Ma már tömegjelenségnek számít, de a hiperaktívnak tartott gyermekek 50 százaléka valójában nem az. Írásunkból mindent megtudhat a hiperaktivitás jeleiről, tüneteiről, gyakoriságáról, lehetséges okairól, terápiájáról - hasznos tanácsokkal. Töltse ki az online tesztet >

Gyermekem képtelen egyhelyben ülni, állandóan váltogatja a játékait. Amikor valamiben kudarcot vall agresszív lesz, verekszik, kiabál. Nem tud kivárni.
Mi lehet ennek az oka?

Munkánk során gyakran keresnek fel bennünket szülők, a fenti példához hasonló panaszokkal.
Ilyenkor azonnal felmerül bennünk a hiperaktivitás gyanúja. Ezzel a címkével azonban óvatosan kell bánni! Hiperaktív akkor egy gyermek, ha a mozgási nyugtalansághoz figyelemzavar
és indulati kitörések (impulzivitás) is társulnak.

Fontos azonban arra is odafigyelni, hogy valóban hiperaktivitásról van-e szó, vagy inkább antiszociális magatartási problémáról, elhanyagoló szociális környezetből jövő gyermekről,
vagy túlkövetelő, életkort meghaladó elvárásokat támasztó családban élő gyermekről,
vagy valamilyen tágabb „betegség” kategórián belül (POS, pervazív fejlődi zavar,
hangulatzavar, mentális retardáció, érzékszervi károsodások, beszédmegértési zavar,
speciális tanulási zavar) megjelenő tünetegyüttesről.

Hiperaktivitásra utaló jelek

A hiperaktivitás jelei már csecsemőkorban is felismerhetőek, de a legtöbb esetben,
iskolás korban lehet diagnosztizálni.

Csecsemőknél figyelemfelhívó, ha sokat és vigasztalhatatlanul sírnak; ha nehezen alakul ki
a napi ritmusuk; ha a mozgásfejlődés során kimarad a kúszás, mászás szakasza; ha felgyorsult
a mozgásfejlődés és a felállást követően szinte azonnal futni kezdenek.

Nagyobb gyermekek esetében jellemző – a teljesség igénye nélkül - hogy az átlagosnál magasabb az aktivitási szintjük, vakmerőek, állandó, szoros felügyeletet igényelnek, hamar elunnak bármit, gyakran váltogatják a játékaikat, később lesznek szobatiszták, a rajzolás nem érdekli őket.

Legkésőbb az iskolában már biztosan kiderül, hogy a gyermekkel valami baj van, hogy más,
mint a társai.  Jellemzően nehezen alkalmazkodnak az iskola által előírt szabályokhoz, nehezen követik az utasításokat, rendetlenek, szertelenek, nem képesek önállóan dolgozni, a tanár figyelmét folyamatosan lekötik, nem bírják a várakozást, nem tudnak együttműködni másokkal, gyakran indulatosak.

Az iskolai élethez nehezen alkalmazkodnak, s ezzel kivívják a környezetük elutasító magatartását, a rosszként való beskatulyázást. Ezáltal állandóan kudarcot élnek át, önbecsülésük csorbul. Fizikai tünetként hasfájás, fejfájás, depresszió jelentkezhet, vagyis kialakulnak a járulékos sérülések.

A figyelemzavar, a nyughatatlanság, az impulzivitás miatt nehezen tudnak megfelelni az iskolai követelményeknek, teljesítményük elmarad attól, amit a képességeik alapján elvárhatnánk. Tanulási problémákkal küzdenek.

Milyen tünetek jellemzőek a hiperaktív gyermekekre?

(Tünetnek nevezzük azt, amiben a gyermek a kortársaihoz képest tartósan és jelentősen különbözik.)

A felsorolandó tünetek közül, ha 6 legalább féléven átjellemző a gyermekre,
akkor a szülőnek már érdemes elgondolkodnia azon, hogy szakemberhez
forduljon a gyermek problémájával.

