4. Fokozatosság (I — II. rész)

Aki végigolvasta, megértette és emlékszik még a pedagógiai koncepciónk első 3 elemének (alapozás, felkészítés, kiegészítés) részleteire,
a legszükségesebb alapokkal már rendelkezik ahhoz, hogy tovább léphessen egy magasabb szintű elv érvényesülésének megértéséhez.

Aki kíváncsi, hamar megöregszik ;-) Kiváncsisága mindenkit arra ösztönöz, hogy az információtengerből a lényeget kiszűrje, méghozzá természetesen a lehető legnagyobb türelmetlenséggel, azonnal, lehetőleg egy-két mondatnál nem hosszabb terjedelemben. Az oldalakat pásztázó üzemmódban átfutjuk, és az esetek elsöprő többségében ezzel végeztünk is, ezzel le is szűrtük a lényeget, — nem merülhetünk el minden információban teljes részletességgel. Nincs is ezzel semmi baj. A kiváncsiságot fel kell ébreszteni, majd folyamatosan táplálni, hiszen a tanulás folyamatának egyetlen tényleges hajtóereje. Ám fokozatosságra is szükség van ahhoz, hogy tudásunk ne maradjon felszínes. Aki a lényegre tényleg eléggé kíváncsi, kénytelen lépcsőfokonként haladni. Először megérteni az alapszintet, és csak utána lépni feljebb a következőre. Ezért invitáljuk arra , hogy ezt az oldalt ne görgesse végig az egérrel, hanem olvassa végig bekezdésről - bekezdésre haladva, mert a fokozatosságról csak ezáltal lehet újat mondani.

Struktúra

Elejétől-végig olvasásra azért invitáljuk, mert a fokozatosságról mindenki azt gondolja, nincs is mit tudni róla,
minden evidens és triviális ezzel kapcsolatban. Mégsem érvényesül eléggé a gyermekek életében.

Ezért írásunkat 3 szakaszra tagoltuk:

• I. A fokozatosság lineáris tövényszerűségei
• II. Non-lineáris törvényszerűségek
• III. A fokozatosság érvényesülése

A fokozatosság megértésében csak lépésről-lépésre jó haladni.

A fokozatosság ellentéte

Olyan triviális és általános koncepció életünkben a fokozatosság, hogy elsőként rögtön az ellenkezőjéről kell beszélni.
A fokozatosság ellentéte a rövid idő alatt (hirtelen) bekövetkező nagy mértékű (ugrásszerű) változás.

Két pont között a legjobb út a fokozatosság

Az oktatással kapcsolatban a legtöbb embert a legjobban az foglalkoztatja, hogy az elvárások túl magasak-e. Szabad-e bármiféle elvárást megfogalmazni egy óvodással szemben? Uram bocsánat, esetleg egy csecsemőtől is elvárhatunk valamilyen teljesítményt?
Az általános iskola elvárásai túl alacsonyak vagy túl magasak? Túl sokat kell tanulni vagy éppen túl keveset?

Milyen magas a hegy?

Noha nem jelentéktelen kérdés, nem a legfontosabb. Az ember igen magasra könnyedén feljuthat, ha az emelkedő nem túl meredek.
Ha az emelkedés mértéke nem haladja meg teherbírásunkat, bármilyen magasra feljutás már csak idő kérdése. Ugyanakkor valamennyi
terhelés mindenképpen szükséges, hiszen nulla emelkedéssel, teljesen síkban mozogva soha nem jutunk fel a legkisebb lankára sem.

Szakadék

Az igazi problémát nem is a hosszú, fokozatos, folyamatos emelkedők és korlátokkal, kapaszkodókkal ellátott lépcsők jelentik,
hanem amikor a magasság egyik pillanatról a másikra nő meg a nulláról. Az ilyen emelkedőt hívjuk szakadéknak, falnak.
Teljesíthetetlen kihívást nem önmagában a nagy magasság elérése jelenthet, hanem a szakadékok megmászása.

Megterhelést csak a változás jelent

40 km/h sebességgel utazni pontosan akkora megterhelést jelent, mint 400 km/h vagy 4000 km/h sebességgel.

Semmiféle megterhelést, sem az autónak, sem az utasainak nem okoz az autópályán száguldás. A nagy sebesség veszélyére fokozottan fel is
kell hívni a figyelmünket, annyira nem is érzékeljük, annyira hajlamosak vagyunk róla teljesen megfeledkezni. Amikor azonban 180 km/h óra sebességről 1 másodperc alatt nullára változás következik be, az autó teljesen összeroncsolódik, utasai minden bizonnyal életüket veszítik.

Tudni is könnyű

E törvényszerűség nem csak a fizikában érvényesül. Ha már belejöttünk a testmozgásba, nem érezzük megterhelésnek átúszni a medencét,
vagy felmászni egy lépcsőn. Meg sem izzadunk, ki sem fulladunk. Észre sem vesszük, ugyanolyan természetes, mint sétálni.
Csak az edzésmunka megterhelő, egy bizonyos teljesítőképesség, fizikai állóképesség megszerzése.

Nagy tudással bírni sem jelent semmiféle megterhelést a teljes tudatlansághoz képest. Nem érzékeljük megterhelőnek, hogy sokat tudunk. Megterhelést kizárólag a tanulás folyamata jelent, a tudás megszerzése, amíg a nulla tudástól a nagy tudásig eljutunk.
Semmi nem könnyebb, mint tudni.

A (sok) munkához (csak) idő kell

A hegy tetején állni könnyű és jó érzés. Feljutni nehéz. Általános törvényszerűség, hogy a magas energiaszint elérése munkát igényel,
méghozzá annál több munkát (megterhelést), minél nagyobb változást, minél rövidebb idő alatt kell teljesítenünk.

Az ember 1 méter, 10 méter, 100 méter, 1000 méter, 10 000 méter 100 000 méter megtételére is képes.
Nem az jó kérdés, hogy mekkora utat tudunk megtenni, mekkora követelményt szabad kitűzni.
A jó kérdés az, hogy mennyi időn belül tudunk megtenni egy bizonyos utat,
mekkora megterhelés tesz jót, mekkora megterhelés okoz kárt.

