3. Kiegészítés

Mit egészítünk ki? | Miért kell kiegészíteni? | Az oktatás kiegészítése | Mivel egészítjük ki az oktatást?
Bölcsőde | Óvoda | Iskola | Hogyan egészítjük ki az oktatást? | Az egészségügy kiegészítése | Szűrés | Beavatkozás | Megelőzés
Kiegészítés gyógypedagógiával | Kiegészítés a szülővel | Minden gyermek kiegészítésre szorul?

A GEKKO nem helyettesíti vagy megváltoztatja, hanem kiegészíti a gyermekek ellátását. 0-14 éves korig folyamatosan pótoljuk, ami az évszázadok óta lényegében változatlan oktatásból hiányzik. Heti 1-2 játékos foglalkozással minden gyermek számára segítjük a képességek normális ütemű, egészséges fejlődését, a bennük rejlő genetikai kincs optimális kibontakozását. Az egész intézményrendszer kiegészítésével megelőzzük,
szükség esetén komplexen, egyénreszabottan kezelni tudjuk az oly sok gyermeket érintő figyelmi-, viselkedési- és tanulási zavarokat.

A játékos pedagógia már újszölött korban megkezdődik és nem pusztán gyorstalpaló felkészítést jelent a bölcsődére, óvodára, iskolára,
hanem folyamatosan kiegészíti az oktatási, egészségügyi szakemberek és intézmények munkáját a világszínvonalú képességfejlesztéssel.
A GEKKO ezen felül egy nukleáris erejű tényezőt aktivizál a gyermek fejlesztésének, oktatásának folyamatában: a szülőt.

Az alábbiakban részletesen kifejtjük, hogy pontosan mit, miért, mivel, hogyan egészítünk ki.

Mit egészítünk ki?

Nem a gyermekek igényelnek kiegészítést, hanem a velük foglalkozó infrastruktúra:

• Oktatás (óvoda, iskola stb.)
• Egészségügy (kórház, gyermekorvos, pszichiátria stb.)
• Gyermekgondozás (védőnő, bölcsőde, tanácsadók stb.)
• Szakszolgálatok (nevelési tanácsadók, szakértői bizottságok, alapítványok stb.)

Mielőtt tovább megyünk, ezt alaposan le kell szögezni. A GEKKO pedagógia szükségességét nem a gyermekek hiányosságai szülik,
hanem a velük foglalkozó intézményrendszer hiányosságai. Ebből logikusan következik, hogy nem a gyermekekek "szorulnak"
kiegészítésre, hanem a gyermekekkel foglalkozó szakemberek (például orvosok, tanárok, védőnők) tevékenysége.

Miért kell kiegészíteni?

Lényegét tekintve az egész oldal tartalma azt világítja meg, pontosan miért is szükséges kiegészíteni az oktatást, egészségügyet, gyermekgondozást és a szakszolgálatok munkáját. Nagyon fontos kérdés ez, hiszen az újdonságtól a legtöbb ember idegenkedik,
gyanút, félelmet érez, támadólag lép fel vele szemben. Különösen, ha pénzbe kerül, és pláne, ha nem az adófizetők pénzébe.

A válasz röviden összefoglalva:

• Mert az oktatás korszerűtlen, ismeretátadás központú, nem mindenben felel meg a jelenkor igényeinek.
• Mert az egészségügy a figyelmi- viselkedési- és tanulási zavarok problémáját nem képes önállóan megoldani.
• Mert ideje már a tudományos ismereteinket a gyakorlatban is kamatoztatni.
• Mert ideje már a szülőket aktívan, partnerként bevonni.
• Mert hiányzik a születést követő státuszvizsgálatok rendszere.
• Mert hiányzik a megelőzés, korai intervenció, alapozás, felkészítés, komplex, kiscsoportos, játékos, szakszerű képességfejlesztés.
• Mert hiányzik a szakmákon belüli és szakmákon átívelő együttműködés a problémák komplex kezelésében.
• Mert igazi reform szerintünk csak a rendszer kiegészítésével megvalósítható.

Az oktatás kiegészítése

A GEKKO pedagógia, tehát oktatás. Képességfejlesztő játszóházainkban a játék nem pusztán időtöltés, kikapcsolódás, hanem magasan képzett szakemberek által kitűzött pedagógiai célok tudatos megvalósítása. Csaknem mindenben különbözik az iskolai tanítástól, hiszen a célja nem
az iskolai oktatás megnövelése, vagy helyettesítése, hanem annak kiegészítése mindazzal, ami az iskolai tanítástól nem várható el.

Az oktatás az évszázadok óta a lényegében változatlan iskolát jelenti:

• 6-7 éves kortól kezdődik
• 30-40 fős osztályok
• Csak direkt tanítás
• Kizárólag irányított tevékenység
• Felnőttes világ, felnőttes környezet
• Teljesítménycentrikus, magas elvárások
• Tömeges tanterv szerint, mindenkinek ugyanolyan

Az iskolai oktatás azt jelenti, hogy az addig teljesen szabadon futkározó óvodás életéből egyik napról a másikra teljesen eltűnik a játék,
önálló felfedezés, a nulla teljesítménybeli elvárást pedig felváltja a maximális (magatartás, dolgozat, szorgalom, érdemjegyek,
ellenőrző, bizonyítvány, feleltetés, osztályismétlés).

Nagy és komor osztálytermekben kell minden nap sokszor 45 percen keresztül végig fegyelmezetten ülni, otthon pedig elvégezni
a házifeladatot minden tantárgyból. Semmilyen tevékenységet nem a gyermek kezdeményez, ahhoz is jelentkezni kell, hogy megszólalhasson.
Talán később csak a katonaságra jellemző még ilyen nagy fegyelem, egy átlagos munkahely ehhez képest kismiska.

Mindent a tanítónéni irányít, a gyermek dolga, hogy folyamatosan, megszakítás nélkül figyeljen az általa közölt információra, ismeretekre.
Minden gyermeknek tökéletesen egyformán, függetlenül az egyéni tempójától, képességeitől, érdeklődési körétől, ugyanúgy, ugyanannyit, ugyanazt kell tanulni, országosan meghatározott, tömegesen alkalmazott tanterv szerint, minden gyermekre azonos elvárásokkal.

"School sucks"

A fenti leírás csaknem tárgyilagosnak tűnik, pedig teljesen kihagytunk belőle mindent, ami miatt az iskola nagyszerű, fantasztikus dolog,
a fejlett világ legértékesebb vívmánya. Az iskolával szemben szinte kivétel nélkül mindenki olyan erősen kritikus, hogy már fel sem tűnik,
ha csak negatívumokban írnak róla. Hevesen kritizálja a diák, a tanár, szülő, az igazgató, az oktatáspolitikus, pszichológus, újságíró.

Az iskolai nevelés állandósult jelzője a "spártai". Stand-up-comedy téma, hogy "school sucks" (az iskola szívás), csak a lúzer magolók nem utálják,
akik persze "nem népszerűek" és előbb-utóbb jól megbánhatják stréberségüket. Mindenki tudja is, hogy az iskola nem jól van így,
ez már régóta mindenki számára oly evidens, hogy már-már a változtatást szorgalmazó reformerek is nevetség tárgyát képezik.

Kritika van bőven

A pedagógusok alulfizetettek, nincs elég jó tanár, a jó tanárok sem keresnek többet. Ahány fenntartó, annyi koncepció, nem megoldott
a minőségbiztosítás. Sok a "rossz" és kezelhetetlen és rossz képességű gyermek, akikkel nem "lehet" mit kezdeni, és a tanároknak nincs elég
eszköz a kezükben a gyermekek fegyelmezésére, büntetésére. Az iskola nem készít fel megfelelően az életre, nem növeli, hanem csökkenti az esélyegyenlőséget, nem enged elég teret az egyéni kreatívitás, tehetség kibontakozására, nem jut elég figyelem külön-külön minden gyermekre,
túl sok kudarcot eredményez, nem segíti a képességek fejlődését. Mások szerint az iskola túl "puha" és nem követel elég teljesítményt ahhoz,
hogy elég sok gyermeknek sikerüljön a továbbtanulás, boldogulás a mai, rendkívül kompetitív munkaerőpiacon.

