Kutatás: Szülői motivációk a prevenció jegyében

[Ónodi Csilla]

Szülői motivációk a prevenció jegyében
Tanulási zavar rizikótényezőinek felismerése a 3-12 éves gyermekek körében végzett állapotfelmérések tükrében

Problémafelvetés

Saját megfigyeléseink alapján fontosnak tartjuk a minél előbb megkezdett preventív, illetve szükség esetén korrekciós terápiák alkalmazását a normál övezetbe tartozó gyermekek esetében is. Képességfejlesztő játszóházainkban nap mint nap találkozunk állapotfelmérésen olyan gyermekekkel, akiknél az eltérő fejlődésmenetet már jóval előbb lehetett volna diagnosztizálni és normál mederbe terelni. Legnagyobb számban figyelem, tanulás, viselkedés terén mutatkozó problémák megelőzése és kiküszöbölése céljából vesznek részt a gyermekek állapotfelméréseinken és azt követő foglalkozásainkon. A fenti zavarok megállapítására nem áll rendelkezésre orvosi műszer, illetve egyéb tesztbattéria a kora gyermekkorra vonatkozóan, mint amilyen nagycsoportos óvodás korban pl. egy diszlexiát előrejelző gyorsteszt. Pusztán az anamnesztikus adatokból, illetve a jelen állapot megfigyelése során kirajzolódó tünetsorból tájékozódhat a diagnoszta.

A vizsgálat célja

A vizsgálatunknak több célja volt. Egyrészt arra voltunk kíváncsiak, milyen motivációkkal keresik fel a szülők a prevencióra, illetve másodlagosan a korrekcióra fókuszáló intézményeinket.

Másodsorban azt tűztük ki célul, hogy összehasonlítjuk a szülők gyermekükről alkotott véleményét, illetve a vizsgálatok kimenetelét.

Prevalencia a szakirodalomban tanulási-, figyelem-, és viselkedészavar esetén

Tapasztalatainkat támasztják alá a következő adatok is, melyek számos hazai és nemzetközi kutatás eredményét foglalják össze.

Gerebenné a tanulási zavar jelenségének értelmezése kapcsán hívja fel a figyelmet arra, hogy az azonos életkorú gyermekek esetében a szélsőséges fejlettségbeli különbségek hátterében az érési folyamatok fáziseltolódásai, a fejlődést késleltető biológiai, pszichológiai és szociális ártalmak együttes hatásai állnak. Statisztikai adatokra is utal tanulmányában: a tanulási zavar előfordulása az általános iskolás populáció esetében mintegy 15% (Gaddes, 1985), továbbá hogy a 90-nél nagyobb IQ-val rendelkező gyermekeknél a tanulási zavarok előfordulási aránya 2-25%. A Mannheimi Vizsgálatra (Esser- Schmidt 1987; Schmidt 1992) is hivatkozik, melynek az volt a célja, hogy igazolja azt a felvetést, hogy a tanulási- és viselkedési zavarok szorosan összefüggnek az agyi funkciózavarokkal. Az 1979 és 1981 közötti vizsgálat eredménye, hogy a gyermekek 16,2%-a, azaz minden hatodik gyermek tanulási- és viselkedészavarokkal jellemezhető, a hiperaktivitás pedig 40%-ban fordult elő a vizsgált mintában.

Dr. Marton–Dévényi Éva Alapozó Terápia című tanulmányában a tanulási nehézséget, a diszlexiát járványként említi, azok gyakorisága és elterjedtsége miatt. Az általa közölt statisztikai adatok szerint 3-30 % gyakoriságú a tanulási zavarok előfordulása, és felhívja arra is a figyelmet, hogy bármelyik százalékos adatot vesszük figyelembe, mindenképpen nagy népességszámot jelent. Hivatkozva Vinczéné Bíró Etelka (1992) olvasásgyengeség meghatározására, mely szerint: „akik nem jutnak el az olvasás olyan szintjére, hogy azt az önálló ismeretszerzés eszközeként tudják alkalmazni”, a 30%-os előfordulást tartja reálisnak.

W. H. Gaddes, neuropszichológus, a tanulási zavarok gyakoriságának meghatározása kapcsán több nemzetközi vizsgálatra is hivatkozva végső konklúzióként azt állapítja meg, hogy az átlagos általános iskolás populáció vonatkozásában 15%-os az előfordulás.

Dr. László Zsuzsa, a FIMOTA Központ megalapítója szerint a figyelemzavar- mozgászavar-tanulászavar tünetegyüttese az iskoláskorú gyerekeknek legalább a 3-5 %-át érinti, és az enyhébb esetek figyelembevételével 7-17%-ra nő ez az arány. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a fimóta gyerekek 60-70%-nál 2 éves korban már diagnosztizálható a tünetcsoport.

Hipotézisek

1. Feltételeztük, hogy a különböző életkorokon más és más hangsúllyal jelenik meg a preventív és a korrekciós motívum a szülőkben. A hipotézisünk értelmében az alacsonyabb életkoron a prevenció a hangsúlyos, míg iskoláskorban az elmaradások terápiája céljából jelennek meg a gyermekek a képességfejlesztő intézményeinkben.

