varázslat, és ehhez elég megnézni néhány két-háromévest, akiknek az arcára cáfolhatatlanul kiül a legmélyebb műélvezet. Nagy dolog ez manapság, amikor már sokan lemondtak arról, hogy a klasszikus és egzotikus hangszerek, szimfónia, énekkórus vonzó lehet a mai fiatalok számottevő tömegének is.

Ötcsillagos családi élmény

Ennyit a zenéről, lássunk inkább, hogy miért értékeltük a délutáni koncertet öt csillaggal szülőként és pedagógusként is mint értékes családi programot!

  1. Délutáni időpont. Pedagógusként nagyon jól tudjuk, hogy milyen pozitív hatásai vannak gyermekkorban a zenének, különösen akkor, ha a zenét és éneket nem csak hallgatják, hanem alkotják is. Azaz — a maguk szintjén — megszólaltatnak játék vagy igazi hangszereket, illetve ők maguk is énekelnek. Ehhez azonban nem árt megbarátkozni a hangszerekkel, ami a legfogékonyabb korban egyszerűen kivitelezhetetlen egy olyan koncerten, ahol a legkisebb pisszenést sem díjazza a felnőtt koncerttermi közönség. Másfelől az előadások általában túl későn kezdődnek ahhoz, hogy gyermekkel menjünk. A fiunk már általános iskolás, de egy esti koncert végére már nagyon nyűgös, fáradt lett volna, hiszen olyankor már aludni szokott. A délutáni kezdés telitalálat volt: nem késő éjjel zuhantunk haza, hanem utána még kényelmesen meg tudtunk vacsizni, majd másnap folytatódhatott a családi élet megszokott ritmusa.
  2. Családbarát előadás. Az előző pont kiegészítéseként ezt szeretnénk külön is kiemelni. Számunkra fontos volt, hogy aki a délutáni koncertre jön tudja, hogy itt bizony lesznek gyermekek is. Milán egészen nagyfiúsan viselkedett, de hát azért nem felnőtt még. Néha bizony a koncerttermekben nem megszokott módon fejezte ki örömét, vagy éppen adott hangot kíváncsiságának, ámulatának. Előtte is elmagyaráztuk neki, hogyan illik egy koncerten viselkedni, közben is “rendre utasítottuk”, de mindvégig megnyugtató volt, hogy a körülöttünk lévőktől nem kaptunk szemrehányó tekinteteket. Hiszen tudták: itt gyermekek lesznek. Láttunk picikkel — teljesen nyugodtan — kisétáló, majd visszatérő anyukákat és nem vettünk észre olyan esetet, hogy ebből “jelenet” lett volna bárki részéről is. Szép gesztus volt a produkció részéről, hogy a 18 éven aluliak számára nagy kedvezménnyel lehetett jegyeket vásárolni, így a családok számára megfizethetőbb is volt idén a minden tekintetben abszolút világszínvonalú koncert.
  3. Felnőtt előadás! Szerintünk minden “gyermekbarát” program, szolgáltatás kulcsa, hogy az “szülő” illetve “felnőttbarát” is legyen egyben. Fontos persze, például egy családi mozifilm esetében, hogy ne legyenek benne gyermekek számára sokkoló, nem való képsorok. Ugyanakkor egy koncert szerintünk attól igazán “családi”, hogy mi felnőttek is élvezni tudjuk, együtt a gyermekekkel. A fiunk ráadásul teljesen el volt ájulva, hogy ez egy igazi “felnőtt” koncert lesz ám! Hangos zenével, igazi koncert arénában, és az igazi szuperprodukció minden elemével. Oda kell figyelni arra, hogy gyermekek az életkoruknak megfelelő tartalmat kapjanak, a másik oldalról viszont hibának tartjuk túlzásba vinni a széltől is óvó védelmet. Egy három éves már nagyon hamar rámondja egy programra, hogy az neki “babás”, “dedós”. A kicsik — kellő felkészítéssel — nagyon is érdeklődőek az olyan programok iránt is, amit mi felnőttek is élvezni tudunk. Szerintünk így, és csak így igazán “családi” egy program.
  4. Nagyon változatos és látványos. Havasi Balázsnak és a különleges koncert-show kreatív megalkotóinak különlegesen jó érzéke van ahhoz, hogy a közönség figyelmét egy hosszú előadás során is mindvégig fenntartsák. A gyermekek figyelmének terjedelme — ez életkori sajátosság — rövidebb a felnőttekénél. Azt tapasztaltuk, hogy az elmélyült figyelmet igénylő tételeket követően — a kiváló pedagógusokhoz és előadókhoz hasonlóan — mindig beiktattak valamilyen színfoltot, érdekességet, show-elemet, amely feldobta az előadást és megkönnyítette a figyelem fenntartását egészen a több órás koncert végéig. Ez nekünk felnőtteknek is segíti a befogadást, a gyermekek számára “létkérdés”. El voltak ájulva a közönség soraiban is megjelenő akcióktól, és a lélegzetelállító látványosságoktól, majd utána megint tudták a figyelmüket a zenei előadásra koncentrálni.
  5. Színpad és közönség összeforr. Úgy vettük észre, hogy nem csak a mi fiunk élvezte annyira, hogy a koncert “lejött” a színpadról, így ő maga is részese lehetett. Rögtön az elején, az orrunk előtt bevonuló fáklyás csuklyások (akikben ő Jedi lovagokat látott), majd a lufieső, a Waving Flags világzenei finálét kiegészítő színes zászlókavalkád, a rajtunk is cikázó fények mind-mind segítettek a teljes audiovizuális élmény kialakításában, amelynek így nem csak nézői, de valamilyen módon résztvevői is lehettünk. A lufiesőnél például olyannyira, hogy rohantunk is elkapni egy fehéret és feketét is. :-) Nekünk felnőttként is tetszettek ezek a világszínvonalú show-elemek, feldobták az esemény ünnepi, helyenként katartikus hangulatát, míg a gyermekek számára aztán feltétlenül — és a szó szoros értelmében — sokkal közelebb hozták a klasszikus zene barátságos, emészthető élményét. Megtapasztalhatták, hogy a hangszeres zene nem feltétlenül olyasmi, amit csak “karót nyelve”, pisszenés nélkül lehet hallgatni.