Ha álló helyzetből 1000 métert kell megtennünk:

• Egy nap alatt kényelmesen sikerül, kitérőkkel és pihenőkkel, andalogva, bámészkodva, le-le üldögélve.
• Egy óra alatt elvárható mindenkitől, aki mozgásában nem korlátozott.
• Egy percen belül senkinek nem sikerülhet, a kudarc 100% garantált.
• Egy másodpercen belül mindenki belehal a túl gyors változásba.

Megterhelés = változás / idő

A fentiekből következő gondolat, hogy amennyiben a fejlődő gyermek életében szeretnénk kiküszöbölni a túlzottan nagy megterheléseket,
ezáltal lehetővé tenni, hogy hosszú utat járjon be a kompetenciák, képességek, tudás megszerzésében, a fokozatosságot kell megnövelni.

Ha az autó 60 másodperc alatt lassul 180 km/h sebességről nullára, semmiféle megterhelést nem jelent, csak természetes módon megállt.
Ennyi megterhelésre az ember felkészült, alkalmas — bizonyos mennyiségű változás az embernek jót is tesz, az élethez szükséges.
Problémát vagy az okozhat, ha sokkal nagyobb sebességről kell lefékezni, vagy sokkal rövidebb idő alatt.

Megterheli a gyermeket a szüleitől elválás?

A kisgyermek számára az igazi megterhelést nem az jelenti, hogy szüleitől ideig-óráig távol kerül, tényleges problémát inkább az okoz,
ha a változás túl nagy és túl rövid időn belül következik be. Kevés szeparációs szorongást egy-egy pillanatra érezni (majd fokozatosan,
naponta, hetente, havonta egy-egy pillanattal tovább) természetes, könnyen tolerálható megterhelés.

Az a kisgyermek azonban, aki 3 éven keresztül gyakorlatilag non-stop az édesanyjához volt láncolva, majd egyik napról a másikra egész
napokra távol körül tőle, nagyságrendekkel nagyobb megterhelést kénytelen elviselni és ez az, ami kárt tehet egészséges fejlődésében.

Hidegsokk

Vérmérséklete szerint van aki centiről-centire halad a hideg vízbe, mások inkább gyorsan belemerülnek, hogy túl legyenek rajta.
Ám a szervezetünk nem bármekkora változást tolerál. Aki (felhevült testtel) nagyon hideg vízbe beleugrik, hidegsokkot kap.

Félelmeinket, veszélyeket eltérő módon tanuljuk, talán ennek is szerepe lehet abban, hogy gyakran irracionálisan látjuk őket.
A legveszélyesebb foglalkozás az északi tengeri rákhalászat, a tűzoltó, rendőr, katona nincs benne az első tízben.

Nem a hideg okozza a bajt

Első hallásra paradoxonnak hangzik, de a katasztrófák oka nem a hipotermia, hanem a hidegsokk, a túlságosan hirtelen változás következménye.
Megbénül a légzés, megbénulnak az izmok (akármekkora Tarzan az illető), mentőmellény hiányában elsüllyed és meghal — jóval mielőtt a hideg
végzett volna vele. A bajba jutott halászt meg lehetne menteni, ha képes lenne a víz felszínén maradni. De nem képes, mert képtelen lélegezni,
és képtelen mozogni — még akkor sem, ha nem kapott azonnal szívinfarktust. A hidegsokk sokkal veszélyesebb, mint a hideg önmagában.

Három (a magyar) igazság

A fokozatosság azt jelenti, hogy az embert próbára tevő kihívások elől nem dugjuk a fejünket a homokba, de nem is alapozás és felkészülés nélkül
dobjuk a mélyvízbe a gyermekeinket, hogy a víznyomás hatására legyenek kénytelenek megtanulni úszni. Korán kezdünk, és mindenkori teljesítőképességünknek kényelmesen megfelelő, apró lépésekben, fokozatosan haladunk a célunk felé.

Fokozatosság akkor érvényesül, ha a változást időben és mértékben is fokozatokra bontjuk. Minél több, minél kisebb változásra jut időnk,
annál nagyobb mértékben érvényesül a fokozatosság elve — és ezt 3 közmondáson keresztül próbáljuk meg mélyen érthetővé tenni.

Lassan járj, tovább érsz

A bölcs magyar nép régóta tudja, hogy a dolgokba nem hübelebalázsként kell belevágni. Nagyobb célt lehet elérni, ha nem a célként kitűzött súllyal kezdjük meg a testedzést, hanem kis lépésekben haladva növeljük. Legyen szó sportról vagy diétáról, az eltúlzott megterhelés csak izomlázat,
sérülést, kudarcot és jojó-effektust szül. Ha valakire ráteszünk 80 kg súlyt (hogy haladjunk), könnyen lehet, beleroppan. Tovább érünk,
ha először óvatosan 3 kg súllyal próbálkozunk, majd ha kiderült, hogy ez könnyedén ment, kilogramonként haladunk felfelé, ameddig sikerül.

Hasonlóképpen áll ez a tanulással, képességek megszerzésével is. Túl nagy kihívásnak túl hamar, túl hirtelen nem jó kitenni a gyermeket,
sokkal több eredményt lehet elérni, ha egészen minimális szintről kezdjük el az elvárások megfogalmazását, majd hétről-hétre,
baba léptekben haladunk előre, fokozatosan növelve a megterhelést, alkalmazkodva a gyermek egyéni képességeihez.

Teher alatt nő a pálma

Crescit sub pondere palma — tartja a latin közmondás és milyen igaz! Munka nélkül nincs siker, befektetés nélkül nincs üzlet. Nem szabadon azon különösebben csodálkozni, hogy aki nem emel súlyokat, nem annyira izmos. Ha egy férfi aggódik, hogy hiába edz, nem fejlődik eléggé az izomzata,
arra kell bíztatni, legyen a legvéznább férfi a világon, aki könnyedén szériázik 150 kg súllyal. Ajándékozza magát terheléssel és lásson csodát!

A terhelés nem eredendően rossz dolog. Ha nem adunk gázt, az autó állva marad. Terhelés nélkül fejlődés és haladás sincsen,
ha célokat akarunk elérni, a terhelésre szükség van. A terhelés nem is csak szükséges rossz, hanem hiánya kifejezetten egészségtelen.
Terhelés nélkül az ember ellustul, hiányt szenved és megbetegszik. A mumus nem a terhelés, hanem a túlzottan gyors,
túlzottan nagy változás a megterhelésben, a megterhelés nagy gyorsulása, a fokozatosság hiánya.

A terhelés szükséges izmaink fejlődéséhez, megerősödéséhez. A teher a teherbírás kialalakulásának feltétele. A törvényszerűség nem csak a fizikai,
de az agymunkára is igaz. A képességeink fejlődéséhez szükség van olyan ingerekre, kihívásokra, feladatokra, amelyek kialakítják és megerősítik
a tanuláshoz (is) szükséges képességeinket, teherbíróvá tesznek a tanulásban és az élet számos egyéb agymunkát igénylő területén.
Szociális, érzelmi kompetenciáink megerősödése sem lehetséges a fejlődést serkentő, tápláló ingerek hiányában.

Ki korán kel, aranyat lel

A három közül ezt a bölcsességet a legkönnyebb teljesen félreértelmezni. Az aranyláz értelmezés szerint azért kell korán kezdeni,
hogy az aranyat a későn ébredők elől meg lehessen kaparintani. A mohó ember annyira vágyik a csillogásra és a sok pénzre és sikerre,
hogy már a kényelmes ébredést megelőzően sportbajnokot, tudóst és sztárt akar faragni gyermekéből. (Korán kell kezdeni).

Van azonban e bölcsességnek világos olvasata is. Egyfelől, az arany mindenkiben ott lakozik és senki nem fogja elhappolni előle.
Korán kelni pedig nem siettetés, hanem éppenséggel a gyökeres ellenkezője. Aki korán kel, nem kell sietnie és kapkodnia,
hanem nyugodtan, kényelmesen, kiegyensúlyozottan, hosszabb idő alatt végezheti tevékenységét.

Aranyat az lel, aki időben felébred és ezáltal több fokozatosság jut életében, mint a késlekedőnek, halogatónak,
aki hirtelen és nagy változásoknak teszi ki magát és ezzel indokolatlanul veszélyezteti jövőjét, jólétét.

A gyermekkor hatványozottan fokozatosságot igényel

Amennyiben az újszölött csecsemő ugyanannyi változást lenne képes feldolgozni naponként, mint a diplomázó egyetemista,
az iskolai tanulásra felkészülést és alapozást akkor is célszerű lenne az iskola megkezdése előtt évekkel megkezdeni.
A felnőtt sem boldogul fokozatosság nélkül, ám a gyermek hatványozottan igényli a fokozatosságot.

A gyermek kevesebb változást tolerál Tekintettel arra, hogy a gyermek maga is egy fejlődésben lévő szervezet, sérülékenyebb, kevesebb változást képes elviselni testileg és lelkileg egyaránt. A diplomázó egyetemistának is szüksége van a fokozatosságra, ám az újszülött csecsemőnek hatványozottan, mert sérülékenysége sokkal nagyobb, teherbírása sokkal kisebb.

A szülők ösztönösen tisztában is vannak a gyermek hatványozott fokozatosság igényével. Minél kisebb a gyermek, annál kisebb lépésekben várunk tőlük napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra és évről-éve mindig csak egy ici-picivel többet. Hosszú évek telnek el, amíg eljutunk addig,
hogy akár az emberi élet legalapvetőbb dolgaiban (tisztálkodás, házimunka) a felnőttekéhez mérhető elvárásokat támasszunk feléjük.

A több helyett kevesebb fokozatosság gyermekkorban katasztrófa

A fejlődés időtartama alatt (gyermekkorban) tehát nem csak ugyanannyi fokozatosságot igényelnénk, mint amennyi felnőtt korban is szükséges,
hanem extra fokozatosságra lenne szükség, amit a fejlődő szervezetünk fokozott sérülékenysége külön is indokol. Ezért kész katasztrófa,
ha kisgyermekkorban a több fokozatosság helyett kevesebb jut még annál is, ami egy felnőtt számára is rendkívül megterhelő lenne.

A biológiai fejlődés fokozatossága kérlelhetetlen törvényszerűség

A biológiával nem lehet vitatkozni. Az újszülött csecsemő belehal, ha ugyanúgy kiteszik a változékony időjárásnak, mint egy felnőttet.
Az iskolai tanulásra éretlen gyermeket hiába tanítják, nem fog sikerülni, és csak további problémákat szül, amikor mégis erőltetik.
Agyunk és idegrendszerünk fokozatosan épül fel, méghozzá hosszú-hosszú évek alatt és ehhez alkamazkodni nem opció.

Hasonló okokból a legteljesebb mértékben lehetetlenség figyelmen kívül hagyni a még éretlen gyermek és az érett felnőtt közötti fundamentális
különbségeket az oktatásban sem. Aki a csecsemők pedagógiáját ugyanúgy képzeli el, mint a topmenedzserekét, jó esetben nem zavar vizet,
tevékenysége teljesen eredménytelen marad, rossz esetben viszont komoly károkat tesz a gyermekek egészséges fejlődésében.

A képesség képességeket, a lemaradás lemaradásokat szül

A gyermekek fokozott fokozatosság igényét egy másik ok a harmadik hatványra emeli. A biológiával nem lehet vitatkozni, a gyermek figyelmével kapcsolatos képességei 0-3 éves korban fejlődnek. Ha ebben az időszakban a figyelem fejlődéséhez szükséges terhelés nem éri a gyermeket,
mert kimarad ez a lépés a pedagógiából, későbbre halasztják a "terhelését", akkor a figyelem nem fejlődik megfelelően.