"Unschooling"

Egyesek szerint az iskola egyenesen betegít és a szülőknek az iskolától a gyermekeiket meg kellene védelmezni. Terjedő jelenség és irányzat
az "unschooling" és "homeschooling" (iskolátlanítás és magántanítás). Mások szerint az iskola kifejezetten megöli a kreativitást,
így tehát nem csak nem tölti be megfelelően funkcióját, hanem beláthatatlan károkat is okoz.

Régi megfigyelés, hogy a játékon keresztül, önállóan, a gyermek által inicalizált, nem erőltetett tanulás ezerszer hatékonyabb,
és persze sokkal élvezetesebb, mint amit a pedagógusok az iskolában a gyermekből kikényszerítenek és megkövetelenek.
Hosszú ideje kínzó kérdés -és heves viták tárgya-, mit is kezdjünk a gyakorlatban ezekkel a radikális gondolatokkal.

Szerintünk kiegészítésre van szükség

Mi az iskolát nem fundamentálisan, alapjaiban és teljesen rossznak gondoljuk. Szerintünk is szükséges lenne az iskolát magát is korszerűsíteni,
bizonyos dolgokon változtatni a jelenkor igényeinek, tudományos ismereteinek megfelelően. Megoldásunk azonban nem radikális.
Szerintünk az iskolára igenis szükség van, az iskola az ismeretek átadására kiválóan alkalmas, a tanárok jól végzik a dolgukat,
abban, amire az iskola való és amire az iskola alkalmas, és az iskola szociális, életre nevelő funkciója miatt is
elengedhetetlenül fontos intézmény, nagyjából változatlan formában a jövő generációk számára is.

Szerintünk a tradicionális oktatást elsősorban nem bírálni, megszüntetni vagy gyökeresen megváltoztatni kell, hanem kiegészíteni mindazzal,
amire az iskolai tanítás nem való, ami az oktatásból hiányzik. Szerintünk a bölcsődét, óvodát és iskolát ki kell egészíteni képességfejlesztéssel,
és ezen felül is egyéb, kiegészítő jellegű változtatások, új módszerek kiegészítő jellegű alkalmazása vezethet arra az eredményre,
amelyet mindenki vár, amit mindenki elérni szeretne.

Mivel egészítjük ki az oktatást?

Lényegében mindössze 2 dologgal:

1. Képességfelmérés. A lehető legkorábban, komplexen, szakszerűen felmérjük a gyermek képességeit.
   A képességfelmérés egy 60 perces játékos vizsgálat, az eredményét érthetően elmagyarázzuk és írásban is átadjuk a szülőnek.
2. Képességfejlesztés. Heti 1-2 játékos foglalkozás során, magas szakértelemre alapozva, 4 fős csoportban, egyénreszabottan, fokozatosan, folyamatosan, alapozó, felkészítő jelleggel, játékosan, komplex módon fejlesztjük a gyermek tanuláshoz (is) szükséges képességeit.

Kiegészítő ez a pedagógia, mert a GEKKO nem pótolja mindazt, amit a bölcsőde, óvoda, iskola nyújt:

Azt tesszük hozzá, ami hiányzik:

Alapozó képességfejlesztés Heti 1-2 nap Foglalkozásonként 50 + 10 perc 4 fős csoport 100% irányított játék Teljesen egyénreszabott A legmagasabb pedagógiai végzettség A szülő teljes bevonása		Alapozó képességfejlesztés Heti 1-2 nap Foglalkozásonként 50 + 10 perc 4 fős csoport 100% irányított játék Teljesen egyénreszabott A legmagasabb pedagógiai végzettség A szülő teljes bevonása		Alapozó képességfejlesztés Heti 1-2 nap Foglalkozásonként 50 + 10 perc 4 fős csoport 100% irányított játék Teljesen egyénreszabott A legmagasabb pedagógiai végzettség A szülő teljes bevonása

A bölcsőde kiegészítése (0-3)

A magyar bölcsőde nem része a közoktatásnak, a gyermekgondozás körébe tartozik. A bölcsőde biztonságos, barátságos, az érzelmi és szociális fejlődésre alkalmas környzetet teremt a gyermekek számára, ahol vigyáznak rájuk, amíg a szüleik dolgoznak. Ezt a funkciót a bölcsőde be is tölti,
és ezt a funkciót a GEKKO nem is helyettesíti. A GEKKO nem is alkalmas arra, amire a bölcsőde.

A bölcsőde gyermekgondozást biztosít, pedagógiát nem

Kiegészítésre azért van szükség, mert a bölcsőde viszont nem alkalmas a képességek tudatos, szakszerű kisgyermekkori fejlesztésére.
Kiegészítés nélkül tehát a képességek fejlődésének legfontosabb korszakából, az első három évből teljesen kimarad a tudatos pedagógia.
Pedig az észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás, nagymozgás, finommozgás, beszédértés, beszédprodukció, szociális kompetenciák
fejlesztése éppen ilyenkor a leghatékonyabb, 0-3 éves korban lehet a legtöbb pozitív eredményt a legkönnyebben elérni.

A legfontosabb korszak a gyermek jövőjében

0-3 éves korban alakulnak ki az életünket leginkább meghatározó alapképességeink, mégis ilyenkor érvényesül a legkevesebb pedagógiai
szaktudás a velük foglalkozó intézmények közül. Ebben a később már nem pótolható időszakban történik meg az egész életünket
gyökeresen meghatározó alapfunkciók megszilárdulása, de a bölcsőde nem alkalmazza azokat az egyénreszabott módszereket,
amelyekről régóta tudjuk, hogy a gyermek képességeinek fejlődését pozitív irányba befolyásolják.

A tanulási zavarok megelőzése 0-3 éves korban a leghatékonyabb

Heti 1 szakszerű, egyénreszabott, játékos, kiscsoportos foglalkozással a leghatékonyabban ebben az időszakban lehet megelőzni a figyelmi-, viselkedési- és tanulási zavarok későbbi kialakulását. A legfontosabb éppen 0-3 éves korban kiegészíteni a gyermekek -és szülők- életét
GEKKO foglalkozásokkal, amikor egyébként egyáltalán semmilyen szakszerű pedagógia még nem érvényesül életükben.

Az óvoda kiegészítése (3-7)

A bölcsődéhez hasonlóan, az óvoda is betölti azt a funkciót, hogy a gyermek számára biztonságos, egészséges fejlődésre alkalmas elhelyezést biztosít arra az időszakra, amíg a szülők dolgoznak. Ám felkészítő pedagógia még az iskolát közvetlenül megelőző években sem érvényesül.

Az óvoda nem készít fel az iskolára

Az óvoda iskolára felkészítő funkcióját 2004-ben törölték a közoktatási törvényből és az óvodai alapprogramból. Azt mondják, az óvodába óvodások járnak és nem iskolások és ezért iskolára felkészítésre szükség nincsen. Az iskolára készítsen fel az iskola, illetve bírkózzon meg vele az iskola,
hogy az iskolát megkezdő elsősök tanuláshoz szükséges képességeiben 5 évnyi különbségek adódnak.

Az óvoda szabadjáték

A gyermekek 7 éves korukig egész nap kizárólag játszanak, méghozzá kizárólag és minden idejükben csak azzal, amihez éppen kedvet éreznek.
Pedagógus által irányított csoportos foglalkozás nincs. 7 éves korban éles változás következik be, mostantól viszont nulla játék marad az életükben, tíz percet sem játszanak kedvük szerint, hanem kizárólag irányított foglalkozások vannak, megkezdődik az iskolai tanítás.

Az óvoda (magára) hagyja a gyermeket fejlődni

A bölcsődéhez hasonlóan teljesen passzív szerepet tölt be. Az óvoda hagyja a gyermekek képességeit maguktól fejlődni. Akkor sem tesz mást,
ha egyértelmű jelei vannak, hogy egy-egy gyermek a társaitól eltérő módon, sokkal lassabban vagy éppen sokkal gyorsabban fejlődik és ezek
a figyelmi-, viselkedési és tanulási zavarok kialakulásának egyértelmű előjelei, rizikótényezői. Amíg diagnózis nincs, képességfejlesztés sincs,
tehát teljes mértékben hiányzik az óvodai pedagógiából a problémák kialakulásának tényleges, aktív megelőzése.

Kiegészítés irányított játékkal

Az óvoda nincs is berendezkedve arra, hogy a gyermekek képességeit kis csoportokban, egyénreszabottan, szakszerűen tervezett módon,
gyógy- és konduktív pedagógiai szaktudásra alapozva, differenciáltan, tudatosan fejlessze. Ezért a hagyományos óvodai nevelésen felül
szükséges kiegészítő jelleggel gondoskodni az ilyen foglalkozásokról.

Fokozatosság, folyamatosság, felkészítés, megelőzés biztosítása

A folyamatos GEKKO-ba járás biztosítja a fokozatos, zökkenőmentes átmenetet az egymástól gyökeresen eltérő óvoda és iskola intézménye között.
Az óvodást lassan és fokozatosan felkészíti az iskolára, biztosítja az állandóságot az átmenet nehéz időszakában, és az általános iskola alatt is
folyamatosan biztosítja a figyelmi-, viselkedési és tanulási zavarok megelőzéséhez szükséges játékos foglalkozásokat.

Az iskola kiegészítése (7-14)

Az oktatás kiegészítést leginkább azért igényel, mert az oktatás -különösen Magyarországon- a tradicionális iskolát jelenti,
tanítást, ismeretátadást, érdemjegyeket, tantárgyakat, felelést és a jól ismert iskolázás összes többi kellékét.

Az iskola nem való képességfejlesztésre

Az oktatás csaknem minden korszerűtlensége abból adódik, hogy kizárólag az iskolai tanítással azonosítják, miközben egyre többen azt gondolják,
hogy az egyéni képességek, kreativitás, tehetség, érzelmi és szociális kompetenciák korát éljük. Képességfejlesztésre pedig az iskola teljesen alkalmatlan. Túl későn kezdenek hozzá, túl nagyok az osztályok, tömeges a tanterv, a tanárok dolga más, nincsenek hozzá eszközök,
nincsen meg hozzá a szakképzettség. Irracionális elvárás, hogy az iskola alkalmazkodjon minden egyes gyermekhez,
az iskola erre alkalmatlan, és ezért sokan úgy vélik, hogy az iskola teljesen, fundamentálisan rossz.

Az iskola ismeretátadásra való

Az iskola szerintünk ma is tökéletesen alkalmas arra, amire való. Akkor kezdődik, amikor kezdődnie kell, a tanárok pedig úgy és azt tanítják,
amire ma is éppen úgy szükség van, mint száz évvel ezelőtt. Tanítanak olvasni, írni, számolni és a tantárgyakat - ma is éppen úgy,
és mindenkinek ugyanúgy. Az iskolától önmagában nem várható el, hogy minden gyermeket másképpen, másra tanítson.

Képességfejlesztésre a GEKKO való

A képességfejlesztő játszóház való arra, hogy a gyermek egyedi igényei és tempója szerint, játékosan lehessen segíteni a tanuláshoz (is)
szükséges képességeinek fejlődését. Itt van meg hozzá -az iskolához képest nagyon rövid időre- kis csoportokban, egyénreszabottan
alkalmazható magas szaktudás, gyógy- és konduktív pedagógiai szakértelem, a szükséges eszközök. GEKKO-ba lehet járni újszülött kortól,
iskolába nem lehet. Ezeken a foglalkozásokon részt vehetnek a szülők, az iskolában nem ülhet minden gyermek mellett az anyukája is.

Képességek pedagógiája

Rengeteg félreértés adódik abból, hogy Magyarországon a pedagógiát az ismeretek, információ átadásával azonosítják. Azt kérdezik tőlünk,
miért tanítunk már csecsemőket is? Nem elég az iskolában tanítani? Olvasni, írni, számolni és fizikát valóban az iskolában kell tanítani,
ám nálunk nem is ilyen magas szintű készségek és ismeretek átadása zajlik, hanem olyan alapfunkciók megerősítése, alapozása mint
például a figyelem és emlékezet. Angol nyelven képességeket is lehet "tanulni" (magyarul elsajátítani), tehát azt mondják: "to learn skills"
(képességeket tanulni). És mi ezt is tesszük, képességeket "tanítunk", alapozunk meg és tornáztatunk rendszeresen.

A GEKKO nem különóra és nem korrepetálás

Ha valamilyen tantárgy (például informatika, idegennyelv, hangszer) tanítása az iskolából hiányzik, a szülők még különórákra is járathatják gyermeküket. A különórán ugyanaz történik, ami az iskolában. Tanítás. Magas szintű készségek gyakorlása és inforrmáció átadása.

Ha valamilyen iskolai tantárgy a gyermeknek nem megy elég jól, korrepetálni szokták. Megint csak ugyanabból kap még többet,
tanításból, információ átadásából, gyakorlásból, csak kisebb csoportban, gyakran egyénileg foglalkozik a tanár a gyermekkel.

A GEKKO nem különóra és nem korrepetálás, hanem teljesen más. A tanuláshoz szükséges képességek alapozására irányuló
kis csoportos játék, együtt a szülővel. Ez a pedagógia akkor sikeres, amikor a korrepetálást szükségtelenné teszi.

Hogyan egészítjük ki az oktatást?

Fentebb már bemutattuk, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kiegészítő pedagógia nem korrepetálást, nem túlterhelést jelent.
Nem korábbra hozzuk az iskolai tanítást, nem még többet adunk abból, amiből már eleve túl sok van (informácó átadás, fegyelem stb.),
hanem pótoljuk, kiegészítjük a gyermek oktatását azzal, ami a rendszerből teljes mértékben hiányzik: képességfejlesztés.

Teljesen eltérő pedagógiai munka A tanárnak sem lehetősége, sem megfelelő szaktudása, képesítése nincsen arra, hogy a gyermekek képességeit egyénreszabottan fejlessze. A GEKKO pedagógus gyógypedagógus vagy konduktor végzettségű. Nem tanít, hanem játszik, kis csoportokban, minden gyermekkel differenciáltan. A pedagógiai munka jellege tehát gyökeresen eltérő, nem arról van szó, hogy még több tanári munkát, még korábban zúdítunk a gyermekekre.		Tanár Ismereteket ad át Tanít Munkaeszözei: tábla, kréta, tankönyvek Nincs lehetősége differenciálni Nem tanulta, hogy mik azok a részképességek és nincs lehetősége fejleszteni   GEKKO pedagógus Képességeket fejleszt Játszik Munkaeszközei: puzzle, labda, tölcsér Van lehetősége differenciálni Tanulta, hogy mik azok a részképességek és van lehetősége fejleszteni
Teljesen eltérő infrastruktúra Iskolában heti 40 órát töltenek a gyermekek, a szüleik nélkül, 30-40 fős osztályokban, 45 perces órákon nem változatos játékokat játszanak, hanem folyamatosan figyelniük kell. Az iskolában tábla, kréta és tankönyvek az eszközök, nálunk puzzle, labda, tölcsér. A GEKKO-ban csak heti 1-2 órát töltenek a gyermekek a szüleikkel együtt, 4 fős csoportokban, gyermekek számára, játékra tervezett környezetben. A GEKKO tehát nem korábbi, nem több iskola, hanem teljesen más, az iskolát kiegészítő játék.		Iskola Heti 40 óra A szülők nélkül 30-40 fős osztályok Nem éppen egy 6 éves legszebb álma (nem természetes közeg egy gyermeknek) A gyermek idomul a tantervhez 0% képességfejlesztés 100% ismeretátadás   GEKKO Heti 1-2 óra A szülőkkel együtt 4 fős csoportok Gyermeknek vonzó környezet (természetes közeg egy gyermeknek) A tanterv idomul a gyermekhez 100% képességfejlesztés 0% ismeretátadás

Az egészségügy kiegészítése

A gyermekek oktatása és egészsége fölött megannyi szakember őrködik ma Magyarországon. A különböző szakmák és intézmények egészen
a családtervezéstől fogva a terhesgondozáson át végigkísérik, támogatják a megszületendő gyermek ép fejlődését, és a születést
követően is számtalan szakterület képviselőihez fordulhat a szülő gyermekével kapcsolatos kérdésekkel, problémákkal.

Hatalmas fejlődés, új problémák

A családtervezés, terhesgondozás, szülészet, orvostudomány, gyógyszeripar hatalmas fejlődésen ment keresztül. 1990-ben 1800 gramm súly alatt nem sikerült megmenteni a baba életét, 2010-ben az 500 grammal született gyermek egészséges felnőtt életre számíthat. Nagyrészt a modern egészségügynek köszönhetően 1900 óta megduplázódott a születéskor várható élettartamunk is, azaz kétszer tovább élünk, mint 100 éve.

Persze nem maradtunk kihívások, teendők nélkül. A korábbi népbetegségek helyett újak kerültek előtérbe, részben azzal összefüggésben,
hogy egyáltalán lehetőségünk van másképpen megbetegedni, hiszen a korábban pusztító okokból már nem halunk meg.

A Betegségek Nemzetközi Osztályozásában számos olyan diagnózis szerepel,
amelyre a tradicionális medicina nem nyújt kielégítő megoldást:

5 gyermekből 1

A diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia, hiperaktivitás és hasonló rendellenességek szerte a világon a gyermekpopuláció 20%-át érintik valamilyen mértékben, így joggal nevezhetjük a figyelmi-, viselkedési- és tanulási zavarokat korunk népbetegségének. Olyan problémáról van tehát szó,
amely igen nagy valószínűséggel előfordul, ám ennél is ijesztőbb, hogy nincsen rájuk orvosság.

Nincs rá gyógyszer

Aggódunk az olyan betegségek miatt, amelyek nagy valószínűséggel előfordulhatnak, még akkor is, ha valamilyen kezeléssel, tablettával,
terápiával meggyógyítható, megszüntethető. Ezeket a problémákat azonban csak megelőzni lehetséges, ha már kialakult,
az orvos nem tud felírni például diszlexia ellen receptet, mert nem létezik orvosi kezelés, amely megszüntetné.

Komolyan kell venni

Nem ugyanolyan betegségek ezek, mint egy baktériumfertőzés, mégsem szabad bagatellizálni őket. Sokan hajlamosak valamiféle kitalációként tekinteni a figyelemzavarra, mint nem "igazi" betegségekre. Ugyan már, csak nem figyel, már ennek is ilyen hangzatos nevet adtak,
hogy eladhassák a gyógyszereket. Ugyan már, csak nem jól olvas, biztosan csak rosszul tanították ...

Aki azonban már látott ilyet közelről, az tudja, hogy a tanulási-, figyelmi- és viselkedési zavarok bizony "igazi" problémák,
amelyek sokkal inkább megkeseríthetik az ember egész életét, mint sok egyéb "igazi" betegség vagy egészségügyi kondíció.

Komplexen kell kezelni

Szerepelnek a BNO-ban, tehát betegségként tartjuk számon ezeket a problémákat, de különböző okokból nem ugyanúgy kell kezelni őket,
ahogyan a bárányhimlőt, influenzát vagy más betegséget, amelyben a gyermekgyógyászat önállóan is teljesen kompetens. Az orvostudomány, gyógypedagógia, pszichológia, az egészségügy, gyermekgondozás és oktatás hatékony, gördülékeny együttműködésére volna szükség.

A figyelmi-, viselkedési- és tanulási zavarok felszámolásában áttörést könnyű lenne elérni, hiszen Magyarországon egyáltalán nincsen hiány
sem szaktudásban, sem az alapvető infrastruktúrában. Szakembereink világhírűek. Ezerféle magasan képzett szakember ért a gyermekek fejlődésének, egészségének, oktatásának valamilyen aspektusához és képes eredményesen megelőzni, kezelni problémákat.

Van államilag finanszírozott védőnő és nevelési tanácsadó hálózatunk, szakértői bizottságok működnek országszerte, létezik a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális oktatásának finanszírozása. Rengeteg szakember és intézmény dolgozik a problémák felszámolásán, de mégis,
sokan úgy érzik, valami teljesen hiányzik, mintha senki nem is igazán törődne a figyelmi-, viselkedési- és tanulási zavarokkal.

Az együttműködés hiányzik Szakmákon belüli és szakmákon átívelő együttműködés hiányzik a problémák megoldásához. Hogy a védőnő, tanár, gyermekorvos, tiflopedagógus, gyógytornász, neonatológus, pszichológus, audiológus, nevelési tanácsadó, szomatopedagógus, neurológus, logopédus, szakértői bizottság gördülékenyen együttműködjön, egységesen és szakszerűen és hitelesen tájékoztassanak, segítsék a szülőket az eligazodásban és kölcsönösen egymás munkáját is. Szakemberek és intézmények labirintusában Nem a szakemberek és intézmények hiányoznak, hanem az együttműködés, aminek hiányában a szülő egy kilátástalan labirintusban, tanácstalannak, összetörve, tehetetlennek érzi magát. Küldözgetik ide-oda, egyik helyen ezt mondják, a másik helyen a gyökeres ellenkezőjét, és úgy érzi, hogy teljesen egyedül maradt, minden szakember csak a többit szapulja, de senki nem igazi partnere a probléma komplex kezelésében.

Az összehangolt tájékoztatás, a szülő irányítása hiányzik Nem csak egyes szakemberek széthúzása, szakmai féltékenysége, irígysége, etikátlansága okozza, hogy a szülők az egészégügyi, oktatási és gyermekkgondozási infrastruktúra egészét kaotikusnak élik meg. Természetes, hogy egy ilyen komplex rendszerben a szülő egységes tájékoztatás és összehangolt koordináció hiányában elveszettnek érzi magát, annak ellenére is, hogy a rendszer egyes elemei egyébként lényegében jól funkcionálnak.

A GEKKO kommunikációval és koordinációval egészíti ki, teszi hatékonyabbá az egész rendszer működését. Alaposan ismerve a gyermek státuszát,
magas szaktudásra alapozott tájékoztatást nyújtunk a szülőnek, akivel folyamatos, intenzív partneri kapcsolatot ápolunk. Szükség esetén számos intézménnyel, szakemberrel konzultálunk, majd a szülő számára érthető, követhető lépésekké egyszerűsítjük az előtte álló teendőket.

A kompetenciahatárok tisztelete

Ez az irányító szerep természetesen soha nem jelentheti a kompetencia határok átlépését. A GEKKO képzésen tanítjuk munkatársainknak
a hatékony, szakszerű és etikus együttműködés mikéntjét. Hiszen a problémát a legtöbb esetben éppen az okozza, hogy a szülőt mindenki
irányítani akarja, méghozzá a legkülönbözőbb irányokba, súlyosan megsértve saját kompetenciáinak határait.

A szülők éppen azért szoktak megbízni bennünk, mert fogászati kérdésben fogászhoz, pszichológiai kérdésekben pszichológushoz,
neurológiai kérdésekben neurológushoz irányítjuk, nem pedig azért, mert minden szakember helyett mi próbálnánk segíteni.
A szülő irányítása csak arra terjed ki, hogy milyen problémával, mikor, milyen terület képviselőjéhez forduljon.

Az irányítás nem döntés

Fontos még megemlíteni, hogy nézetünk szerint az irányítás nem a szülő helyett döntést jelenti. Az irányítás folyamatában az informált döntések előkészítése, a tájékoztatás a szerepünk, a döntések a szülőé. Különösen más szakmák területén felmerült kérdésekben tartjuk etikátlannak,
ha valaki saját véleményét próbálja a szülőre erőltetni, de saját szakmánk területén belül is azt gondoljuk, hogy a szülő szerepe dönteni,
hogy a rendelkezésére álló információk alapján milyen utat választ gyermeke számára.

Kiegészítés szűréssel

Az egészségügyi problémák kezelésében hatalmas szerepet játszik a szűrés, a tünetek, előjelek korai felismerése.
A korábban pusztító tüdőbetegségek felszámolásában elengedhetetlen szerepe volt a kötelező tüdőszűrés bevezetésének,
ma is rengeteg betegség kezelésének sikere leginkább azon múlik, mennyire korán sikerül a problémát azonosítani.

Miért csak ötödikes korban derül ki a tanulási zavar?

Fentebb bemutattuk, milyen hatalmas infrastruktúra -megannyi intézmény és szakember- őrködik Magyarországon is a gyermekek
egészséges fejlődése és oktatása felett. 150 000 pedagógus + 100 000 egészségügyi szakdolgozó munkája ellenére hogyan lehetséges,
hogy az általános iskolába kerülve jelentősen felduzzad az eltérő fejlődésű figyelem-, beilleszkedés- vagy teljesítményzavarral küzdő
gyermekek száma, holott ezeknek a problémáknak jól nyomon követhető jelei voltak akár már néhány hónapos csecsemő koruktól fogva?
Hogyan lehetséges, hogy a tanulási zavarokkal oly sok esetben csak felső tagozatos korban kezdenek el foglalkozni?

A tanulási zavar a tanulás zavara

Ez az A=A jellegű logikai axióma a problémák késői kezelésének egyik legfőbb oka. Diszlexiáról nem lehet beszélni egy csecsemő esetében,
hiszen a diszlexia az olvasás zavara, egy csecsemő pedig nem olvas. A figyelem és beilleszkedés zavarai is csak az iskolában okoznak olyan
nehézségeket, amelyekkel szakemberhez szoktak fordulni. Korai beavatkozás, segítségnyújtás tehát csak akkor lehetséges,
ha nem diagnózist követően, a tünetek jelentkezését követően kezdünk el a problémákkal foglalkozni, hanem már azok előjeleivel.
Sokan azonban csak legyintenek a "láthatatlan" előjelekre, hiszen a csecsemőnek nincsen (és nem is lehet) tanulási zavara,
ráérünk majd akkor foglalkozni vele, ha a felső tagozatban bukdácsolni kezd az általános iskolában. Addig hagyjuk békén!

A laikus számára tényleg láthatlan előjelek

Az előjelek iskoláskor előtt valóban csaknem láthatatlanok a laikusok számára. Rendszeres időközönként elvégzett státuszvizsgálatok nélkül
nem vehető észre a hiányos működés. A GEKKO képességfelmérése éppen ennek a hiánynak a kiküszöbölésére irányuló törekvés,
hiszen átfogó státusz feltérképezés nélkül aligha elképzelhető, hogy a figyelemzavar rizikófaktorait a szülő vagy óvónő felismerné.
Születéstől fogva minden életkoron és valamennyi funkcióterületen éppen e hiányt pótoljuk. Az orvosi problémák kiszűrése
könnyebb, ha a betegség gyorsan tüneteket produkál, amelyeket a páciens érzékel és tudja, segítséget kell kérnie.
A legritkább esetben fordul ugyanakkor elő, hogy a szülő azzal sétáljon be hozzánk, hogy úgy vette észre,
gyermeke konstancia észlelése nem megfelelő és attól tart, komolyabb részképességzavar elé néz ...

Hiányoznak a születést követő átfogó státuszvizsgálatok

A felszíni eltérések kizárására irányuló felmérések sora, melyeket a törvény is meghatároz és mindenki számára kötelezően előír, gyakorlatilag az Apgar skálával – a születést követően végzik el – le is zárul. Gyakorlatilag nincsenek olyan átfogó, tehát fizikális és egyéb pszichés státuszt mérő vizsgálatok, melyekkel a később – iskoláskorra nyilvánvaló nehézségek – idejében tetten érhetők és korrigálhatók lehetnének.

A születendő gyermek egészségéről már a családtervezés fázisában szoktak gondoskodni, a terhesgondozás során a rutinvizsgálatok havonta,
majd kéthetente, végül hetente minden esetben kötelezőek Magyarországon. A születést követően még megtörténik az Apgar teszt,
de innentől kezdve, mintha elvágták volna. Még az iskolábalépést megelőzően sincs kötelező érvényű iskolaérettség vizsgálat!

Pedig az élet nem ér véget a születéssel ...

Az agyi és idegrendszeri fejlődés nem fejeződik be az első 9 hónapban, hanem folytatódik tovább:

A fenti ábra jól szemlélteti, hogy az első 9 hónap mellett milyen kiemelkedő a jelentősége 0-5 éves korig terjedő időszaknak is,
hiszen intenzíven tart még a látással és hallással, nyelvi percepcióval és produkcióval kapcsolatos és a magasabb kognitív funkciók
intenzív fejlődése. 0-5 éves korban is indokolt lenne a gyermekek fejlődését a terhesgondozáshoz hasonló rendszerességgel vizsgálni.

Hiányzik a képességfelmérés

A GEKKO koncepciója értelmében ilyen átfogó vizsgálatokra minden gyermek számára elengedhetetlen szükség lenne
a gyermek harmonikus fejlődése érdekében, méghozzá a következő életkorokon:

• Újszülöttkor
• 3 hó
• 6 hó
• 9 hó
• 12 hó
• 18 hó
• 24 hó
• 30 hó
• 36 hó
• 4 év
• 5 év
• 6 év
• 7 év
• Iskolában minden osztályfokon évente egy alkalommal

A koragyermekkori dinamikus fejlődés okán csecsemőkorban hónapról hónapra figyelhető meg az ugrásszerű változás a későbbi években tapasztalható mérdöldkövekhez képest. Éppen ezért a GEKKO-ban az első évben a felmérő rendszer 10 hónapos korig havonta újabb
felmérő lapokkal vizsgálja a gyermekek státuszát. Egy éves kortól háromhavonta jelennek meg az újabb kritériumok,
aztán később, óvodáskorban már egy-egy felmérő lap egy egész évre szól.

Meglepetések helyett

Az ilyen típusú státuszfelméréssel kiegészülve a bölcsődei, óvodai, illetve iskolai tevékenység során nem érheti meglepetés a gyermeket,
szülőt, pedagógusokat. Nem fordulhat elő, hogy második osztályban derül ki valamilyen részképesség hiányos működése.

Nem fordulhat elő, hogy négy évesen kezd problémát jelenteni, hogy baj van a gyermek beilleszkedésével.
Nem fordulhat elő, hogy három és fél évesen hívják fel először arra az anya figyelmét, hogy a gyermek beszédkésése
tegnap még a "majd kinövi" kategóriába esett, ettől a naptári naptól fogva viszont már komoly, kezelendő probléma.

A rendszeres átfogó vizsgálattal, mely mind a négy képességterület fejlődésére vonatkozóan információkat gyűjt össze (így alakítva ki a gyermekről azt a globális képet, amely egyéni eltérésekkel együtt is a normál értékeken belül találja megfelelőnek az adott fejlődésmenetet)
megelőzhető, hogy probléma, illetve arra csoportosuló problémahegyek alakuljanak ki a gyermeknél.

Kiegészítés beavatkozással

Ahogy fentebb bemutattuk, a közoktatás rendszeréből a megfelelő szűrés is hiányzik. A probléma akkortól létezik a közoktatás számára,
amikor az már az érintett gyermek, szülő és pedagógusok számára teljesen nyilvánvaló és a helyzet tarthatlan.
De nem csak a megfelelő szűrés hiányzik, hanem a problémák adekvát kezelése, a korai intervenció is.

A diagnózis nem elég

Amikor kiderült, hogy a gyermek tanulási zavarral küzd, késik a beszédfejlődése vagy egyéb diagnózist felállítottak, a közoktatás rengeteg
esetben nem kínál semmiféle megoldást a probléma kezelésére. Felmentést adnak tantárgyakból és ezzel a dolog el is van intézve.
Mintha az lenne a fontos, hogy melyik "diszes" kategóriába illik a gyermek, az pedig nem is, hogy tud-e olvasni, írni vagy számolni.

A GEKKO-ban a diagnózis csak a legelső lépés, nem pedig végeredmény. Számunkra egyáltalán nem is fontos, hogy egy-egy gyermekre melyik
BNO diagnózis illik, mi nem felmentést akarunk adni neki, hanem fejleszteni a képességeit mindenben, amiben és amennyire csak lehetséges.

Önmagában a diagnózis megléte a szülőt is csak frusztrálja. Nem tudja, hogy mihez kezdjen vele, hogyan is segítsen gyermekén.
Rendben, diszlexiás. És most? Erre a kérdésre vár választ, a probléma azonosításán túlmenően nem csak felmentést szeretne,
hanem aktív segítséget a probléma megoldásában. A gyermek jövője a képességein múlik, nem a diagnózisán.

Hiányzik az egyénreszabottság és mikrocsoportos fejlesztési forma

Dióhéjban a gyermek egyéni fejlettségi szintjéhez, igényeihez, személyiségéhez, vérmérsékeltéhez, érdeklődéséhez igazodó tevékenységeket jelenti. Ez feltételezi a gyermekekkel kapcsolatos legmélyebb és legátfogóbb tudást a pedagógus részéről. Másfelől egy olyan leredukált
létszámból álló csoportot, amelyben megvalósítható e tudás kamatoztatása.

Hiányzik az egyéni fejlesztéshez szükséges szaktudás, infrastruktúra

Sem a bölcsődében, sem az óvodában, sem az iskolában dolgozó pedagógusok képzése nem tartalmazza – sajnos sokszor a minimális ismereteket sem – az eltérő fejlődés ismérveivel kapcsolatban. Azaz pl. egy iskolai tanító képzése sokszor még speciális kollégium szintjén sem öleli fel
a diszkalkúlia korai felismerését szolgáló információt, tájékoztató anyagot.

Másfelől, még ha a legmagasabb kvalitású szakember is kerül egy óvodai csoportba pedagógusként, képtelenség tőle elvárni,
hogy egy 20-30 fős létszámnál az egyes gyermekeknél keresztezett dominanciát, zavart sorrendészlelést stb. megállapítson,
kiszűrjön, — az egyéni megsegítéséről nem is beszélve.

Kiegészítés megelőzéssel

Eddig olyanról volt szó, amely az egészségügyben és közoktatásban létezik ugyan, de hiányosan. A prevenció azonban olyan tevékenység,
ami Magyarországon az állam által fenntartott infrastuktárnak egyáltalán nem képezi részét. Ezt azonban csak akkor lehet megérteni,
ha pontosan tisztázzuk, általában véve mit is jelent a prevenció koncepciója.

Prevenció > diagnózis > korrekció

Megelőzésről addig lehet beszélni, amíg nincsen diagnózis. A diagnózist követően már korrekció (terápia, kezelés) zajlik.

Prevencióban egészséges ember részesül. Az illető nem páciens, nem beteg. Koleszterin szintje normális, nem cukorbeteg, nem volt infarktusa,
daganatos megbetegedésnek nincs nyoma. A prevenció addig tart, ameddig az illető egészséges marad. Ha már diagnosztizáltuk a problémát,
akkortól már nem beszélhetünk megelőzésről (esetleg csak a súlyosbodás, járélékos problémák, ismétlődés megelőzéséről).

A "diszlexia prevenció" már nem igazi megelőzés

Ha egy nagycsoportos óvodásnál megállapították, hogy fokozottan tanulási zavar veszélyeztetett, ezért "diszlexia prevenciós" foglalkozásokat írnak elő, már nem igazán lehet megelőzésről beszélni. Ez már bizony korrekció, ez már tűzoltás. Megelőzésről csecsemő korától lehetett volna beszélni, ameddig az eltérő fejlődésnek még nem volt semmilyen jele. A megelőzés addig történt volna, ameddig az eltérő fejlődést szerették
volna megelőzni, ameddig teljesen normálisan, az életkorának megfelelően fejlődött.

Megelőzni könnyű, kezelni nehéz

A tanulási-, figyelmi- és viselkedési zavarok kialakulását heti 1-2 játékos foglalkozással meg lehet előzni, amennyiben viszont már kialakultak,
a korrekció kimenetele erősen kétséges. A legtöbb esetben a probléma már nem szüntethető meg. Ezért a GEKKO koncepciójában a problémák kezelésében a megelőzés kapja a főszerepet: az a fázis, amikor nincs probléma, és abban a reményben dolgozunk, hogy nem is lesz.

Kiegészítés gyógypedagógiával

A GEKKO a gyógy- és konduktív pedagógia magas tudományát hozza játékba, alkalmazza a hétköznapi gyakorlatban minden gyermek számára.
Maria Montessori már a múlt század elején bebizonyította, hogy a képességek egyénreszabott, kisgyermekkori játékos fejlesztésében
minden gyermek számára ténylegesen csoda rejlik, ideje hát kiegészíteni a közoktatást ezzel az igazi csodával!

Gyógy-pedagógus A gyógy-pedagógia a gyógyászatot és a pedagógiát ötvözi a gyermek képességeinek hatékony fejlesztése érdekében. A gyógypedagógus és konduktor orvosi anatómiát, fejlődéslélektant, terápiás ismereteket sajátít el, illetve a pedagógiai, tanári munkához szükséges elméleti és gyakorlati tudás birtokában is van. Minden gyógypedagógus alapfokú zenetanár is egyben, szépen énekel, sok mondókát tud. Nem pusztán elméleti szakember tehát, hanem a gyakorlatban is alkalmazni tudja a gyermekekkel foglalkozás csínját-bínját. Nem csak sajátos nevelési igényű gyermekeknek A GEKKO tevékenységében újdonság, hogy a gyógypedagógusok és konduktorok magas szaktudását nem csak sérült gyermekek, hanem minden gyermek szolgálatába állítja. Ez olyan újdonságot jelent a gyógypedagógia alkalmazásában, mint az orvosi szaktudás alkalmazása a betegségmegelőzésben, egészségmegőrzésben.

A képességfejlesztés nem játék

A képességek egyénreszabott, komplex, szakszerű, játékos fejlesztése magas szaktudást, komoly gyakorlatot jelentő végzettséget igényel,
amely nagyobb szakmai kihívást jelent a tanításnál. Ami a gyermek számára csak önfeledt játék, a gyógypedagógus számára alapos tervezést
igénylő komplex feladat és nem helyettesíthető a szülő által megvalósított játékkal, nem pótolható a laikus fejlesztéssel.

A képességfejlesztés a gyógypedagógus kompetenciája

A gyógyítás az orvos dolga, a tanítás a tanáré, a pszichés eredetű problémák a pszichológusok és pszichiáterek kompetenciája.
A képességfejlesztés viszont a gyógypedagógusok és konduktorok szakmája. A szülőknek is fontos tudni, hogy a képességek fejlesztésében
nem a védőnő, nem a gyermekorvos, nem a tanár, nem a pszichológus, nem az óvónő, hanem a gyógypedagógus kompetens.

Noha véleménye és rálátása mindenkinek -a teljesen laikus szülőnek is- van a képességfejlesztésről, mérvadónak, gyakorlati tapasztalatokon
nyugvónak, célirányos szaktudásra épülő kompetens nyilatkozatnak a gyógypedagógusok és konduktorok véleményét kell tekinteni,
éppen úgy, ahogyan a csecsemőgondozás szakértője a védőnő, a pszichoterápia szakértője a pszichológus,
az orvosi rehabilitáció, fizioterápia szakértője pedig a gyógytornász.

Játékba hozzuk a képességfejlesztés tudományát

A GEKKO Képességfejlesztő Játszóházak Országos Hálózatában kizárólag gyógypedagógusok és konduktorok foglalkoznak a gyermekekkel.
Heti 1 vagy 2 alkalommal olyan szakember tart játékos foglalkozást, aki jól ismeri a tanulási zavar prevenció elméletét és gyakorlatát,
pontosan tisztában van a részképességek egészséges fejlődésének minden aspektusával, szakmai szemmel igen jól ismeri a gyermeket,
tehát olyan képet lát róla, ahogyan az óvónő, gyermekorvos, védőnő, pszichológus, tanár, gyógytornász nem tekint rá:

Új szemponttal kiegészítés

A gyógypedagógia a képességfejlesztéshez szükséges szempontok szerint tekint a gyermekre, ezáltal kiegészítve azokat a szempontokat,
ahogyan más szakmák képviselői tekintenek rá. A GEKKO pedagógust munkájában az érdekli, hogy a fentihez hasonló kvalitásokban,
egyénreszabottan segítse a gyermek fejlődését, célirányosan, tudatosan azokra a területekre fókuszálva, amelyek akadályozhatnák,
megzavarhatnák a gyermek képességeinek -a benne rejlő genetikai kincs- teljes kibontakozását.

Ugyanarra a gyermekre, ugyanarra a problémára másként tekint az orvos, gyógypedagógus és pszcichológus. Ha például a baba nem ül fel időben,
a gyermekorvos általaban csak a szigorúan vett egészségügyi vonatkozásait vizsgálja, és nagyjából azt válaszolja, "semmi baj, csak lusta, majd felül".

Ebben teljesen igaza is van, hiszen később egészen biztosan fel is fog ülni a gyermek, tehát azt a problémát, amivel a szülő megkereste,
a gyermek valóban "ki fogja nőni". A gyermekorvost a gerincoszlop, a csontozat és az egészséges fejlődés számtalan egyéb fizikai,
biológiai jellemzője érdekli, a képességek egészséges, normál ütemű fejlődése és egymára épülése nem olyan szempont,
amiről egyáltalán rendelkezik átfogó ismeretekkel és pláne szem előtt is tart, amikor egy gyermeket vizsgál.

Megint másként tekint ugyanerre a gyermekre az izomtónus eloszlás zavarainak specialistája, másként a pszichológus, a védőnő,
bölcsődei gondozó, és persze a szülő, rokon, barát, ismerős és a gyermek maga is. A mi szempontunk minden esetben
a képességek egészséges fejlődésének és azok egymásra épülésének, kibontakozásának elősegítése.

Ez természetesen nem az egyetlen és mindenható szempont. Holisztikus megközelítésben, akkor tesszük a legtöbbet a gyermekért,
amikor nem egyik vagy másik szempontrendszer érvényesül kizárólagosan, hanem az orvosi, gyógypedagógiai és számtalan egyéb együtt.
Jó munkát akkor végez az empatikus szakember, ha komplex rálátása van az összes szempontra és sajátjait ennek megfelelően használja.

Új terep a tudomány gyakorlati alkalmazásának

A GEKKO Képességfejlesztő Játszóház ugyanakkor egy hely is, ahol lehetőség nyílik a gyakran évszázadok óta ismert tudományos megfigyelések
gyakorlati alkalmazására. Hatalmas a szakadék ugyanis a gyermekek fejlődésével kapcsolatos tudományos ismereteink és a hétköznapok során
megvalósuló gyakorlat között. Tudjuk, mit kellene tenni, ám abból szinte semmi nem történik meg a bölcsődében, óvodában, iskolában.

Egy példán keresztül könnyű megérteni. Régi megfigyelés, hogy különböző egyensúlyi stimulációt biztosító játékok nagyon kedvezően
befolyásolják kisgyermekkorban a figyelem számos jellemzőjét. A kisgyermek szereti és igényli is az ilyen ingereket (például hintázás)
és erre a megfigyelésre épül a leghatékonyabb kisgyermekkori figyelemzavar terápia.

Kiegészítés a képességfejlesztő játszóház intézményével

Ismerjük tehát a vesztibuláris ingerlés jótékony hatását a kisgyermekekre, ám az ilyen gyakorlatok nem épültek be a védőnők, bölcsődék
gyakorlati életébe. Az ismeretterjesztés önmagában nem elég, szükség van egy helyre, ahová a szülők fordulhatnak. Mihez kezdjenek
az információval önmagában? Nem elég felhívni a figyelmet egy bizonyítottan jótékony hatású dologra, igénybe vehetővé,
használhatóvá is kell tenni. Nem lehet minden szülőből gyógypedagógust faragni, a képességfejlesztő módszerek alkalmazása
pedig rengeteg eszközt is igényel, amelyek a bölcsődékben, óvodákban sincsenek meg, nemhogy a családok otthonaiban.

Nem a tudomány új

A GEKKO Pedagógia sok dologban újdonságot jelent, ezért sokan idegenkednek tőle. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy koncepciónk nem megkérdőjelezhető, új, eddig ismeretlen tudományra épül, hanem a hivatalos, magyar gyógy- és konduktív pedagógiai képzés során
tanultakat hasznosítja. Ugyanezekre az alapelvekre épül több, mint hétezer Montessori oktatási intézmény az egész világon.

A 0-5 éves korra fókuszáló, képességfejlesztő pedagógia a legtöbb fejlett országban az oktatási kormányzatok egyik legfontosabb,
rengeteg pénzzel is támogatott célkitűzése. Koncepciónk számos, 40 évig tartó, kiterjedt, az egész nemzetközi tudományos
világ által egyöntetűen elfogadott nyomonkövetéses vizsgálat eredményeit hasznosítja a gyakorlatban.

A GEKKO Pedagógia nem alternatív oktatási irányzat, hiszen nem helyettesíti és nem változtatja meg a hagyományos oktatási intézmények munkáját, és nem is alternatív tudományra épül, tehát nem rokon például a természetgyógyászattal vagy olyan pedagógiai ötletekkel,
amelyek tudományos megalapozottsága, gyakorlati haszna vitatott, nem kellőképpen alátámasztott.

Gyógypedagógiát mindenkinek!

A gondolattól sokan idegenkednek, azt mondják, a gyógypedagógiát sérült, sajátos nevelési igényű gyermekek segítése céljából találták ki,
nem egészséges gyermekeknek való, hevesen kritizálnak bennünket azért, mert a gyógypedagógiát nem csak SNI gyermekekre alkalmazzuk.
A gyógypedagógia valóban számos tudományterületet (anatómia, neurológia, fejlődéslélektan, játékpedagógia stb.) ötvöz a képességek
egészséges kibontakozása érdekében és az eredeti szándékot valóban a sérült, SNI gyermekek megsegítésének szándéka szülte.

Semmi nem indokolja ugyanakkor, hogy a gyógypedagógia csodáját kizárólag sérült gyermekekre alkalmazzuk. Már száz év eltelt azóta,
hogy "az első Montessori csoda" után Maria Montessori azt nyilatkozta, hogy ha az értelmileg akadályozott gyermekeket fel lehetett hozni
a normál szintre, akkor tanulmányozni akarja a "normális" gyermekekben rejlő potenciált. Ma már ezernyi megkérdőjelezhetetlen bizonyíték
van arra, micsoda potenciál rejlik a játékos képességfejlesztésben minden gyermek számára, — saját 10 éves tapasztalatunk sem mutat mást.

Nincsen racionális ellenérv, hiszen a gyógypedagógia alkalmazása a gyermek számára nem megterhelés, hanem önfeledt, örömteli játék.
Azt sem fogadjuk el kritikaként, hogy a gyógypedgógiát nem erre találták ki. A teflont sem edénybevonat céljára találták ki,
az internetet és a lézert is katonai kutatás szülte, mégis milyen jó, hogy ma már nem elsősorban, nem csak arra használhatjuk.

Kiegészítés a szülővel

A bevezetőben már szó volt róla, hogy a GEKKO koncepciója egy csaknem teljesen kiaknázatlan, nukleáris erejű tényezőt von be a gyermek
oktatásának, egészséges fejlődésének folyamatába. Igazi csoda jön létre, amikor a "két kritikus tömeg", a szülő gyermekismerete
és a pedagógus szaktudása összeadódik és ezáltal új minőséget nyer a gyermek fejlődésének elősegítése.

A GEKKO négyféleképpen is bevonja a szülőt a fejlesztés folyamatába: A szülő pótolhatlan tudásával, aktív jelenlétével is segíti a pedagógus munkáját Tájékoztatjuk, bevonjuk a szülőt a fejlesztés szakmai hátterébe Nem csak a gyermek, a szülő is oktatásban részesül A szülő otthon is segíti a gyermek fejlődését

A GEKKO és a szülő együtt stabilabb alapot biztosítanak a gyermek számára

Sokan úgy teszik fel a kérdést, hogy a szülőknek kellene többet / jobban foglalkozni gyermekeikkel vagy több / jobb képességfejlesztésre
lenne szükség? Szerintünk rossz a kérdésfeltevés, mert mindkettőre elengedhetlenül szükség van. A szülő és fejlesztő pedagógus partnerként
együttműködésére, összmunkájára van szükség. Amelyben a szülő segíti a pedagógust, a pedagógus segíti a szülőt és ketten együtt
ezerszer jobbak, mint amire önállóan valamelyik fél a legnagyobb jószándékkal is képes lehetne. A fejlesztés hatékonysága nem is
csak összeadódik a szülő és pedagógus együttműködése során, hanem inkább szorzódik. A szülő ezerszer jobban megérti
gyermeke fejlődésének folyamatait, a pedagógus munkája pedig ezerszer hatásosabb a szülő aktív partnerként
bevonása által, — attól, hogy a játszóházban megkezdett folyamatok otthon is folytatódnak.

A szülő segíti a pedagógust

A szülő a legnagyobb, legértékesebb tudással rendelkezik saját gyermekéről. A legfelkészültebb szakember is csak a szakmai koordinálás,
összegzés, magyarázat, értelmezés területein tud hathatós támogatást nyújtani a szülőnek. De a bázistudás mindenképpen a szülőnél található,
ő látja éberebb és fáradtabb, spontán, természetes megnyilvánulásaival együtt a gyermekét, visszajelzései ezért is különösen fontosak.

Hiszen amikor „házon kívül” van a gyermek, tehát az otthon biztonságos közelsége és a szülői hátország nélkül, egészen máshogy viselkedik,
más típusú, önkontrollfunkcióival cenzúrázott, társadalom számára elfogadható formába öntve ismerhető meg. A szülővel való folyamatos
és rendszeres kommunikáció nélkül hogyan is derülhetne ki, hogy mi jellemzi a hétköznapokban az otthonában a gyermeket,
hogyan változott a viselkedése, milyen apróbb vagy nagyobb előrelépések tapasztalhatók a fejlesztés során a fejlesztő szobán kívül.

A pedagógus segíti a szülőt

A szülővel való aktív kapcsolattartás más szemszögből is fontos. Míg az előbbiekben arról volt szó, hogy a szülő nagymértékben segítheti
a gyermekről kialakított képet információival folyamatosan alakítani, részletgazdagabbá finomítani, a szülő számára rendkívül fontos,
hogy megértse, amit a szakemberek látnak, tapasztalnak, megállapítanak vagy éppenséggel elterveznek a gyermekkel kapcsolatban.

A megértés fogja abba az irányba elmozdítani az együttműködést, hogy a szülő aktív részese is a fejlesztőfolyamatnak.
Nem csak "fuvarosként" aktív a fejlesztő folyamatban — hozza és viszi gyermekét. A gyermek –bár sok-sok vita övezi a bölcsiben, oviban,
iskolában egyaránt a témát– nem kizárólag ezekben az intézményekben, vagy a fejlesztő szakemberektől fog bármit is elsajátítani.

A szülő és pedagógus tudása kiegészítik és gerjesztik egymást

A pedagógus már a képességfelmérés során rengeteg olyan megfigyelésről tud beszámolni a szülőnek, amit a megfelelő szaktudás és eszközök
nélkül a szülő nem tudott gyermekéről. A játékos, közös foglalkozások során a pedagógus hétről-hétre egyre pontosabb, egyre árnyaltabb
képet alakít ki a gyermek képességeinek fejlődésével kapcsolatban. Az öngerjesztő folyamatban a szülő is egyre jobban megismeri gyermekét,
és a pedagógus is egyre mélyebben tudja bevonni a szülőt pedagógiai folyamatokba.

A szülő a foglalkozások része

A GEKKO foglalkozásokon a szülők bent vannak és aktívan részt vesznek a játékos foglalkozásokon. Sok szülő olvas könyvet a gyermek fejlődéséről,
ám egészen más az a gyakorlati tapasztalat, amit hétről-hétre meg is él, amiben részt is vesz. A pedagógus a foglalkozás alatt is tanítja a szülőt,
elmagyarázza, mi miért és hogyan történik, mi az egyes játékok szakmai háttere és minden foglalkozás végén 10 perc konzultáció kifejezetten
és kizárólag csak a szülőkre irányul. A foglalkozás dokumentációját a pedagógus írásban is átadja a szülőnek minden alkalommal.

A szülő otthon is fejleszti a gyermekét

A GEKKO-ban sem heti egy óra alatt alakulnak ki a képességek. Szükség van a szülő otthoni megerősítésére, ismétlésre. Az a szülő, aki előtt nem marad misztikum, hogy mi történik pl. a logopédus szobájában a foglalkozás során, hanem pontosan tudja, hiszen felvilágosították a hosszabb és
a rövidebb távú célokról is, maga is előveszi azokat a játékokat, énekeket, amelyeket a szakember a fejlesztés során aktuálisan alkalmaz, használ.

A GEKKO-ban minden foglalkozás végén átadott egyéni fejlesztési terv részét képezik az otthoni gyakorlásra szánt feladatok is.
Otthoni eszközökkel, vagy eszközök nélkül is folytatható, napi 10 perc irányított játékról van csupán szó, ám ez is hatalmas lendületet
ad a közös munkának. Ennél is fontosabbak az olyan nevelési irányelvek folyamatos alkalmazása, amelyek segítik a gyermek fejlődését.

A GEKKO ideális környezet a szülő - pedagógus kapcsolat ápolására

A bölcsőde, óvoda, iskola nem adhat elegendő teret, fórumot ahhoz, hogy a szülővel megvitathassa a szülő kérdéseit, esetlegesen
felmerülő problémáit. Az óvónő sem tud tüzetesen beszámolni arról, hogy milyen történésekben hogyan alkalmazkodott a gyermek aznap.

Íme egy nem túl ritka párbeszéd, óvónővel társalog a szülő, amikor hazaviszi a gyermekét:

Szülő: Minden rendben volt?
Óvónő: Igen.
Szülő: Evett?
Óvónő: Evett.
Szülő: Ivott?
Óvónő: Ivott.
Szülő: Aludt?
Óvónő: Aludt.

Sem a hely (folyosón tolongó gyermekek szüleikkel öltöznek, nap végi fáradtságtól hangosabb ovisok stb.), sem az időpont (nap végén, ovi zárás előtt, sok többi teendő – más gyermek elbúcsúztatása, többiek felügyelete stb.) nem alkalmas arra, hogy ennél részletesebben és mélyebben, konkrétabban megbeszélhessék a pedagógussal a szülők a napi eseményeket és abban a gyermek szerepét.

A szülők sokkal több információra vágynak. Nem csak azt szeretnék tudni, hogy evett, ivott, aludt, jól viselkedett-e, és az iskolában is szeretnének többet tudni annál, amiket az érdemjegyek hordoznak, vagy amit egy szülői értekezlet alkalmával megtudhatnak. Erre azonban elegendő lehetőség
sincsen meg a bölcsődében, óvodában és iskolában, illetve a hagyományos oktatási koncepcióknak nem is része az egyénreszabott,
rendszeres, aktív, intenzív, partneri kapcsolat fenntartása, a szülő bevonása a pedagógiai folyamatokba.

Minden gyermek kiegészítésre szorul?

Sok szülőben és szakemberben a kérdés így merül fel. Nem csoda, hogy megoszlanak a vélemények, hiszen eleve a kérdésfeltevés hibás.
Ahogyan azt fentebb részletesen is kifejtettük, nem a gyermekek képességei "szorulnak" kiegészítésre, hanem a velük foglalkozó rendszer.
Nonszensz azt kérdezni, a gyermekek gondoskodásra, oktatásra, szeretetre, képességfejlesztésre, ételre, egészségre szorulnak-e.

Maguktól nem fejlődnek?

De, ez nem kérdés. A kérdés az, hogyan fejlődnek. Nem várjuk el a gyermektől, hogy magától tanulja meg a dolgokat, hanem aktívan tanítjuk.
Szülei megtanítják, hogyan kell kezet mosni, az iskola is aktívan tanítja olvasni, írni, számolni. Nem bízzuk a véletlenre, hátha magától megtanulja.
A GEKKO jobb képességek megszerzésében segít aktívan. Szörnyű tévhit, hogy a képességek attól fejlődnek a legjobban, ha nem segítünk.

Nem tekinthető a gyermek hiányosságának, hogy nem képes magát ellátni és ezért évtizedeken keresztül szülői "gondoskodásra szorul",
rengeteg dolgot nem tud és ezért "oktatásra szorul", időnként megbetegszik és ezért "gyógyításra szorul". Hasonlóképpen nem
tekinthetünk a gyermek hiányosságaként az iskolában jelentkező figyelmi-, viselkedési- és tanulási zavarokra sem.

Noha tényleg a gyermek az, aki képtelen tartósan figyelni, beilleszkedni és együttműködni, megfelelő szinten olvasni, írni és számolni,
ám a kudarc valódi oka nem a gyermek hiányossága, hanem miénk felnőtteké. Szakemberek és szülők kudarcaként kell tekinteni arra,
hogy 5 gyermekből 1 számára az iskolai oktatás nem örömet jelent, hanem az egész életét megkeserítő megpróbáltatást.

Szerintünk nonszensz a kudarcokért a gyermekeket okolni. Nekünk kell többet tenni a felnövekvő generációk jövőjéért,
gondoskodni a képességek egészséges fejlődéséről a születéstől iskoláskorig, pótolni az oktatás- és egészségügy hiányosságait,
egyénreszabott, komplex, kiscsoportos, szülő- és gyermekcentrikus játékos foglalkozásokkal kiegészíteni a tradicionális oktatást.

A beiratkozás oldalon minden információt megtalál kurzusainkról. Hívjon fel bátran, ha van kérdése: (+36 30) 2100-800, Ónodi Csilla