Egy hasznos tipp: felkészülés

Mi a gyermeknevelés minden területén a felkészítés nagy hívei vagyunk. A kisfiunk egészen pici kora óta hallgat sokféle zenét, sőt zenél is. Gyakran éneklünk együtt, és járunk dobolni a Rocksuliba. Fiunk a koncertet valószínűleg azért is élvezte annyira, mert előtte otthon, az autóban rendszeresen hallgatjuk a nagy kedvenceit: Michael Jackson, Gryllus és Havasi Balázs. A koncertre külön is készültünk: előtte többször betettük a lemezeket, így aztán a nagy napon egy-két hang után — nagy örömmel — felismerte a darabokat, a legújabbak kivételével. Egy ilyen koncertélmény tehát sokkal nagyobb, ha felkészülünk rá: előtte sokat hallgatjuk a várható tételeket.

“The Friends”

Volt egy kivetített videó montázs Törőcsik Mari nagy erejű narrációjával, amely a kis zongorista Havasi Balázs és a cseperedő Kiss Endi dobos “összecsapását” vezette be, a gyermekkortól tartó barátság fonalára felfűzve. Számunkra megható volt látni a képsorokat, a kisfiunk inkább nagyokat kacagott rajta, hogy hozzá hasonló vagy kisebb korúakat lát játék, majd igazi hangszereken zenélni.

The Friends

“The Friends” zenekari próba közben: a Drum & Piano inspirálta őket.

De biztosan tudjuk, hogy a kalapálós, zongizós kicsik története nem csak szórakoztatta, hanem nagyon inspirálta is, és nem csak őt, hanem a szomszédban lakó kisfiút is. Ez a kedves történet a barátságról, majd az azt követő színpadi produkció inspirálta, hogy összeálljon a barátjával, aki a Jézuskától egy zongorát kapott. Azóta dob – zongora felállásban már szorgalmasan gyakorol is a két srác, a formációt el is nevezték: “The Friends”.

Íme az igazi 2012-es Drum & Piano “párbaj” — az idén még ezt is tudták fokozni:

Azt még nem tudjuk, hogy a mi kis “Friends” duónk mit hoz össze dobon és zongorán, de szülőként azt már mindenképpen jó látni, hogy “zenészeset” játszik a két jóbarát, mondjuk “egymást csépelős” helyett. :-) Az első koncertjüket ma, szilveszterre estére tervezik. Ha sikerül, ígérjük, hogy a házi videót megosztjuk a Facebook oldalunkon.

Ónodi Csilla és Bordás Gergő
Gyógypedagógusok, a alapítói