Dilettáns HVG cikk a fejlesztő pedagógiáról

Ennek a képnek annyi köze van a fejlesztő pedagógiához, mint a HVG cikkének. A meghökkentően kreatív címlapjairól is híres nagymúltú gazdasági lap hasábjain a bulvársajtó háza tájáról ismert újságírói módszerekkel összeollózott, dilettáns, szándékosan kártékony lejárató cikk jelent meg.

Először 2007-ben, a Pulitzer emlékdíjas Figyelő magazin figyelt fel rá, hogy a GEKKO pénzért kínálja szolgáltatásait. A Milliárdos bébiznisz c. címlapsztorijában mindenki alaposan
megkapta a magáét, aki valamit is pénzért kínál gyermekeknek, illetve szüleiknek.
A fejlesztő pedagógiáról pedig egészen elképesztő sületlenségeket írtak.

A HVG közel egy év csúszással, 2008 szeptemberében ismerte fel a "trendet":

A cikk felütésében a következő tárgyi tévedéseket szeretnénk ezúton korrigálni:

1. A gyermekek fejlesztése nem zseniképzés.
2. Magyarországon sem mennek már újdonságszámba ezek a módszerek.
3. Nem ígérnek szuperintelligenciát.
4. Szegény csecsemőket nem "bombázzák" kurzusokkal.
5. Nincs topmenedzserképzés, pláne az anyaméhben.

Ezt követően a HVG mindjárt definiálja is a korai fejlesztést:

Ezt azonban Sződy Judit Mindenki Fejlesztésre Szorul? c. alkotásából ollózta ki az újságíró,
amely áprilisban már megjelent a Nők Lapja Évszakokban. És azóta is ugyanakkora butaság, ugyanolyan szemenszedett csúsztatás.

1. Az erre specializálódott vállalkozások nem állítják, hogy a gyermekek fejlesztésre szorulnak. A legnagyobb erre speciálizálódott vállalkozás, amelyet a cikk név szerint
   is megemlít, és telefonon is beszélt vele az újságíró, és emaileztünk is róla, tehát mi,
   a GEKKO, kifejezetten azt állítjuk honlapunkon, hogy 1 gyermek sem szorul
   a fejlesztésre és ezt hirdetjük újságokban is.
2. Egy fél éves gyermeket épelméjű pedagógus nem tanít olvasni, matematikára
   és különösen nem igyekszik megalapozni egy a beszédet még nem is értő gyermek
   általános műveltségét. Ilyen ostoba "elmélet" nem csak az egész világon számít kuriózumnak, de még Magyarországon is csak az újságírók fantáziában elterjedt.

És mit ír rólunk a HVG?

Nem másoljuk be ide képként, mert pont egy olyan kép van a szöveg mellett, amin egy néni egy "malac" feliratú táblát mutat két gyermeknek, és az a képalárás, hogy "Okosbaba-foglalkozás".

De szövegesen azért idézzük a ránk vonatkozó részt:

Az országszerte több tucat képességfejlesztő játszóházat működtető
Gekko kurzusait újszülöttkorban kell elkezdeni - állítják a tulajdonosok. "Tapasztalataink szerint az iskolások 20-25 százaléka valamilyen tanulási, viselkedési vagy figyelmi problémával küzd, márpedig az erre utaló jelek
pár hónapos kortól észrevehetők" - állítja a HVG-nek Ónodi Csilla pedagógiai igazgató, bár elismeri, hogy a képességfelméréseken hibátlanul teljesítő jelentkezőket sem tanácsolják el. Szerinte nagyon résen kell lenni, mert az iskoláskort megelőzően a részképességzavarok egyszerűen, játékos terápiával felszámolhatóak. Ennek a résen levésnek persze borsos ára van: intenzív, azaz heti kétszer egyórás képességfejlesztő kurzusait a Gekko évi 380 ezer forintért kínálja. A túl korai hajtásért azonban szakértők szerint a gyermekek
fizetik az igazán nagy árat.

Vekerdy Tamás:

"Óriási üzlet" - sommázza véleményét a csecsemő- és óvodáskori fejlesztőprogramokról Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, aki nem győzi hangsúlyozni: még óvodáskorban is csak azoknak a gyerekeknek volna szükségük fejlesztésre, akik valamilyen valódi testi vagy lelki fejlődési zavarban szenvednek. "Ezek a rejtélyes zseniképző mágiák nagyjából tízévente újra
és újra előkerülnek" - mondja a HVG-nek Vekerdy, hozzátéve, hogy először
1962-ben az Egyesült Államokban, az úgynevezett szputnyiksokk után (amikor az amerikaiak nem tudták megemészteni, hogy az oroszok lőtték fel az első embert a világűrbe) indítottak különféle "gyorsító" tanítási programokat.
Ám az így "felhúzott" gyerekek zsenialitása 9-10 éves korukra lehanyatlott,
s újra bebizonyosodott, hogy a fejlődésben sokkal nagyobb szerepe van
a családi háttérnek, az ebből fakadó érzelmi biztonságnak
és a mindezzel összefüggő játszani tudásnak.

