Táplálkozási rendellenességek

Ezek a rendellenességek, melyek megjelenhetnek gyermek- vagy serdülőkorban,
a normál étkezési minták nagyobb zavaraival jellemezhetők. Lehetnek komolyak, orvosi beavatkozást igénylők a kísérő problémák, pl. alultápláltság, vitaminhiány, fekélyek miatt.

A fő rendellenességek: anorexia nervosa, bulímia nervosa, pica és a csecsemőkori visszaöklendezési (vagy kérődzési) rendellenesség.

Anorexia nervosa

Jellemző a minimális mennyiségű étel bevitelének megtagadása, amely elegendő lenne ahhoz, hogy normális testsúlyát megtartsa. A gyermek szenved ettől a helyzettől, elveszíti étvágyát
és undorodik az ételtől. Míg viszonylag rövid idő alatt drasztikusan veszít súlyából,
megmarad a kövérség vagy puffadtság érzése, mely teljesen elüt a valóságtól.

Leginkább a serdülőkorra jellemző, de megjelenhet azt megelőzően is.

Bulímia

Hasonló az előző rendellenességhez, azzal a különbséggel, hogy nagy evészeteket
és önhányatásokat tartalmaz. A nagy evészeteket mértéktelen evések (zabálások) jellemzik,
a kontroll és annak a képességnek elvesztése mellett, hogy meg tudja egymástól különböztetni
a különböző ételeket, inkább fal, mint rág. Sokszor erőltetik a hányást és preferálják a beöntést, valamint a hashajtók használatát.

Pica

A csecsemőkkorral összekapcsolható táplálkozási rendellenesség. Jellemzője, hogy a gyermek folyamatosan ételnek nem minősíthetõ dolgokat fogyaszt, mint például festéket, faldarabokat, hajat, stb. A pica betegségek kialakulását is előidézheti, amelyet a toxikus anyagok,
például a festék megemésztése okoz.

A csecsemőkor ruminációs rendellenessége

A csecsemőkor ruminációs rendellenességét az étel folyamatos kiöklendezése jellemzi,
melyet súlyveszteség is kísér. Ennek következtében a gyermek zavart és gyakran
súlyveszteség, valamint fizikai betegségek jelenik meg. Habár ez a rendellenesség elég ritka,
csupán akkor lehet teljesen egyértelmûen kimutatni, mikor már minden fizikai oka
(például a nyelőcső eldugulása) kizárható.