2. A beválás kérdésével kapcsolatban feltételeztük, hogy azok a szülők, akik valamilyen eltérés gyanújával érkeznek a vizsgálatra, megerősítést kapnak a problémát illetően. Továbbá feltételeztük, hogy azon gyermekek egy részénél, akiknél a szülők nem is sejtették, hogy a felhívó jelek valamilyen elmaradást tükrözhetnek, kirajzolódik egyfajta eltérő fejlődésmenet.

A vizsgálat bemutatása

Vizsgálati minta
2007-ben állapotfelmérésen részt vett gyermekek adatai kerültek feldolgozásra. Összesen 26 játszóház vett részt rendszerünkből az állapotfelméréseket követő adatszolgáltatásban. Jelen kutatást a három és 12 év közötti gyermekekre terjesztettük ki, így 775 vizsgálati személy állapotfelmérésének adatai alapján haladt a kutatómunka. A vizsgálati személyeket életkori sávonként négy kategóriába soroltuk. A korcsoportonkénti és nemenkénti eloszlást az alábbi grafikonok szemléltetik.

2008A-abra1.jpg

2008A-abra1.pdf

2008A-abra2.jpg

2008A-abra2.pdf

Az állapotfelmérések leírása

Valamennyi életkoron az állapotfelmérés két részből áll. Az anamnesztikus adatok felvételét megelőzően minden szülőnek feltettük a kérdést: miért kereste fel intézményünket, miért fordult hozzánk. Ezek a válaszok alkották mindkét hipotézisünk azon részét, mely a szülői ítéleteket tartalmazza a saját gyermek fejlődését illetően. Ezt követően került sor az anamnézis felvételére. A jelen állapot megfigyelése a négy életkori sávhoz kapcsolódó négy különböző mérőeszközzel történt. Mind a négy életkori sáv meghatározó és kiemelt vizsgálati területét képezte a figyelem terjedelmének, mélységének, elterelhetőségének, illetve a viselkedés megfigyelése.

3-4 éves korban

Saját fejlesztésű – az MTA munkatársai által lektorált - vizsgálóeljárásunkat alkalmaztuk. Az állapotfelmérés öt nagy funkcióterület vizsgálatát tartalmazza, ezek: nagymozgás, finommozgás, hallás-beszédfejlődés, szociális érettség, megismerő tevékenység. Valamennyi terület 10-10 állítást tartalmaz, ezek döntő része a kritériumoknak adekvát játéktevékenységek során figyelhető meg. Ott, ahol valamilyen oknál fogva nem volt mód a játéktevékenység során a gyermeki teljesítmény megfigyelésére, a vizsgálatvezető a szülői bemondásra szorítkozott, aki az állapotfelmérés kezdetétől a végéig bent tartózkodott a vizsgálaton. A teljesítményt minden állítás végén 0 és egy pont között értékeltük tizedes jegyekkel, így a kérdéskörök végén a 10 állítás pontjait összegzi a program. Amennyiben 80 és 100 közé esik a végösszeg az adott funkcióterület végén, a gyermek teljesítménye életkorának megfelelő minősítést kapott. A vizsgálat során fény derül az eltérésekre, mind pozitív, mind negatív irányba, ez utóbbi a pontok szintjén is markánsan megjelenik.

4 és 5 éves kor között

Az anamnézist követő jelen állapot megfigyelése alap- és részképességek feltérképezéséből állt. Az alábbi táblázat tartalmazza a teszt feladatait, illetve a standardizált forrást.

tablazat-1.jpg

Az értékelési rendszer eredményeként írásos minősítés került minden teljesítményhez, mely tartalmazza, hogy életkornak megfelelő vagy megerősítést igénylő az adott funkció.

5 éves kor és az iskolakezdés között

A jelen állapot megfigyelése a szülő jelenléte nélkül zajlott. Az alap- és részképességek vizsgálata kiegészült un. papír-ceruza szubtesztekkel is. Az alábbi táblázat tartalmazza a teszt feladatait, illetve a standardizált forrást.

tablazat-2.jpg

Iskoláskorban

Az alap- és részképességek feltérképezése mellett az összteljesítményt is megfigyeltük az olvasás, szövegértés, írás, illetve a matematikai készségek terén. Az alábbi táblázat tartalmazza a teszt feladatait, illetve a standardizált forrást.

tablazat-3.jpg

Az eredmények bemutatása

2008A-abra3.jpg

2008A-abra3.pdf

A fenti összesítő táblázatban jól nyomon lehet követni a vizsgálat eredményét. A teljes minta 48,9 %-a érkezett azzal a szülői ítélettel az állapotfelmérésre, hogy a gyermeke fejlődésében nem tapasztal eltérést, vagyis nincs probléma. A vizsgálati személyek 51,1 %-a az állapotfelmérésre valamilyen eltérés gyanújával érkezett.

A hipotézisek megválaszolása

Az első feltételezés igazolást nyert, mivel minél alacsonyabb a vizsgált gyermekek életkora, annál kisebb arányban jelentkeztek állapotfelmérésre a szülők a gyermekük fejlődésében megmutatkozó eltéréssel. 3-5 éves korig nagyságrenddel nem változik a problémákkal érkezők száma, egyik korosztálynál sem éri el az 50 % -ot. Az iskolakezdést megelőzően, a beiskolázás küszöbén még mindig nem éri el a teljes minta felét az eltérés gyanújával érkezők aránya. Az iskoláskorú gyermekek 80%-a problémával érkezett.

Mindez arra utal, hogy kisebb fejlődésbeli eltérésekkel óvodáskor végéig eljuthat a gyermek, anélkül, hogy akadályoztatva lenne a továbbhaladása. Az iskoláskorra ugyanezek a felhívó jelek mindenki számára észrevehető zavarokká nőnek, melyek akadályoztatják a tanulásban.

2008A-abra4.jpg

2008A-abra4.pdf

Második hipotézisünk szintén igazolást nyert, mivel azok a szülők, akik valamilyen eltérés gyanújával érkeztek a vizsgálatra, megerősítést kaptak a problémát illetően. Másrészt azon gyermekeknél, akiknél a szülők nem is sejtették, hogy a felhívó jelek valamilyen elmaradást tükrözhetnek, 81 %-ban rajzolódott ki eltérő fejlődésmenet.

2008A-abra5.jpg

2008A-abra5.pdf

Mindebből arra következtethetünk, hogy nemcsak a szülők, hanem a gyermekekkel kapcsolatban álló szakemberek elől is rejtve maradnak azok a rizikótényezők, illetve a konkrét felhívó jelek, amelyek táptalajául szolgálhatnak a tanulási-, viselkedés- és figyelemzavarnak. Holott már 3-4 éves kor között is tetten érhetőek a fejlődésbeli eltérések, vizsgálataink is ezt bizonyítják.

Valamennyi életkoron, ahol a szülői ítélet alapján nincs probléma, a vizsgálatok tükrében azt tapasztaltuk, hogy ez csak nagyon alacsony százalékban (3-4 év között 30 %, 4-5 év között 13 %, 5 éves kortól iskoláskorig 20 %, iskoláskorban 12 %) igazolódott be.

A vizsgált életkori sávok közül a 3-4 éves korú gyermekek esetében vált be leginkább az a szülői ítélet, hogy nincs probléma (30%).

Az a szülői ítélet, hogy nincs probléma, 4 éves kortól az iskolakezdésig vizsgált gyermekeknél igen magas arányban nem vált be (4-5 éves kor között 87 %, 5 éves kortól iskolakezdésig 80 %), a vizsgálati eredmények tükrében jól kimutathatóak a normál fejlődést befolyásoló képességgyengeségek.

Az iskoláskorú gyermekeknél magas százalékban (80,3 %) jelenik meg az a szülői ítélet, hogy probléma van és ezt a vizsgálati eredmények minden esetben igazolták is. Ennél a kategóriánál a legmagasabb a szülői ítélet beválása.

2008A-abra6.jpg

2008A-abra6.pdf

A fenti eredmények egyik lehetséges magyarázata, hogy valóban olyan apró eltérésekről van szó, amelyeknek egészen addig nem tulajdonít a gyermek környezete nagyobb jelentőséget, amíg az nem nő zavarrá és nem mérhető egy összetett teljesítmény szintjén (pl. olvasás, írás, számolás), mely jellemzően iskoláskorra tehető.

A másik lehetséges magyarázat: a képességfejlesztő játszóház intézményébe jellemzően – annak ellenére, hogy a szülői ítéletek nagy százaléka szerint nincs probléma – a gyanújelet mutató gyermekeket hozzák el.

Pedagógiai következtetések

A teljes minta 90,8 %-nál volt kimutatható elmaradás a képességek fejlődésében. Ez a nagy arány felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző funkcióterületeken jelentkező kisebb-nagyobb eltérések beavatkozást igényelnek még az iskoláskort megelőzően. A prevenciónak a magyar pedagógiában nincsen hagyománya, kultúrája, ezt világosan tükrözi, hogy a teljes mintának mindössze 9 %-ánál beszélhetünk valódi prevencióról, miszerint normál fejlődésmenettel rendelkező gyermek megelőzés céljából vesz részt állapotfelmérésen, majd azt követően fejlesztő foglalkozásokon. A mielőbbi komplex „átvilágítás” hiányát jelzi, hogy az iskoláskorban igen magas százalékban fordulnak hozzánk már kialakult problémával, holott a tanulási-, viselkedés- és figyelemzavar nem egyik napról a másikra alakul ki. A megelőzés segítene a rizikótényezők szerencsétlen konstellációját elkerülni, továbbá teret adna egy olyan harmonikus képességprofil és személyiség kialakulásának, melyre szilárd tanulási teljesítmény építhető.

Annak érdekében, hogy még teljesebb képet kapjunk a prevenció hatékonyságáról, kiegészítjük vizsgálatainkat a közeli jövőben egy jelen kutatásra épülő nyomonkövetéses vizsgálattal, melynek előkészítése folyamatban van. Jelenleg a vizsgálatokkal is kimutatott elmaradások finom elemzése zajlik.