A tüneteket a hiperaktivitás meghatározása alapján csoportosíthatjuk:

1. mozgási nyugtalanság, túlzott cselekvési kényszer:

• kezével sokat hadonászik, lóbálja a lábát, csúszkál a széken
• óra közben feláll a helyéről
• nem bír sokáig ülve maradni
• összehangolatlan a mozgása, gyakran megsérül
• hangosan játszik
• szeret a figyelem középpontjában lenni
• nehezen csatlakozik egy közösséghez

2. figyelemzavar

• elhanyagolja a részleteket, felületes
• nem törekszik pontosságra
• feladatot vált mielőtt az előzőt befejezte volna
• képtelen hosszabb ideig összpontosítani
• könnyen elterelődik a figyelme
• nincs kitartása
• nehézségei vannak a feladatok és tevékenységek megszervezésében
• nem figyel a magyarázatokra
• nehezen hajtja végre az utasításokat
• napi tevékenységben feledékeny
• sokszor veszít el tárgyakat (füzet, ceruza, stb.)

3. Indulatosság, impulzivitás

• össze-vissza fecseg
• önmagával is szívesen beszélget
• a kérdés elhangzása előtt már válaszol
• impulzív - érzéseit képtelen kordában tartani
• gyakran reagál indulatosan, már minimális fusztráció esetén is
• gyakran szakít félbe, vagy zaklat másokat
• nehezen várja ki a sorát egy csoporton belül

A különböző tünetek, különböző súlyossággal jelentkeznek az egyes gyermeknél,
és kamaszkorra kb. 20%-uk egyszerűen „kinövi” azokat.

Tapasztalatok szerint 10 éves korra a motoros nyugtalanság csökken, 12 éves korra a figyelem terjedelme és minősége a kortársakéhoz hasonlóvá válik. Ekkorra azonban sok gyermeket
végleg beskatulyáznak (rossz, megbízhatatlan, hasznavehetetlen), és többségük már
súlyos önbecsülés zavarral és motiváció hiánnyal küzd.

A teljesség kedvéért fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a gyermekek számos pozitív tulajdonság birtokában is vannak: értelmes, okos, kivételes tehetségű, kreatív, nyílt, barátkozó, jószívű, nagyvonalú, lelkes, segítőkész, fejlett igazságérzetű, humoros. Csak néhány jelző azok közül, melyekkel jellemezni szokták az ebbe a kategóriába tartozó gyermekeket.

Töltse ki online tesztünket:

Hiperaktivitás teszt 0-7 éves kisgyermekeknek

Hiperaktivitás teszt 7-14 éves iskolásoknak

A teszt eredménye segít Önnek eldönteni, vajon tényleg hiperaktív lehet-e gyermeke.
Ha teljesen megalapozott szakvéleményt szeretne, hozza el GEKKO képességfelmérésre,
amely során gyógypedagógus / konduktor végzettségű munkatársaink kompetensek
a hiperaktivitás diagnosztizálásában.

Milyen gyakori a hiperaktivitás?

Régen a rossz nevelésnek tulajdonították, ha a gyermek a fentebb felsorolt tüneteket produkálta. Ma már tömegjelenség, hogy az izgő-mozgó, figyelmetlen, fecsegő, türelmetlenebb gyermekre azonnal ráakasztják a hiperaktivitás címkéjét. Ezzel szemben vizsgálatok azt mutatják, hogy az iskolában, vagy a szülők által hiperaktívnak tartott gyermekeknek csupán a fele
kapja ezt a minősítést hivatalosan is, szakembertől.

Tény, hogy a hiperaktivitás pervalenciája (előfordulási gyakorisága) nem állapítható meg megbízhatóan. A szakirodalomban 2-25% között változó adatok jelennek meg.

Észlelése a diagnosztikai elvek és társadalmi tolerancia függvénye.
(Az Amerikai Egyesült Államokban 6-20 %, Angliában csupán 1-2 % a statisztikai megjelölés.)

Családilag halmozódhat, és a fiúknál 3-6-szor gyakrabban fordul elő, mint a lányoknál.

Milyen okok miatt alakulhat ki?

A hiperaktivitás okát még nem sikerült egyértelműen meghatározni.

Tény, hogy sem a szülők, sem a gyermek nem okolható az állapotért. Nem nevelési hiba következménye, és nem szándékos akaratgyengeségről, rosszaságról van szó. Régen kizárólag
agyi károsodást, minimális agyi diszfunkciót (MCD) feltételeztek a tünetek mögött.

Ennek az az oka, hogy a kora gyermekkori agyi sérülések, betegségek esetén a hiperaktivitás tünetei megjelenhetnek. Ma is biológiai eredetűnek tartják (tehát nem szándékos),
de elsősorban a viselkedés szabályozás zavaraként határozzák meg a hiperaktivitást.

A lehetséges okok:

1. Terhesség alatti problémák (gyógyszerszedés, spontán abortusz veszély,
   terhességi mérgezés (toxikózis), alkoholfogyasztás, dohányzás,
   kábítószer fogyasztás, az anya idős kora stb.)
2. Szülés körülményei (oxigénhiány, császármetszés, RH inkompatibilitás).
3. Öröklődés, genetikai tényezők: ahol az egyik szülő hiperaktív, ott 50%-ban van esély
   arra, hogy a gyermek is az lesz; ahol az egyik gyermek hiperaktív, ott a testvéreknél
   5-7-szer nagyobb az esélye a tünetcsoport kialakulásának.
4. Agyi működés zavar: az agy működését vizsgáló legújabb eljárások azt igazolják,
   hogy az agy figyelmet irányító tartományai (jobb oldali homloklebeny, a két mélyebben fekvő agyalapi dúc) a hiperaktív gyermekeknél lényegesen kisebbek, mint a többieknél.
5. Biokémiai folyamatok zavara: Az agy bizonyos területei a kommunikációhoz
   a Dopamin nevű hírvivő anyagot használják. Valószínűsíthető a hiperaktív gyermekeknél akadályokba ütközik a jelek továbbítása az agy ezen területeinek idegsejtjei között.
   Ezt igazolhatja az a tény, hogy sok esetben jól reagálnak a gyermekek
   a különböző stimuláló gyógyszerekre és antidepresszánsokra.
6. Terhesség, szülés alatti, vagy kisgyermekkori agyi károsodás szövődménye
   (pl. agyhártyagyulladás)
7. Környezeti tényezők: a környezetet szennyező vegyi, vagy egyéb mérgező anyagok
   (pl. ólom); az élelmiszerekben lévő mesterséges színezékek, ízfokozók,
   tartósítószerek, koffein.
8. Ételallergia, tápanyag intolerancia.
9. Egyes gyógyszerek szedése: ekcéma, asztma, allergia kezeléséhez használt szteroidok.

Fontos, hogy mielőtt neki látunk a gyermek fejlesztéséhez, derítsük ki az adott gyermeknél
a hiperaktív viselkedésének valódi, vagy lehetséges okait, s azok alapján állítsunk fel
helyes diagnózist és válasszuk ki a megfelelő terápiát.

Hogyan kezelhető a hiperaktív gyermek?

Nyilvánvaló, hogy a hiperaktív gyermekek nincsenek könnyű helyzetben,
többszörösen igénylik a megsegítést, a megfelelő terápiás fejlesztést.

A szakirodalomban fellelhető terápiák:

• gyógyszeres kezelés (stimuláló szerek, antidepresszánsok)
• pszichoterápia
• viselkedésterápiák (pl. öninstrukciós módszer, amikor a gyermek modell segítségével tanulja meg szóban irányítani, szabályozni saját viselkedését)
• mozgásterápia
• szenzoros integrációs terápia
• Doman-Delacato módszer
• kreatív játékterápiák
• ének- és zeneterápia
• szülői tréningek

Véleményünk szerint, a végleges megoldást nem egyik, vagy másik terápia elszigetelt
alkalmazása jelenti, hanem több terápiás eljárás ismeretében a feladatok differenciált alkalmazása, egyénre szabása.

Mi a komplex és rendszeres fejlesztésre helyezzük a hangsúlyt, a szülők intenzív bevonása mellett. Minden olyan területet igyekszünk a fejlesztéskor megcélozni, amire a gyermeknek szüksége lehet az adottságaihoz képest, a legmagasabb életminőség eléréséhez.

Fokozottan figyelünk a másodlagos-, járulékos tünetek kezelésére, megszüntetésére (agresszió, alacsony önértékelés, motiváció hiány, alacsony fusztráció tolerancia, szorongás, társas beilleszkedési gondok stb.)

A GEKKO pedagógiát elkötelezettség nélkül kipróbálhatja: online beiratkozás

Soltész Szilvia A szerző gyógypedagógus, a GEKKO operatív pedagógiai vezetője

Online hiperaktivitás teszt:

12 ropogós cikk: