Milyen hatással van egy pici gyermekre, hogy bölcsődébe kerül? Mit jelent a szeparációs szorongás? Hasznos tanácsok a fejlesztő pedagógia szemüvegén keresztül a bölcsődekezdéshez.

A bölcsőde szó hangsora szépen cseng az emberi fülnek, ám a jelentése sok édesanyának rántja görcsbe a gyomrát és okoz sokunknak álmatlan éjszakát. Na persze nem azért, mert maga a szó által jelölt hely maga lenne a pokol, hanem azért, mert először kell hosszabb időre elválnunk imádott gyermekünktől. Ráadásul ezt az egyébként sem egyszerű élethelyzetet tovább nehezíti az embertársak állandó állásfoglalása e témában: „Olyan kicsike még, melletted a helye!”,
vagy „Jó sokat lesz majd beteg.”

Az érzelmeket félretéve nézzük a puszta tényeket!

A bölcsődei gondozás egyre több kisded életében válik szükségszerűvé.
Egyre több az egyszülős háztartás, ahol az édesanya / édesapa nem számíthat segítségre
a gyermeknevelésben és a pénzkeresésben, az ún. „egész” családok gazdasági működtetése
is megkívánja azt, hogy mindkét szülő teljes munkaidőben dolgozzon. Ehhez társul az is,
hogy manapság igen ritka az a többgenerációs családmodell, ahol számítani lehet
a nagyszülők aktív segítségére a gyermekek terelgetésében.

Újra telítettek a bölcsődék

Magyarországon a bölcsődék újra telítettek és 20 hetes kortól három éves korig fogadják
a gyermekeket, elsősorban akkor, ha mindkét szülő dolgozik. A jelenlegi törvényi előírások lehetővé teszik, hogy az édesanya a gyermek egyéves kora után, a GYES mellett is munkát vállaljon, akár napi 8 órában, ennek köszönhetően az egy- másfél éves korosztályba tartozó gyermekek szép számmal jelennek meg a bölcsődei ellátásban.

Milyen hatással van a gyermekre?

A korai életkort tekintve, joggal merül fel a kérdés, hogy milyen hatással lehet az anyától
való elválás a gyermek fejlődésére? Ezzel kapcsolatban számos kutatási eredmény került
már publikálásra. Természetesen ebben a témában sem találunk egyértelmű állásfoglalást,
hiszen számos egyéb tényező is befolyásolja az eredményeket.

7-8 hónaposan erősödik meg az anyához kötődés

A normális anya-gyermek kapcsolat fejlődését figyelve látható, hogy a csecsemő 7-8 hónapos kora körül kezd egyre inkább ragaszkodni, kötődni az anyjához, és szemmel láthatóan nyugtalanná, ellenállóvá válik, ha el kell válnia annak személyétől. Amikor az anya hosszabb-rövidebb idő után visszatér, a gyermek nagyon intenzív boldogsággal reagál rá. Tévedés ne essék, már a korábbi élethónapokban is érzékeli a gyermek az anyja létét, vagy nem létét (pl. a bőrének hőmérséklete leesik, ha az anya elmegy), de a félelem az anya „elvesztése” miatt még nincs jelen a gyermek érzelemvilágában.

Szeparációs szorongás

A fentebb leírt viselkedésbeli megnyilvánulások egyenes következményei annak,
hogy a gyermek a helyváltoztató mozgásai révén (kúszás, mászás) egyre több tudás birtokába kerül az őt körülvevő tárgyak és emberek tulajdonságaira vonatkozóan, ezzel párhuzamosan
az emlékezetének a tartóssága és terjedelme is növekszik. Akkor viszont, amikor feltűnik
egy idegen személy, vagy tárgy a gyermeknek még nincsenek tapasztalatai, emlékei azzal kapcsolatban, hogy mire számíthat az adott személlyel, tárggyal kapcsolatban, ezért inkább tart tőle. Ráadásul a kommunikációs eszközei is korlátozottak, így egyetlen egy biztos pont van
az életben, az a személy, aki általában minden jelzését, tevékenységét értelmezi,
akivel a kapcsolata kiszámítható. Ez a személy – ideális esetben - az anya, ezért az ő jelenléte tudja leginkább oldani a gyermekben kialakuló feszültséget a számára ismeretlen szituációkban, és ezért szorong fokozottan a gyermek akkor, ha az anya személye eltűnik. Ez az ún. szeparációs (elválástól való) félelem a gyermek egy-másféléves korára fokozatosan lecsillapszik,
hiszen a gyermek az addig eltelt hónapokban azt „tesztelgeti” szüntelen, hogy mennyire számíthat az anyjára. Jön, ha hívom? Figyel rám, ha történik velem valami? Segít felfedezni
a világot? Ha az az érzés alakul ki a gyermekben, hogy igen, anya számára fontos vagyok,
akkor azt is elhiszi majd neki, hogyha elmegy vissza is jön, vagyis kialakul az ősbizalom
és egy biztonságos kötődés érzése.

Egy éves kor előtt

Azoknál a gyermekeknél, akiket egy éves koruk előtt adnak bölcsődei gondozásba, fennáll annak
a veszélye, hogy ez a biztonságos kötődés nem alakul ki, ezért ha van rá mód, érdemes kivárni
az egyéves életkort az elváláshoz. Az élet azonban nagy úr és sokszor már az egyéves születésnap előtt be kell szokatni a gyermeket a bölcsibe. Ilyenkor, ha van rá mód, körültekintően járjunk
el az intézmény kiválasztásában. A nevelő környezet és a gondozó személye meghatározó
a gyermek fejlődése szempontjából. Egy meleg, barátságos, gondoskodó légkör,
személyes és értő odafigyelés, vagyis egy nyugodt szeretetteljes bölcsődei ellátás tudja enyhíteni az anyától való elválás fájdalmát. A lényeg, hogy oldjuk a szorongást,
a félelmet a gyermekben, és ebben az anyát „helyettesítő” személynek kulcs szerepe van.

A megőrzésen, ellátáson túlmenően

Általában zsúfoltak a csoportok és egy gondozóra több gyermek gondozása is jut.
Szigorú napirend, szigorú protokoll mentén kell haladni, hogy valamennyi gyermek el legyen látva. A gondozás szó azonban magában kell, hogy foglalja a fizikai szükségletek kielégítésén túl,
a lelki- és értelmi szükségletek kielégítését is, annak ellenére, hogy a törvényi meghatározás szerint a bölcsődéknek nem feladata a gyermekek meghatározott program szerinti fejlesztése, pusztán megőrzésről, ellátásról beszél.

Az első három év

Az első három életév kulcsfontosságú az egész fejlődés szempontjából, hiszen minden képességünk, amitől emberek vagyunk, ekkor alakul ki. Mozgásfejlődés révén járni tudunk, beszédfejlődés révén kommunikálunk a környezetünkkel és egyúttal birtokába jutunk rengeteg ismeretnek és viselkedési normának is, ami alkalmassá tesz minket a társas beilleszkedésre. Fejlődésünk további részében az ekkor letett alapokra építkezünk tovább.

A bölcsőde élményei meghatározóak

A bölcsődés gyermek a hétköznapok nagy részét (napi 4-8 órát) az otthontól, az anyától távol tölti, tehát a bölcsődei ingerek a leginkább meghatározóak a fejlődésében. Igen, valóban nagy
a felelőssége a bölcsődéknek a gyermek egész fejlődése szempontjából! Fontos, hogy egy ilyen élethelyzetben szoros és partneri együttműködés alakuljon ki a gondozó és a szülők között, hiszen közösen együtt gondolkodva, egymás nevelői „munkáját” megerősítve és támogatva
„kell” szeretni ezt a kibontakozóban lévő kisembert.

Partneri együttműködés a bölcsőde és szülő között

Igen, össze kell hangolni a két fél nevelési szokásait, elveit. Igen, szükség van az őszinte
és nyílt kommunikációra a gyermek érdekében. Igen, mindent meg kell tenni azért,
hogy azok az emberek, akikre rábízzuk a legféltettebb kincsünket, több erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesülhessenek és a munkakörülményeik is biztosítva legyenek,
hiszen egy társadalmi / gazdasági helyzet által diktált kényszerhelyzetben veszik át
a szülőtől az óriási felelősséget jelentő gyermeknevelés egy részét.

És most, amikor úgy tűnhet, hogy a bölcsődés gyermekek esetében a szülői felelősség terhe átrakódna az intézményre, térjünk vissza az anya-gyermek kapcsolat további sorsára.
Az anya (a szülők) hoz egy döntést, majd – ideális esetben - kiválasztja a gyermek szempontjából legmegfelelőbb bölcsődét, megfelelő idejű beszoktatást követően a gyermek elválik
az anyukájától a nap jelentős részében. A gondos gondozónő gondosan teszi a dolgát napközben.

És mi dolga az anyának? Amikor a gyermekével lehet, akkor legyen vele!

Vigasz lehet ez a frázis, hogy nem az eltöltött idő mennyisége, hanem annak a minősége
a meghatározó. És valóban, ha az együtt töltött órák, napok tartalmasak és szeretettel, odafigyeléssel, meghallgatással telítettek, akkor ne aggódjunk, gyermekünk jó úton
jár a nagy betűs életben!

Soltész Szilvia A szerző gyógypedagógus, a GEKKO operatív pedagógiai vezetője

Siettetés? Képességfejlesztés? Korai Fejlesztés? - Érvek és ellenérvek

A pakolás művészete

Az elég jó szülő 10 titka

Tiszta vagy tisztakosz? - A taktilis percepcióról

Hétköznapi csaták: a bevásárlás

Tartalomjegyzék