Megjegyzéseink:

1. Ónodi Csilla nem "elismerte", hogy az egészséges gyermekeket sem diszkrimáljuk.
   Ahogy az egész világon minden fejlett országban szokás, a GEKKO sem rekeszti ki
   az Early Childhood Education lehetőségeiből az egészséges gyermekeket.
   Elismerni hibát, vagy bűnt lehet, a célkitűzésüket nem szokás.
2. Tény, hogy az intenzív kurzus éves költsége 380 ezer forint, azt azonban tényleg csak súlyos elmaradás esetén javasoljuk. A szokásos, normál kurzust 20 ezer forint / hó díjazással kínáljuk.
3. Szó sincsen "túl korai" hajtásról. Azzal, hogy gyermekek fizetik meg az árát, azt lehetne hinni, hogy tevékenységünk káros rájuk nézve. Ez pedig kimeríti a rágalmazás minden kritériumát.
4. Vekerdy megint össze-vissza butaságokat zagyvál össze, a fejlesztő pedagógiához egyszerűen nem ért. Amit ír nem igaz, Amerikában teljesen más a helyzet,
   mint amit állít. Valószínűleg az bántja, hogy azt hiszi, hogy ez "óriási üzlet".
   Ezúton üzenjük: annyira nem is.
5. Hangsúlyozzuk: a fejlesztő pedagógia nem zseniképző mágia, és nem csak azoknak van
   rá szükségük, akik valamilyen valódi testi vagy lelki fejlődési zavarban szenvednek.
   A fejlesztő pedagógia mindenki számára a lehető legkorábban szakmailag javasolt,
   aki rendelkezik emberi aggyal. Ezt a Harvard kutatásaira alapozva teljes tudományos bizonyosságal ki merjük jelenteni.

A cikk további részeit már nem idézzük

Nem veszítenek vele sokat, még némi zöldség a kisgyermekkori nyelvoktatásról, illetve valami gépről, amit az anyukák hasára tesznek állítólag és valakik úgy képeznek topmenedzsereket.

Ha Önt mégis érdekli, és tényleg hajlandó regisztrálni miatta a HVG honlapján,
íme a link a teljes cikkhez.

Ez a kommentelő a HVG honlapján ugyanazt gondolja, mint mi.

Megválaszoljuk a kérdést: a szerintünk is dilettáns cikket egy bizonyos G. Tóth Ilda írta.

Behízelgő hangon hívta fel cégünk pedagógiai igazgatóját, Ónodi Csillát, segítséget kérve
egy korai fejlesztésről szóló újságcikkhez. Ezt követően vérlázító sületlenségeket hordott össze. Olyan mondatokat "idézett" Csillától, amelyek köszönőviszonyban sem álltak azzal, amiket mondott. Miután elküldte a ránk vonatkozó részeket, több emailben kértük,
hogy ezt így ne jelentesse meg, mert nem járulunk hozzá, ezt mi nem mondtuk.
Ennek ellenére a lejárató cikkben azt írta, amit fent olvashatnak.

Ezzel pedig megsértette az újságírói etika legalapvetőbb szabályait is. Ha azt akarja írni,
hogy a GEKKO-ban zöld orángutánokat reptetnek, már megszoktuk. Viszont Ónodi Csillát rendkívül etikátlan dolog úgy idézni, hogy mást ír le, mint amit mondott.

A száznál is több gyógypedagógus és konduktor munkáját irányító vezetőnk leveleire
egyre udvariatlanabb levelekben válaszolt, majd gyakorlatilag változtatás nélkül
jelent meg a rágalmazó cikk.

Vekerdy Tamás

Nem lehet véletlen, hogy ahol ekkora sületlenségek jelennek meg a fejlesztő pedagógiáról,
ott szinte mindig Vekerdy Tamás szólal meg "szakértőként" (vagy őt idézik) a szakma valódi szakértői és gyakorlói (gyógypedagógusok, konduktorok) pedig kizárólag rendkívül sértő, igaztalan, a valóságtól teljesen elrugaszkodott kijelentésekben jelennek csak meg.

Nem csak dilettáns, az olvasók félrevezetésével szándékosan okoz károkat.

Amikor először írta "szakértőként" ezeket a butaságokat a Figyelő magazinban,
a Nők Lapjában, azt gondoltuk, hogy esetleg nem tudja pontosan, hogy a GEKKO,
illetve a fejlesztő pedagógia mit is jelent valójában.

Ma már azonban bizonyos, hogy tudatában van annak, hogy az igazság más, mint amit szajkóz. Tudja, hogy a GEKKO nem tanít olvasni csecsemőket. Onnan tudja, hogy neki is (olvasói levélben) és az illető cikkek szerzőinek is megírtuk ezt közvetlenül, a megjelenés előtt.

A laikus olvasókat úgy igyekszik félrevezetni, hogy talál néhány extrém példát arra, hogy valahol, valakik olvasni tanítanak csecsemőket. Ezzel azután mindenkit megbélyegez, azokat is,
akik nem tanítanak olvasni csecsemőket. Hiszen a sorozatosan megjelenő cikkeiben nem az "Okosbaba" programot, vagy a várandós anyukák hasára tehető gépet támadja,
hanem a "fejlesztő programokat kicsiknek", explicit módon bennünket is megemlítve,
állításainkat elferdítve, hibásan idézve.

Mindezt áltudományos állításokkal igyekszik hitelessé tenni, mintha a fejlesztő pedagógia "mágiájával" már csak a tudatlan magyarokat lehetne rászedni.

Csakhogy, ez nem igaz. Sőt, az ellenkezője igaz. Lassan már csak Magyarország marad
egyedül Európában, ahol ennyire elmaradott, dilettáns információ egyáltalán
megjelenhet magára valamit is adó sajtótermékben.

Hírek: