 |
|
Miért és hogyan játszik?
Írásunkból kiderül, hogyan fejlődik a gyermek játéka az életkor előrehaladtával, mit jelent
a funkciójáték, szerepjáték,
konstruáló
játék, szabályjáték. |
Játék az élet
A játék a gyermekek mindennapjainak a meghatározó tevékenysége, örömforrása,
mindeközben a tanulás legeredményesebb
és legváltozatosabb színtere.
A gyermekekben benne rejlő kíváncsiság, a világfelfedezése és megismerése utáni vágy állandó ingeréhséget jelent, amit ki kell elégíteni, és ami arra ösztönzi őket, hogy szinte reggeltől-estig keressék a játéklehetőségeket.
Nekünk felnőtteknek az a dolgunk, hogy biztosítsuk a gyermekek számára a lehetőséget ahhoz, hogy mind időben, mind eszközben legyen módjuk a játék gyakorlására és nem utolsó sorban amikor csak tehetjük mi magunk is váljunk részesévé ennek a folyamatnak, akár mint aktív „játékosok”, vagy pusztán külső szemlélőként és dicséretünkkel tovább motiválóként.
Mint, minden, így a gyermekek játéka is az életkor előrehaladtával fejlődik, változik.
Ahhoz, hogy a gyermekek számára a fejlődés, a világ „tanulása” szempontjából a lehető legjobban tudjuk kiaknázni a játékok kínálta lehetőségeket fontos tudnunk, hogy mely életkorban mely eszközök, játéktevékenységek igazodnak leginkább a gyermek igényeihez, fejlettségéhez.
Tekintsük át a játékfejlődés szakaszait!
1.) gyakorló- funkciójáték
A gyermek 5-7 hónapos korától körülbelül két éves koráig az ismétlések révén gyakorolja
a különböző képességeit. Érzékszervi – tapintás, ízlelés, látás, hallás – és mozgásos tapasztalásokon keresztül sajátítja el az egyszerű tárgyak használatát.
Ebben a szakaszban meghatározó a mozgás, a tárgyakkal végzett manipuláció (itt nem a tárgy, hanem a vele való tevékenység a fontos, pl. a csörgő rázogatása, spárgára kötött fajátékok húzogatása stb.), az ismétlés (minél többszöri gyakorlása ugyanazon játéknak)
és az utánzás (felnőttek mintája alapján az érdekesebb mozgásos műveletek lemásolása,
például hogyan kell dobni a labdát, a kockákat egymásra tenni).
A funkció játékok segítségével mozgásait tökéletesíti, érzékszerveit fejleszti,
ismereteket szerez az anyagok tulajdonságairól.
2.) szerepjáték
A gyermeknek két és fél éves korától négy-öt éves koráig ez a meghatározó játéktevékenysége.
A gyermek ilyenkor kitalált, vagy valóságos élményeket (személy, állat, gyerek, természeti jelenség) újra alkot azáltal, hogy a képzelete és a tapasztalatai által felvesz egy szerepet
és eljátssza „mintha” ő lenne az a valaki, vagy valami.
A szerepjátékok által a gyermeknek lehetősége van az önkifejezésre, a mindennapok során megtapasztalt, átélt és elraktározott történések elpróbálására, összefoglalására és a „tanultak” elmélyítésére és az egyes események által okozott érzelmi konfliktusok feloldására is.
(Például amikor a gyermek az orvosnál injekciót kapott és otthon eljátssza az anyával
az átélt szituációt, azontúl, hogy azonosul az orvos szerepével – úgy beszél,
azt mondja, azt csinálja – a rossz érzéseit is kijátssza magából.)
3.) konstruálás, vagy alkotójáték
Ennek a legegyszerűbb változata az építő játék, amely a gyakorlójátékból fejlődik ki.
A gyermek ekkor minta, vagy saját elgondolás alapján egyszerű elemekből
(pl. építőkocka, dobozok, gyöngyök stb.) alkot, épít.
Ennek kicsit bonyolultabb formája az un. gyermeki barkácsolás, amikor kéziszerszámok segítségével, különböző anyagokból új tárgyakat, új alkotást készítenek elsősorban a játékukhoz vagy pusztán a játékos alkotás öröméért.
(Pl. korona, madáretető készítése.)
A konstruálás, alkotás megjelenik önálló játéktevékenységként, de más játékokkal kombinálva is. Jellemzően a szerepjátékkal jár együtt (például a vasutas játéknál a gyermek kockákból felépíti
az állomást, vonatokat majd eljátssza magát a szerepet is).
4.) szabályjáték
Három- három és fél éves kortól kezdve egész életen át ez a legkedveltebb játékfajta.
Azok a játékok tartoznak ebbe a csoportba, amelyek előre meghatározott, pontos szabályok szerint folynak.
Tartalmuk szerint lehetnek mozgásfejlesztő (bújócska, fogócska, labdajátékok, akadálypálya stb.) és értelmi képességeket fejlesztő (kártyajátékok, társasjátékok, sakk stb.) játékok.
A szabályjátékok esetén az örömforrást maguknak a szabályoknak a betartása jelenti.
Lehetőség nyílik a játékos számára az önmegvalósításra, a versenyszellem megélésére,
ki a jobb, az ügyesebb, a pontosabb. Ezen játékok gyakorlása során lehetőség van
a szabálykövetés megtanulására (ez a társadalmi létünk egyik alappillére),
a saját lehetőségeink megtapasztalására (ebben én vagyok a jobb, abban a társam),
az esetleges kudarcok és sikerek megélésére és feldolgozására
és ezek által a reális énkép kialakítására is.
Soltész Szilvia
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO operatív pedagógiai vezetője
|
 |
 Küldje el ezt az oldalt
|
