GEKKO kurzus bölcsőde mellett

Újszülött baba > 12 hónapos csecsemő

Tapintás

Csecsemőkorban rendkívül fontos a tapintásészleléshez szükséges ingerek biztosítása. A tapintás olyan elemi észlelési forma,
mely befolyásolja az összes többi képesség fejlődését. Az anyaméhen belül elkezdődik a tapintás fejlődése, a langyos, kellemes közeg,
a magzatvíz állandóan körülveszi, ingerli a magzatot. Saját testének határairól kap visszajelzést, amikor kúszik (nagy felülettel érintkezik
a talajjal), amikor megérint, megtapogat különböző tárgyakat, illetve amikor a szájába is veszi azokat (szájtéren belül is megismerkedik vele). Saját testhatárai ismerete szükséges ahhoz, hogy megtanulja, milyen kiterjedése van a térben. Így meg tudja fogni,
amit el szeretne érni, ki tudja kerülni, amit ki kell. Később e tapasztalatokra épülnek majd a testrészek nevei.

Kúszás, mászás

A kúszás, mászás begyakorlása a helyes mozgáskoordináció fejlődése szempontjából, illetve az agyféltekék dominanciájának kialakulása terén is nagyon lényeges mozgásformák. Két agyféltekénk közül a jobb oldali a bal testfelet irányítja, a bal a jobb oldalit.
Ám a két agyfélteke nem egymástól izoláltan működik, hanem egymással folyamatosan integrálja tapasztalatait.
A kúszás, mászás éppen olyan mozgásformák, melyeknél a váltott kar-lábmozgás miatt megvalósul az agyféltekék szinkronizációja.
A gyermekek súlya is befolyásolhatja a mozgásfejlődést, pl. egy ducibb baba mozgásfejlődése olykor lassúbb ütemű.
Amikor egy gyermek izom- és csontrendszere megérik erre, felül, majd feláll. Épp ezért nem javasoljuk a bébikomp használatát.

Beszédfejlődés

A csecsemőkor a beszédfejlődés fontos korszaka is egyben. Az aktív beszéd a beszédértésből táplálkozik, mely a hallás fejlődésén alapul. Ennek érdekében a szülő folyamatosan verbalizálja, beszéddel kíséri a mindennapok történéseit. Megerősíti a gyermek által produkált hangjelenségeket. Az újszülött kezdetben a világ összes beszédhangjának képzésére képes, később csak anyanyelvének hangkészlete marad meg, hiszen ezeket fogadja el a környezete pozitív megerősítéssel. A gőgicsélés gagyogássá alakul, a csecsemő játszik beszédszerveivel. Mindennek fontos előzménye a szopás, később evés, rágás, mely jól edzi a száj körüli izmokat. 6-8 hónapos kortól megfigyelhető, hogy elkezd ismételni bizonyos hangkapcsolatokat, ezekből a gagyogási ciklusokból válnak le az első szavak
(pl. bababababa – baba). A csecsemőkor végére tehát megjelenik az első szó, mely rendszerint egyszerűen képezhető,
és a gyermek közvetlen környezetére vonatkozik.

A szülő szerepe

A csecsemőkor képességfejlesztéséhez szorosan hozzátartozik a szülővel való együttműködés. Ekkor még nem képes a szülő állandó felügyelete és odafigyelése nélkül játszani a gyermek. A foglalkozásokon igyekszünk a különböző funkcióterületek fejlesztését szolgáló játékokat és stratégiákat megismertetni, bízva abban, hogy a játszóházban elkezdett folyamat otthon is folytatódik.

Képességébresztés csecsemőkorban

Nagymozgás és beszéd

Kisgyermekkorban még mindig nagyon hangsúlyos a nagymozgás és a beszéd fejlődése. Mindent mozgásba ágyazva tapasztal meg a gyermek. A korszak elején a stabil ülésből, térdelésből állásba kapaszkodik, majd megteszi első önálló lépéseit. Ez nem azt jelenti,
hogy a helyváltoztató mozgások közül a kúszást, mászást elhagyja, bár miután megtapasztalja, hogy a fent világa sokkal érdekesebb, szívesebben ácsorog, bútorokba vagy felnőttekbe kapaszkodva közlekedik. Nagyon fontos, hogy a kúszás, mászás folyamata alaposan kidolgozódjék. Saját testének határairól kap visszajelzést, amikor kúszik (nagy felülettel érintkezik a talajjal). Saját testhatárai ismerete szükséges ahhoz, hogy megtanulja, milyen kiterjedése van a térben. Így meg tudja fogni, amit el szeretne érni, ki tudja kerülni,
amit ki kell. Később e tapasztalatokra épülnek majd a testrészek nevei.

Kúszás, mászás

A kúszás, mászás begyakorlása a helyes mozgáskoordináció fejlődése szempontjából, illetve az agyféltekék dominanciájának kialakulása terén is nagyon lényeges mozgásformák. Két agyféltekénk közül a jobb oldali a bal testfelet irányítja, a bal a jobb oldalit.
Ám a két agyfélteke nem egymástól izoláltan működik, hanem egymással folyamatosan integrálja tapasztalatait.
A kúszás, mászás éppen olyan mozgásformák, melyeknél a váltott kar-lábmozgás miatt megvalósul az agyféltekék szinkronizációja.

A finommozgás

Stabil, jól megalapozott nagymozgásra épül a finommozgás. Finommozgásnak nevezzük azokat a mozgásokat, melyeket apró izmok produkálják, aprólékosan kidolgozva. Idetartoznak a kézmozgások, a legfinomabb pedig a beszédmozgás. A tapintáson belül háttérbe szorul a szájtéren belüli megtapasztalás, a gyermek egyre ritkábban veszi szájába a különböző tárgyakat, inkább megpróbálja szétszedni azokat. Ezért fontosak azok a játékszerek, melyeket tudja rakosgatni, egymásba / egymáshoz illeszteni. Kezdi felkelteni érdeklődését a firka, élvezi, hogy nyomot hagy maga után, kezdetben lengővonalas firka jellemzi "ábrázolását", majd megjelenik a körkörös firka. Egyre többféle mozgás kivitelezésére képes csuklója, kupakot csavar, kulcsot zárból kiszed, papírt tép. A szem - kéz koordináció fejlődésére kedvező hatással van a sok labdázás (egyre ügyesebben gurít, dob, a korszak végére nyújtja karját a labda felé, igyekszik elkapni. Nemcsak labdát gurít a gyermek, húzogatható és tologatható játékokkal megteszi első lépéseit oldalra, illetve hátra felé. A két tárgyas manipulálást felváltja a három, és még több tárggyal való foglalatoskodás. Ebben a korszakban kerülnek elő a sima felülettel rendelkező fa építőkockák,
melyekből sorban és egymásra is tudnia kell építeni.

Beszédfejlődés

A gyermek beszédfejlődését jellemzi e korban, hogy egyre hosszabb gagyogási ciklusokat ejt. Az ismétlődő napi szituációk,
illetve az anya folyamatos verbalizálása segíti a gyermeket a beszédmegértésben. Saját nevét felismeri, gesztus nélkül is érti a felszólításokat, érzi a tagadást az intonáció alapján. Az első szavak, egyszavas mondatok kezdetben a hétköznapi tárgyakra, eseményekre, személyekre vonatkoznak. Később cselekedeteit is szóval jelöli, szereti a rímjátékokat, a kisgyermekkor végére az egyszerűbb toldalékokat elkezdi alkalmazni (pl. tulajdonviszony, többes szám, tárgyeset). Miután kezdetben az anya a kérdéseit maga válaszolja meg, illetve miután rájön a gyermek, hogy a beszéddel árnyaltabban kommunikálhatja érzéseit, vágyait, megjelenik a szerepcsere a gyermek beszédében.
Két éves kort megelőzően ugrásszerűen megnő a gyermek szókincse. E folyamat kislányoknál előbb mehet végbe, kisfiúknál kissé késhet,
ez hormonális okokkal magyarázható. Ha a gyermek nem beszél, először a halló apparátussal és hallás észleléssel kapcsolatos folyamatokat kell megfigyelni, megvizsgálni.

Szociális érettség

A finommozgás fejlődése nemcsak a beszédmozgások tökéletesedésére van befolyással, a megfelelő szociális érettséget is előkészíti.
Az önállóság fejlődésének csírái ott kezdődnek, amikor fürdésnél, öltözködésnél a gyermek karját vagy lábát nyújtja.
A kisgyermekkor végére egyszerűbb ruhadarabokból ki tud bújni a gyermek, ezért fontos, hogy ne végezzünk el mindent helyette.
Ha ebben az időszakban időt és türelmet szentelünk az önálló próbálkozásoknak, megkönnyítjük a feladatát az evés, ivás,
öltözködés, elpakolás stb. terén.

Gondolkodás

A mozgásba, cselekvésbe ágyazott gondolkodás eredményeképpen a rakosgatásból próba – szerencse úton formaegyeztetés, válogatás, párosítás alakul. Az ismétlődő helyzeteknek köszönhetően emlékezetében tartja a szokványos tárgyak helyét, és elkezdi utánozni
a felnőtteket, azok tárgyhasználatát. Észlelése is finomodik, apróbb tárgyakat, hangokat is észrevesz.

A szülő szerepe

A kisgyermekkor kezdetén szorosan hozzátartozik a szülővel való együttműködés. Ekkor még nem képes a szülő állandó felügyelete
és odafigyelése nélkül játszani a gyermek. A foglalkozásokon igyekszünk a különböző funkcióterületek fejlesztését szolgáló játékokat
és stratégiákat megismertetni, bízva abban, hogy a játszóházban elkezdett folyamat otthon is folytatódik. A kisgyermekkor végére azonban már el tudja viselni szülei távollétét, és más gyermekek felé közeledik. Ennek azonban előfeltétele, hogy rendszeresen találkozzon kortársaival, illetve, hogy az otthoni játék során ne telepedjen a szülő minden pillanatban a gyermekre, hagyja önállóan is játszani.

Óvodára felkészítés

Nagymozgás, beszéd

Ebben az életkorban még mindig nagyon hangsúlyos a nagymozgás és a beszéd fejlődése. Mindent mozgásba ágyazva tapasztal meg
a gyermek. A korszak elején jár, lábujjhegyen is megtesz néhány lépést, egymás mellé lépve önállóan lépcsőzik, szalad. Ez nem azt jelenti, hogy a helyváltoztató mozgások közül a kúszást, mászást elhagyja, bár miután megtapasztalja, hogy a „fent világa” sokkal érdekesebb, szívesebben közlekedik járva. Nagyon fontos, hogy a kúszás, mászás folyamata alaposan kidolgozódjék. Saját testének határairól kap visszajelzést, amikor kúszik (nagy felülettel érintkezik a talajjal). Saját testhatárai ismerete szükséges ahhoz, hogy megtanulja, milyen kiterjedése van a térben. Így meg tudja fogni, amit el szeretne érni, ki tudja kerülni, amit ki kell. Később e tapasztalatokra épülnek majd
a testrészek nevei. A helyes mozgáskoordináció, illetve az egyensúlyozás képessége különböző összetettebb feladatokon át valósul meg, biciklin pedáloz, egy lábon áll, guggolva játszik.

Kúszás, mászás

A kúszás, mászás begyakorlása a helyes mozgáskoordináció fejlődése szempontjából, illetve az agyféltekék dominanciájának kialakulása terén is nagyon lényeges mozgásformák. Két agyféltekénk közül a jobb oldali a bal testfelet irányítja, a bal a jobb oldalit.
Ám a két agyfélteke nem egymástól izoláltan működik, hanem egymással folyamatosan integrálja a tapasztalatokat.
A kúszás, mászás éppen olyan mozgásformák, melyeknél a váltott kar-lábmozgás miatt megvalósul az agyféltekék szinkronizációja.

Finommozgás

Stabil, jól megalapozott nagymozgásra épül a finommozgás. Finommozgásnak nevezzük azokat a mozgásokat, melyeket apró izmok produkálják, aprólékosan kidolgozva. Idetartoznak a kézmozgások, a legfinomabb pedig a beszédmozgás. A tapintáson belül háttérbe szorul a szájtéren belüli megtapasztalás, a gyermek már nem veszi a szájába a tárgyakat, hanem megpróbálja szétszedni azokat. Ezért fontosak azok a játékszerek, melyeket tudja rakosgatni, egymásba / egymáshoz illeszteni. Szívesen próbálgatja a firkálást, kezdetben lengővonalas firka jellemzi rajzát, majd megjelenik a körkörös firka, illetve ezzel egy időben maga az ábrázolás szándéka. Egyre többféle mozgás kivitelezésére képes csuklója, kupakot csavar, kulcsot zárból kiszed, ajtókilincset elforgat, papírt tép. A szem - kéz koordináció fejlődésére kedvező hatással van a sok labdázás. Egyre több tárggyal képes manipulálni. Ebben a korszakban kerülnek elő a sima felülettel rendelkező
fa építőkockák, melyekből sorban és egymásra is tudnia kell építeni. A formatábla elemeit már nem próba - szerencse módon,
hanem belátással rakja helyére.

Beszéd, szókincs

A szókincs növekedése jellemzi a gyermek beszédét a korszak elején, majd a kétszavas közlés 3-4 szavas toldalékozott mondatokká alakul.
A gagyarászás folyamatosan háttérbe szorul. Szókincse a közvetlen környezetére vonatkozó szavakon túl kiterjed pl. az egyszerűbb ételek nevére, megtörtént élményeiről beszél, az időbeni tájékozódásnak megfelelően az időhatározók is megjelennek. A három éves gyermek anyanyelve összeáll. Ez azt jelenti, a gyermek képes folyamatosan, mondatokban, többé - kevésbé hibátlan toldalékolással beszélni.
A beszédfejlődés szempontjából a három év vízválasztó. Ha valakinek nem indul meg megfelelően a beszéde három évesen, veszélyeztet egy sor, a beszéddel összefüggő, a beszédre épülő képesség kialakulását. Mivel a beszéd kialakulása után átveszi az irányító szerepet a gondolkodás felett, fontos struktúrák nem jelennek meg a logikus vagy az analógiás gondolkodásban, vagy éppen a fogalomalkotásban.
A beszéd késése, akadályozottsága forrása lehet a később - többnyire az iskoláskorban - megjelenő tanulási zavaroknak (pl. a diszlexiának). Ismerünk azonban olyan gyermeket is, aki megállás nélkül folyamatosan beszél, azonban nem hordoz lényeges elemeket.

Szociális érettség

A finommozgás fejlődése nemcsak a beszédmozgások tökéletesedésére van befolyással, a megfelelő szociális érettséget is előkészíti.
Az önállóság fejlődésének csírái ott kezdődnek, amikor fürdésnél, öltözködésnél a gyermek karját vagy lábát nyújtja. 3 éves korra kialakul szoba - és ágytisztaság. Egyszerűbb ruhadarabokat felvesz (pl. zoknit, trikót), gombol, cipzároz, cipőt fűz. Ezért fontos, hogy ne végezzünk el mindent helyette. Ha ebben az időszakban időt és türelmet szentelünk az önálló próbálkozásoknak, megkönnyítjük a feladatát az evés, ivás, öltözködés, elpakolás stb. terén.

Gondolkodás

A mozgásba, cselekvésbe ágyazott gondolkodás eredményeképpen a rakosgatásból válogatás, párosítás alakul. Az ismétlődő helyzeteknek köszönhetően emlékezetében tartja a szokványos tárgyak helyét, és elkezdi utánozni a felnőtteket, azok tárgyhasználatát. Észlelése is finomodik, apróbb tárgyakat, hangokat is észrevesz. Képes csendben figyelni egy öt - tíz perces történetre. Különbséget tud tenni
a méretek között. Kezdik érdekelni a mennyiségekkel kapcsolatos fogalmak, számol (bár ez a számolás ekkor még mechanikus),
tudja, hogy mit jelent az, hogy egy és sok.

A szülő szerepe

A korszak kezdetén még előfordul, hogy nem képes a szülő állandó felügyelete és odafigyelése nélkül játszani a gyermek. A foglalkozásokon igyekszünk a különböző funkcióterületek fejlesztését szolgáló játékokat és stratégiákat megismertetni, bízva abban, hogy a játszóházban elkezdett folyamat otthon is folytatódik. A korszak végére azonban már el tudja viselni szülei távollétét, és más gyermekek felé közeledik. Ennek azonban előfeltétele, hogy rendszeresen találkozzon kortársaival, illetve, hogy az otthoni játék során ne telepedjen a szülő minden pillanatban a gyermekre, hagyja önállóan is játszani. Az óvodába lépés megviselheti azt a gyermeket, aki addig nem járt közösségbe.
Hiszen mindaddig felnőttek vették körül, akik mindig mindent elmagyaráztak, sosem döntötték le az imént épített játéktornyot, nem cibálták meg a haját, ha valamire szüksége volt, azonnal megkapta, nem kellett a sorára várnia.... Hosszasan lehetne még sorolni, mi minden változik meg az óvodai környezetbe kerüléssel. A hároméves gyermek tud társával együtt játszani, megosztja egy időre társaival játékát.
Ez annak következménye, hogy sokat játszott közösségben, kezdte elsajátítani a társas érintkezés alapvető szabályait.