Ez egy biológiai törvényszerűség, éppen úgy, ahogyan az izmaink sem fejlődnek, ha nem éri őket terhelés. Amennyiben a fokozatos fejlődés
sorrendjének megfelelően (időben) optimális terhelés (ingerek, játék) éri a fejlődő gyermeket, figyelme egészségesen fejlődik,
és ez megágyaz a figyelemre épülő számtalan egyéb részképesség egészséges fejlődésének.

A lemaradás azonban ugyanígy, számtalan egyéb területen lemaradást, a részképességek gyenge, alacsony szintű és minőségű működését
hozza magával, amely néhány év elteltével figyelmi- viselkedési- és tanulási zavarok formájában csúcsosodnak ki. Innentől mindenki tudja,
hogy mindez az iskolai tanulásban is lemaradást eredményez, amelynek másodlagos tünetei is megkeserítik az ember életét.

A fokozatosság azt is jelenti, hogy nem hagyunk ki (ugrunk át) elengedhetetlenül fontos lépcsőt a gyeremekek pedagógiájából,
és ez át is vezet bennünket a következő fejezethez. Ám előtte tekintsük át a fokozatosság alapszintű törvényszerűségeit!

I. A fokozatosság lineáris törvényszerűségei

• Magasan lenni könnyű (kilátó tetején állni, sokat tudni, erős fizikummal rendelkezni)
• Magasra eljutni is könnyű, ha van rá idő és az út nem túl meredek
• Nem a magas teljesítmény, hanem a túlságosan hirtelen változás károsít
• Több idő = több fokozatosság, ezért kell korán kell kezdeni
• Megterhelés nélkül nem fejlődünk (sem izmaink, sem képességeink)
• Elég fokozatosan mindenki magasra juthat, túl hirtelen senki
• Felnőtt korban is szükséges a fokozatosság (sportban, főzésben, munkában, — minden tevékenységben)
• Gyermekkorban a fokozatosságra hatványozott szükség van, hiszen a gyermek teherbírása kisebb
• A megterhelés fejleszti képességeinket (a képesség képességeket, a lemaradás lemarádásokat szül)

Írásunk első harmadában megvilágítottuk tehát a fokozatosság egyszerű törvényszerűségeit. Evidens -csaknem unalmas- dolgokról volt szó,
ezért is olyan különös, hogy a gyermeknevelésben, gondozásban és oktatásban nem érvényesülnek megfelelően.
Mielőtt azonban erre részletesebben kitérhetnénk, a non-lineáris törvényszerűségeket is feltétlenül tisztázni szükséges.

A gyermek maga is fokozatokban fejlődő szervezet

A fentiekben már szó volt róla, hogy az újszülött csecsemő és a diplomázó egyetemista nem azonos.
Teljesen természetes, hogy a csecsemő kevesebb terhelést bír el, ezért nem szabad ugyanakkora terhelésnek kitenni.

Lényegesen többről van szó

• 40 cm, 50 cm, 60 cm, 70 cm, 80 cm, 90 cm, 100 cm, 110 cm, 120 cm, 130 cm, 140 cm, 150cm, 160 cm, 170 cm
• 4 kg, 5 kg, 6 kg, 7 kg, 8 kg, 9 kg, 10 kg, 12 kg, 14 kg, 16 kg, 18 kg, 20 kg, 25 kg, 30 kg, 35 kg, 40 kg, 50 kg, 60 kg

Tulajdonságaink nem csak mennyiségben növekednek, a fejlődés fokozatosságának fontosabbik felét minőségi változások jelentik.
A fejlődés nem csak lineáris (mennyiségi jellegű) folyamat, hanem hierarchia fejlődése, a komplexitás fokozatos növekedése is.

• Egyáltalán nem tanul, nagyon kicsit tanul, kicsit tanul, tanul, kicsit sokat tanul, nagyon sokat tanul
• Egyáltán nem egyetemista, nagyon kicsit egyetemista, kicsit egyetemista, egyetemista, nagyon egyetemista

A fejlődés egyáltalán nem ilyen! A fejlődés minőségi változások fokozatokban növekedését is jelenti:

• Alapfunkciók > részképességek > érettség > készségek > tantárgyi tudás > általános műveltség > tudásszint mélyülése
• Szenzomotoros szakasz > műveletek előtti szakasz > konkrét műveleti szakasz > formális műveleti szakasz

A fejlődés fokozatossága:

1. Komplexitás növekedése (az egyszerűtől a bonyolultig fokozatokban haladunk, a minőség épül)
2. Mennyiség növekedése (az izom, teherbírás, agytérfogat, idegsejtek száma folyamatosan növekszik)

Pedagógia nem lehet hatékony, ha fokozatosság kizárólag a mennyiségi fogalmak mentén érvényesül benne,
a komplexitás területén viszont nem jellemzi az alapoktól lépésről-lépésre építkezés a magasabb funkciók felé.

Minőségi szakaszok az ember fejlődésében

A pedagógiának a gyökeresen eltérő életszakaszokra minőségileg is másként kell tekinteni.

Érés > érettség

Születéskor agyunk és idegrendszerünk még éretlen. Nincs készen, hanem plasztikus, képlékeny, változtatható, fejlődő állapotban van.
Az embert az élővilágban egyedülállóan hosszú érés, gyermekkor jellemzi. Az állatok a születésük napján képesek járni,
néhány hónaposan önellátó, felnőtt teljesítményre képesek, az embernek egy évig is eltart, amíg egyáltalán fel tud állni.

Lassan járj, tovább érsz, tartja a mondás, és lám, az ember az állatokhoz képest hosszú-hosszú évekig teljesen gyámoltalan,
ám az élővilágban egyedülálló csodákra teszi képessé a lassú, fokozatos fejlődési folyamat végére.

Gyermekkor > felnőttkor

Az ember életének igen jelentős hányada, kb. 1/5 része a 14 évig tartó gyermekkor. Ezalatt agyunk és idegrendszerünk másfajta,
a fejlődéshez optimális üzemmódban van, amely alatt sokkal több fokozatosságot igényel. Majd átalakuláson megyünk keresztül,
az ember megszilárdul, megkeményedik, érett, terhelhető lesz, több változást tolerál, kevesebb fokozatosságot igényel.

Az átmenet nem ugrásszerű

Nem lehet megmondani, melyik az a nap, amikor az ember még gyermek és mikortól felnőtt. Az átmenet nem teljesen ugrásszerű,
nem nagyon hirtelen, éles határvonal nincsen. A felnőtt és gyermekkor határán kamaszok vagyunk. Az agyi és idegrendszeri fejlődésünkben ugyanakkor elkülöníthetőek, tetten érhetőek a nagyon is konkrét fejlődési szakaszok, lépcsők.

Jean William Fritz Piaget

Az oktatás elsődleges céljának az iskolákban annak kellene lennie, hogy nőket és férfiakat új dolgokra képessé tegyen, nem pusztán megismételni azt, amit az előző generációk már megtettek. Ezen a ponton meg kell állni, és röviden megemlékezni az 1980-ban elhunyt svájci Piaget-ről, akinek a fejlődéslélektan, kognitív fejlődés területén megfogalmazott gondolatai nélkül ma nem működhetnének a játszóházaink, az oktatás egész ügye hatalmas hiányt szenvedne.

Forrás: picswiss.ch

Nem szívesen, de jelen pillanatban le kell mondanunk arról, hogy a képességek fejlődésésének komplexitását részletesen kifejtsük.
Most kizárólag a fokozatosságról van szó, most nem többet, csak ezt szeretnénk érthetővé tenni. Ezért most nem terheljük Önt
a képességek összetett kölcsönhatásával (integrációjával, komplexitásával), most csak a fokozatok (szakaszok) tartoznak a tárgyhoz.

Négy fő szakasz Piaget tanuláselméletében

1. 0-2 év: Szenzomotoros szakasz. Ekkor a gyermek mozgásán és érzékein keresztül (sense / motion) tapasztalja a világot.
   A szenzomotoros szakaszban a gyermekek extrém módon egocentrikusak, még nem tudnak a világra mások szemszögéből tekinteni.
   Ezt a szakaszt -fontosságára tekintettel- Piaget 6 alszakaszra bontja.
2. 2-7 év: Műveletek előtti szakasz. A mágikus gondokodás predominál, mozgásos képességek elsajátítása. Az egocentrikusság a szakasz
   elejét erősen jellemzi, majd csökken. A gyermek a logikus gondolkodást képtelen feldolgozni és alkalmazni.
3. 7-12 év: Konkrét műveleti szakasz. A gyermekek elkezdenek logikusan gondolkodni, de nagyon konkrétak a gondolkodásukban.
   Már képesek a logikus gondolkodást értelmezni és alkalmazni, de csak segítséggel. Már nem egocentrikusak.
4. 12. évtől: Formális műveleti szakasz. Az absztrakt gondolkodás kifejlődése. Már könnyedén feldolgozzuk és használjuk a logikát.

Ebből is elég jelenleg annyit leszűrni, hogy a fenti életszakaszokban minőségileg másként működik a tanulás folyamata.
A tanulás már zajlik 0-2 évesen (de még mennyire), de más szakaszban (minőségileg más formában), mint 2-7 vagy 7-12 évesen.

Képességeink nincsenek előre kódolva Génjeinkre úgy kell tekinteni, mint egy épület tervrajzára. Fontos? Nagyon. Ám ugyanilyen fontos, milyen minőségben épül meg az épület a valóságban. Fontos a szülői gondoskodás, a környezeti ingerek Sokáig azt gondolták, hogy a baba úgyis csak alszik és eszik, képességegei fejlődéséért nincs mit tenni, hiszen az úgyis csak az adottságain, génjein múlik. Már régóta tudjuk, hogy ez nem így van, a gének kifejeződésének szintjén, mikroszkóp alatt látszik, hogy a környezeti ingerek, a szülői gondoskodás befolyásolja a tanulási folyamat kiteljesedését, megvalósulását. A képességek fejleszthetők Nem csak a kézmosást lehet megtanítani egy kisgyermeknek, a képességek is taníthatók (fejleszthetők). A képességfejlesztő pedagógiában hatalmas potenciál rejlik, mert a biológiai, agyi éréssel párhuzamosan, teljes harmóniában -nem a fejlődéssel aszinkron módon- történik.

A tanulás folyamata a születéskor (sőt, előtte) elkezdődik

A tanulási folyamat nem hirtelen indul meg, hanem lassan, 6 fokozatban, hierachikus rendszerben hosszú évek alatt épül fel,
ahogyan egy autót először egyes, majd kettes sebességi fokozatba kapcsolunk. Fokozatokban növekszik az agyi és idegrendszeri funkciók terhelhetősége és komplexitása egyaránt. A gyermek minőségében sem azonos a felnőttel, és ezért fejlődésének minden fázisában
minőségileg is teljesen eltérő pedagógiát igényel.

Négy funkcióterület

A tanulás alapját (kezdetét) négy nagy funkcióterület fokozatos építkezése jelenti:

1. Kognitív funkciók (észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás)
2. Mozgás (nagymozgás, finommozgás)
3. Beszéd (beszédértés, produkció)
4. Szociális érettség (önkiszolgálás, társas viselkedés szabályainak elsajátítása)

A képességeket nem ugyanúgy kell tanítani (fejleszteni), mint ahogyan az iskolában a készségeket és tantárgyakat.
A képességfejlesztés célja, hogy ezek a képességek normál ütemben, egészségesen fejlődjenek ki,
a módszer pedig a tantermi tanítás helyett kiscsoportos játék.

A fokozatosság pedagógiai dimenziói

A.) Horizontális A fokozatosság mennyiségi dimenziója a közoktatásban is (aránylag) jól érvényesül. Tantárgyi tudás átadása akkor kezdődik, amikor kezdődnie kell, és a kevesebb tananyagtól a sok felé halad a folyamat.

B.) Vertikális

Ám a fokozatosság nem csak azt jelenti, hogy a nullától a sokig egyetlen ugrás helyett lépésekben haladunk. A minőség (hierarchia) dimenziójában
építkezést jelent, amelynek lépései kötött sorrendűek, ahogyan egy autót nem a negyedik sebességi fokozatban indítunk el, hanem az elsőben.
Fokozatosságnak kell érvényesülni nem csak mennyiségben, hanem az alapoktól a magas szintű funkciókig lépésről-lépésre haladásban is.

A fokozatosság csodája

Már az első szakaszban kifejtettük, hogy a tanulásban annál messzebre jutunk, minél több fokozatosság érvényesül benne.
Ez csak triviális. A kérdés nem az, milyen magasra teszi a pedagógia mércét, a kérdés, az mennyi fokozatosságot sikerül érvényesítenie.
Az a pedagógia, amely mindkét dimenzióban fokozatosságot biztosít, két kritikus tömeget érvényesít és ezáltal új minőséget teremt.

A hagyományos oktatásból a fokozatosság (fontosabbik) fele hiányzik

Méghozzá csaknem teljesen. 5 szintből az alsó 3. Azt mondják, minden kezdet nehéz — nem véletlenül, mert igaz.
Lendületet adni valaminek ezerszer nehezebb, mint mozgásban tartani. Ezért oly nagy hiba, hogy a tradicionális oktatás
a negyedik fokozatban veszi kezdetét, a tanulási folyamat szakszerű segítése a készségek tanításától indul csak.

Pedagógia egyesből kettesbe

Egy dimenzió a vonal, a linearitás. Ezért neveztük a fokozatosság trivialitásait lineáris törvényszerűségeknek.
Ha az oktatásban nem csak az információ mennyisége növekedik folyamatosan, hanem a tanulás folyamatához illeszkedő módon
a mélytől a magasig haladunk (képességfejlesztés + tanítás), új paradigma valósul meg, amely a gyermek kibontakozását
a tradicionális pedagógiánál nagyságrenddel hatékonyabban segíti elő.

A fokozatos pedagógia szintenként építkezés

Teljesen lehetetlen egy ház második szintjével kezdeni az építkezést. A második szint felépítésének az első előfeltétele.
Az első szint felépítésének pedig az alap az előfeltétele. Nem csak a szintek megléte és sorrendje rendkívül fontos,
hanem azok minősége is. Ha az alap süllyed, az egész ház süllyed. Ha a falak gyengék, nem bírják el a tetőt.

Nincs ez másként a pedagógiában sem. Az építkezést lehetetlen a tantárgyi tudással megkezdeni. Ha a gyermek képtelen olvasni, nem fog sikerülni. Az alapkészségek (írás, olvasás, számolás) elsajátítása érettséget igényel, az érettség tökéletesen funkcionáló részképességeket, amelynek azonban erős alapfunkciók szolgálnak feltételéül. Az alacsonyab szintek minősége meghatározó jelentőségű a magasabbakra nézve.

Fokozatok kötött sorrendje

A lépésről-lépésre haladás első csodája, hogy 1000 métert 1 ugrással 1 pillanat alatt megtenni mindenki számára halálos kimenetelű vállalkozás,
ám bárki képes néhány perc alatt párezer lépésben megtenni ekkora távolságot. Ám a lépésről-lépésre haladás azt is jelenti,
hogy először az első lépést tesszük meg, nem rögtön a huszadikat. Ha ezt is figyelembe vesszük, a csoda még nagyobb.

A második lépés az első után jöhet

Az első lépés jól észlelni a dolgokat. A második jól figyelni. A harmadik jól összekapcsolni. A negyedik jól érzékelni a sorrendet.
Figyelem, a sorrend kötött! Nem lehet jól érzékelni olyan dolgok sorrendjét, amiket nem észlelünk. Lépésről-lépésre haladni azt is
jelenti, hogy a lábainkat kötött sorrendben tesszük előre. A huszadik lépés megismerkedni a betűkkel, a századik a tollbamondás,
ötszázadik a mély szövegértés, ezredik a tantárgyi tudás és csak a tízezredik az általános műveltség.

A finom pedagógia receptje

Pedagógiában nem érvényesülhet a fokozatosság a lépések helyes sorrendjének ismerete nélkül, ahogyan konyhában sem
elegendő az ételek összetevőit tudni és a szükségesnél nem nagyobb lángot használni. Igazi katasztrófák sülnének ki,
ha nem a dolgok helyes sorrendjében építenénk fel az ételeket.

Az edénybe először a zsíradék kerül, utána amit pirítani akarunk rajta, majd felöntjük vízzel, és beletesszük, aminek főnie kell.
Tudni kell, mit mikor kell fűszerezni, melyik fázis szükséges a következőhöz. Kenyeret nem lehet előbb sütni, aztán dagasztani.

A finom pedagógia is lépésről-lépésre kötött sorrendben, a gyermekek fejlődésének, a tanulás folyamatának ismeretében,
a tudományos ismereteink "receptje" szerinti kötött sorrendű, fokozatos építkezéssel halad.

A fejlődés megismételhetetlen

A tanulásnak nem csak lineáris törvényszerűségei vannak, amelyeket egész életünkben bármikor alkalmazhatunk.

Ha nem figyeltünk a kémia órán, majd 40 évesen elkezd érdekelni a dolog, semmi akadálya nincsen, hogy az interneten
tanulmányozni kezdjük a periódusos rendszert, elővegyük régi tankönyveinket vagy újakat vásároljunk és tanulásba kezdjünk.

Szenzomotoros fejlődésből nincs korrepetálás

A felnőttből nem lesz elhatározása szerint újra csecsemő. Ami egy korábbi fázisban kimaradt, később már nem pótolható.
40 évesen nem ugyanúgy működik a tanulás, mint 4 évesen. Nyelvet nem ugyanúgy tanulunk meg 4 évesen, mint 40 évesen.

Az első 7 év előtt megtörténik és lezárul az érésnek azon szakasza, amely a gyermeket iskolaéretté teszi.
Ez egy biológiai sorompó, amely ha lezárult, nem nyílik ki többé. A biológiai érésünk egyirányú folyamat, amely nem ismétlődik meg.
Az a pedagógia, amely az érés időszakában a képességek fejlesztését, megerősítését szolgálja nem ismételhető meg később.

Ki nem korán kel, az későn kel

0-3 évesen, 3-7 évesen, 7-14 évesen más-más-más pedagógia szükséges, és minél korábbi az időszak, annál alapvetőbb a jelentősége.
Ami az alsó tagozatban kimaradt, a felső tagozatban nem pótolható be, mert akkor már másnak van ideje. Felsőben már nem az ABC a tananyag.
A ház felépítésében is megvan a dolgok ideje. Amikor már a vízvezetékszerelés zajlik, már régen vége, elmúlt a tervezőmunka ideje.

Az odakozmált ételhez már hiába adunk olajat

A problémacentrikus megközelítés nagyon erősen korlátozott lehetőségeket tartogat. Hiába vesszük le a lángot, ha az étel odaégett,
már nem lehet azzal feljavítani, hogy hozzáadjuk az olajat, amit az elején kellett volna. Ha az ételt már alaposan elsóztuk,
jöhetnek a "mágikus" praktikák, már soha nem lesz olyan, amilyennek szerettük volna.

Késő bánat eb gondolat

A tanulási zavarokkal kapcsolatban ezt fontos megjegyezni. A fejlődés megismételhetetlen. Nem szabad várni a probléma bekövetkezésére,
semmit nem tenni a megelőzés érdekében, mert amikor a problémák már szembeötlőek, már hiába olvasgatunk szakirodalmat,
hiába visszük pszichológushoz, gyermekünk tanulása már soha nem lesz olyan, amilyennek szerettük volna.

Félelemtanulás

A fentiekben a tanulás általános folyamatáról volt szó, de a félelmet nem ugyanúgy memorizáljuk, ahogyan egy Petőfi verset.
Máshol, máshogyan tárolódnak az agyban, más biológiai mechanizmusokkal hívjuk elő és használjuk félelmeinket.

Félelemet másképpen tanulunk:

• Információt nehezen jegyzünk meg, könnyen felejtünk
• Félelmet könnyen jegyzünk meg, nehezen felejtünk
• Információ megjegyzésére az agyi érési folyamatok lezárulása után válunk igazán képessé
• Félelem rögzítésére az agyi érési folyamatok lezárulása előtt vagyunk igazán képesek

Érthető okból

Nem lenne jó, ha 7 éves korunk előtt képtelenek lennénk megjegyezni, hogy a tűzbe nem tesszük a kezünket, és ha egyszer meg is jegyeztük, állandóan elfelejtenénk. Ha egy vicsorgó tigris rohan felénk, nem érünk rá vakargatni a fejünket, mint a tábla előtt felelő diák ...

A félelemtanulás funkciója az életünket veszélyeztető ingerekre azonnali, automatikus választ adni.
Az ilyen információt hamar, egész életre, és kitörölhetetlenül kell elraktározni a túlélés érdekében.

A gyermekkor élményei meghatározzák világlátásunkat Amikor arról beszélünk, hogy a gyermekek állandóságot, biztonságot és hatványozott fokozatosságot igényelnek, sokan hajlamosak legyinteni. Ugyan már. Senki nem halt még bele az óvodába, iskolába, egy-egy szülői pofonba. Ez kétségtelenül igaz is. Ám a gyermekkor élményei nem ugyanolyan "jelentéktelenek", mint a felnőttkori stressz, egy-egy félelmet keltő élethelyzet, amin gyorsan át lehet lendülni. A kisgyermekkori félelem ugyanis az egész életre rögzül és befolyásolja személyiségünket, világlátásunkat.

Fokozottan óvjuk a gyermeket

A félelemtanulásról azért kell beszélni, mert szervesen kapcsolódik a fokozatosság témaköréhez. Ez is egy -igen fontos- ok arra,
hogy a gyermeket ne érjék hirtelen, nagy változások, fokozatossan készüljenek fel a bölcsődére, óvodára, iskolára,
ne érje őket nagy / tartós félelem, mert a fokozatosság hiánya életreszóló változásokat szül.

Nem szabad felnőtt mércével mérni

Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. A törvények, igazságszolgáltatás -sőt, még az elvetemült bűnözők is- fokozottan védik a gyermeket,
nem is beszélve a szülői ösztönről. Hangsúlyozni azért kell mégis, mert az oktatás területén megnyilvánuló hirtelen megrázkódtatásokat,
tartós szorongást sem szabad felnőtt mércével mérni. Ami egy felnőtt számára "nem nagy ügy", a gyermeki létben katasztrófa lehet.

A fokozatosság növeli a biztonságérzetet

A fokozatosság garantálja, hogy körültekintően és minden részletre kiterjedően ismerkedhessen meg a gyermek az ismeretlennel.
Ingatag, roskadozó létráról az első lépések után már lekívánkozunk, stabil erős létrán, amelynek minden lépcsőfoka a helyén van,
és mindegyik kellően biztos támaszt nyújt, biztonságban érezzük magunkat és szívesen felmászunk az egyébként félelmetes magasba is.

Senki nem úgy tanul meg kerékpározni, vagy autót vezetni, hogy szélvész módjára azonnal a legnagyobb sebességre kapcsol.
Először az elindulást kell kitapasztalni, aztán lassú tempóban mehet a haladás. Csak ahogy a biztonságérzet és a rutin megnő vállalkozhatunk
hosszabb útszakaszok megtételére, fokozatosan növelve a haladási sebességünket is.

Az ismeretlen félelmetes

Csak a vakmerő ember ugrik magasról fejest egy ismeretlen tóba, aminek nem ismeri mélységét és nem tudja, nincsenek-e sziklák az alján.
A világ veszélyeket hordoz, amelyektől félni kifejezetten egészséges. A fejlődő gyermek tapasztalja a világ veszélyeit és mivel rengeteg
dolgot még nem ért, fokozottan igényli szülei állandó közelségét, akik mellett biztonságban érzik magát a tengernyi veszély között.

Szorongás = tartós félelem, a biztonságérzet hiánya

Nem csak a hirtelen megrázkódtatás, bántalmazás, sokk, pánik, ijedelem torzítja nemkívánatos irányba a személyiség kisgyermekkori fejlődését,
hanem a biztonságérzet hiánya, a tartós félelem, szorongás is blokkolja a tanulási folyamatok egészséges kibontakozását.

Toxikus stressz

Teher alatt nő a pálma, és bizonyos mennyiségű stressz az embernek jót tesz, hiánya betegség, rendellenesség. A másik oldalról azonban
a túl nagy vagy túl tartós stressz (bántalmazás, tartós szorongás) hatása mérgező, a gyermekben maradandó károsodásokat eredményez.
Kutatások kimutatták, hogy a toxikus stressz károsítja a tanuláshoz szükséges agyfunkciót (például az emlékező képességet).

Az ördögi kör bezárul

A képességek hiánya olyan stresszhez vezethet, amely a tanuláshoz szükséges funkciót roncsolja és ezzel az ördögi kör bezárul.
A képesség jobb képességeket szül, a tanulás több tanulást szül, a lemaradás pedig több lemaradást.

Tipikus neuron: sok kapcsolat   Stressz által károsított neuron: kevesebb kapcsolat

Aki a 0-7 évesek pedagógiáját kizárólag érzelmi alapon közelíti meg, annak is be kell átni, hogy a hirtelen változtatások, a fokozatosság hiánya igen komoly károkat okoz a gyermek képességeinek fejlődésében. Ez ma már nem vita tárgya, hanem látszik a modern képalkotó eljárásokkal készült felvételeken. A neuronok szintjén látható, hogy a toxikus stressznek kitett gyermekek kevésbé képesek a tanulásra.

Kudarc vagy sikerélmény?

Ez gyermekkorban abszolút nem mindegy. A felnőtt számára sem jelentéktelen kérdés, a gyermek számára biológiai súlya van.

Amikor a gyermek legyőzi az ismeretlennel szemben tanúsított félelmét és a kihívásba -szülői, pedagógiai támogatással- belevág,
nem mindegy, hogy sikerül neki, vagy kudarcot vall benne. Ha kudarcot vall, működésbe lép a speciális félelemtanulás
és egy életre megjegyzi magának, hogy ez a kihívás félelemre ad okot. Így születik a kudarckerülő ember.

A másik lehetőség, hogy a kihívás teljesítése sikerül, azaz sikerélménnyel jár. A felnőtt is szereti, ha sikerül, amibe belevág,
ám a tanulás kisgyermekkori fázisában életreszóló jelentősége van, meghatározza egész világlátását, személyiségét.

A kisgyermek azt tanulja, hogy az új (ismeretlen) fájdalmas, vagy örömteli dolog-e. Küzdeni kell ellene,
és elbújni előle, vagy éppen ellenkezőleg, kutatni és felfedezni?

Teljesítmény és fokozatosság

A fokozatosság útját kijelölni csak a gyermekkel szemben támasztott elvárások viszonylatában lehetséges

• Amennyiben a gyermekkel szemben támasztott elvárás 200 oldalnyi tananyagból vizsgázás 365 nap múlva,
  felállítható egy fokozatosságra épülő terv. Az átlagos napra egy oldal tanulmányozását lehet építeni,
  és lehet időt hagyni a tudás szintetizálására, ismétlésére, a vizsgára felkészülésre is.
  
• Más fokozatosságot igényelne, ha 400 oldalból kell vizsgázni 10 nap múlva, és megint másképpen tervezhetnénk,
  ha egyáltalán nem kellene ismereteinkből vizsgát tenni, vagy az általános iskolai oktatás nem is lenne kötelező.

A szükséges fokozatosság az elvárás függvénye

• Lehet magas az elvárás, ha magas a fokozatosság
• Lehet alacsony a fokozatosság, ha alacsonyak követelmények

Probléma csak az, ha az elvárás magas, a fokozatosság pedig alacsony. A két tényező együtt a probléma forrása.

II. A fejlődés non-lineáris törvényszerűségei

• A gyermekkor hatványozott fokozatosságot igényel
• A fokozatosság hierachikus fejlődést, szintenként sorban haladást is jelent
• A képességeket is lehet fejleszteni, nem csak ismereteket lehet tanulni
• A gyermek fejlődését minőségileg eltérő szakaszok jellemzik egészen újszülött kortól
• Az első 7 év nélkül nincs fokozatosság
• A fejlődés fokozataiban a lépések sorrendje kötött
• A fejlődés nem ismételhető meg
• A félelmek -másképpen- kisgyermekkorban tartósan rögzülnek és ez kihatással van tanulási képességeinkre
• A teljesítmény (elvárás) és a fokozatosság szorosan összefüggő fogalmak

III. A fokozatosság érvényesülése

Na, mostanra már biztosan minden pasi elkapcsolt, most már bátran beszélhetünk a közoktatásról ...

A fokozatosság a koncepciónk ismertetésében is érvényesül:

1. Alapozás: Mi egyáltalán a GEKKO? Megismerkedés az alapokkal (alapozás, felkészítés, kiegészítés).
2. Felkészítés: A fokozatosság 2 dimenziójának törvényszerűségei (fokozatosság I-II. rész)
3. Kiegészítés: A fokozatosság érvényesülése (III. rész)

Már tudjuk mi a GEKKO (és mi nem), és melyek a fokozatosság törvényszerűségei. Ideje levonni a tanulságokat, megvizsgálni,
hogyan is érvényesül a fokozatosság a közoktatásban, illetve hogyan pótolja a GEKKO a hiányzó fokozatosságot.

Klikkeljen a folytatásához:

Fokozatosság (III. rész)

A beiratkozás oldalon minden információt megtalál kurzusainkról. Hívjon fel bátran, ha van kérdése: (+36 30) 2100-800, Ónodi Csilla