Igen, nem használunk túlzott jelzőt, amikor azt állítjuk, hogy gyermekkel kibővült családban a rend kialakítása és fenntartása, megóvása
a nevelő részéről művészetet kíván.
A pakolással kapcsolatban sok-sok kérdés fogalmazódik meg.
- Ki és mit pakoljon el?
- Mikor pakoljon a szülő?
- Mit pakoljon el a gyermek?
- Milyen életkoron milyen rendrakási fázisba vonható be a gyermek?
- Milyen rendszeresen pakoljunk el?
- Mit pakoljunk el a gyermek látóterén teljesen kívüli helyre átmenetileg?
Ezeket a kérdéseket pontról pontra megválaszoljuk alább.
Időszakos elpakolások
Amikor a csecsemő helyváltoztató mozgásai kialakulóban vannak, testi épsége, illetve a környezet megóvása érdekében átmenetileg el kell gondolkodni a szülőknek arról, hogy a gyermek elérhető közelségéből eltávolítsanak bizonyos tárgyakat.
Veszélyes dolgok
A gyógyszerek, mosószerek eltávolítása és olyan helyre helyezése, ahol a gyermek nem tudja magához ragadni, nem igényel hosszasabb magyarázatot, hiszen egészségére ártalmas anyagokat tartalmaznak. Ugyanez a helyzet az éles szerszámokkal, eszközökkel kapcsolatban, óvatlan mozdulatokkal kárt tehet magában az ollóval, csavarhúzóval, ezekhez hasonló éles vagy szúró tárgyakkal. Apróbb eszközöket, kényes vagy törékeny tárgyakat, hivatalos dokumentumokat, számunkra fontos pl. fényképeket, ugyanígy el kell távolítani a közeléből. Ezek helyére célszerű olyan dolgokat tenni, melyekkel nyugodtan foglalatoskodhat a gyermek, pl. rajzoláshoz neki szánt kisebb nagyobb papírok, áruházi katalógusok, konyharuhák, műanyag flakonok, ételes dobozok.
Konyhai dolgok
A konyhai edényeket nem szükséges elpakolni, azokkal eleve imádnak ki-bepakolászóst játszani
a kicsik. A zoknikat, harisnyákat, sapkákat, egyéb ruhadarabokat, cipőket szintén nem szükséges elrakni előle. Kárt nem okoz a rámolásukkal, ellenben végtelenül élvezik a nézegetésüket, tapintásukat, rakosgatásukat a gyermekek.
Ajtók, fiókok
Amire még érdemes odafigyelni, hogy az ajtók, fiókok kihúzása, kinyitása, még inkább
a becsukódása ne járjon balesettel, szereljük fel ezeket a bútorokat olyan alkalmatossággal,
ami megakadályozza a bajt (pántok, támaszok stb.).
Mászás, felkapaszkodás, felállás, járás, felmászás
Persze a helyváltoztatásnak csak a kezdete a mászás, hiszen követi majd a felkapaszkodás, felállás, járás és a felmászás is. Aztán elérkezik az idő, és a gyermek már eszközt is képes bevetni, hogy a számára kívánatos tárgyat megkaparintsa – seprűnyéllel igyekszik karját meghosszabbítani vagy egyszerűen egy széket tol a polchoz, máris magasabbra tud kerülni így.
A fejlődést, változást folyamatosan figyelemmel kell kísérni és egy ideig
egyre fentebb és fentebb kerülnek a lakásban azok a tárgyak,
amik a totyogót veszélyeztetik, vagy amiket a totyogó veszélyeztet.
Játékok időszakos elpakolása
Az időszakos pakolásnak létezik egy másik fajtája is. Általános tévhit,
hogy minél több játék van
a gyermek előtt, annál jobban leköti majd magát, saját figyelmét.
Mondhatni ennek éppen az ellenkezője igaz. Minél kevesebb eszköz van
a kicsi látóterében, annál valószínűbb, hogy hosszasan lefoglalja magát
az adott tevékenységgel.
Továbbá vannak ünnepek, melyek különösen megsokszorozzák a családi játékparkot
és ez nagyon természetes, helyénvaló dolog is. A gyermek önálló játékkal vagy társaságunkban játékszerekkel eltöltött idejének minőségét és mennyiségét nagymértékben meghatározza,
hogy mennyire ingergazdag körülmények között folyik az.
Játék és figyelem
A koragyermekkor során többek közt azt is tanulja a gyermek, hogyan szelektáljon a környezet kínálta ingerek között. A szűrést kezdetben hátrányosan befolyásolják a játékszituáció szempontjából lényegtelen, de annál feltűnőbb ingerek. Ezek folyton folyvást kizökkentik
az adott játékból, nem engedik a figyelem elmélyülését, elterelik a figyelmét a lényeges elemekről.
Szisztematikus elpakolás
Ezt táplálja a sok-sok játék, ami a látóterében található. Két módja is kínálkozik az elmélyült játéktevékenységhez szükséges légkör megteremtésének a „szisztematikus” elpakolás által.
- Egyfelől átmenetileg el kell kerülnie a látótérből bizonyos játékoknak.
Az életkort, fejlettségi szintet és egy harmadik megkerülhetetlen tényezőt,
a gyermek érdeklődési körét kell szem előtt tartani, amikor azon gondolkodunk el,
hogy mi az, ami a tengernyi játék közül megmaradjon a gyermek látóterében,
a nappaliban vagy a gyerekszobában.
Könyvek, rajzeszközök, papírok egészen csecsemőkor végétől kezdve állandóan legyenek
a kicsi mindennapos játékválasztékában. A kedvencek legyenek mindig szem előtt,
ezeket csoportosítva érdemes tárolni a gyermek által is elérhető polcokon, szekrényen.
Ez azt jelenti, hogy egy tároló dobozba vagy polcra, fiókba kerüljenek az egyféle kategóriába sorolható játékeszközök.
Külön például a rajzeszközök, külön a kisautók, külön az építőjátékok,
külön a szerepjátékos kellékek, külön az össze kisebb és nagyobb hangszer és így tovább. Azokat a játékokat, amik aktuálisan nem a fejlettségi szintjének megfelelőek
vagy átmenetileg kiesnek érdeklődési köréből célszerű teljesen máshol tárolni,
szintén csoportosítva azokat.
- Ezután valamilyen rendszerességgel ki-kicserélhetőek a dobozok a szeme előtt lévő játékokkal. Így biztosítható a változatosság, meg-megújulás, hiszen a cserével előtérbe kerül egy régebben kapott vagy régebben kellemes élményt nyújtó játék,
ami most a figyelme középpontjába kerül.
Mit célszerű elpakolni időszakosan?
Nemcsak a mindennapi élet rendjét határozza meg, de a figyelem mélysége, terjedelme
és elterelhetősége is kedvezőbben alakul, ha a játék színterén egyszerre csak az adott játéktevékenységhez szükséges kellékek vannak jelen.
A sok-sok játék közül tehát mindig csak egyféle legyen a gyermek előtt.
Születéstől fogva törekednie kell a szülőnek arra, hogy amikor már nem játszik a gyermek
egy játékkal, akkor az kerüljön ki a szűkebb látóteréből. Ez kezdetben óriási energiákat emészthet fel, főként, amikor elkezdi a lokomóciót, azaz helyet változtat a kicsi.
Busásan megtérül azonban a szülő sok hajlongása, rendrakása. Miért?
- Egyfelől kap a gyermek egy olyan mintát, amit követni fog, csakhamar a rend
fenntartására és szeretetére nevelődik így ő maga is. Látja, ahogyan a megkezdett
és befejezett tevékenységnek mindig teljesen természetes velejárója,
szerves hozzátartozója a lezáráshoz kötődő elpakolás, helyreállítás.
- Már a totyogónál megfigyelhető, hogy bizonyos tárgyakat elkezd a szokásos helyére cipelni. Másfelől nehézséget jelent a kicsik számára a világban való eligazodás.
Ha nem is feltétlenül patika-rend valósul meg otthon, de a dolgok nagyjából mindig
a megszokott helyükre kerülnek, kiszámíthatóbbá válik a legkisebbek számára is az otthoni környezetet, így abban gyorsabban és könnyebben el tudnak igazodni.
- Egyszerre tanulja meg a gyermek azt, hogy a játék végén össze kell pakolni
és azt is, hogy csak akkor kerül elő újabb játék, ha az előzőt helyére tettük.
Ki pakoljon el?
Nincs kőtáblába vésve egyetlen szabály sem a rendrakás terén.
Kezdetben mindenképpen a nevelőnek kell a rendrakást megvalósítani. Az időszakosan elpakolandó játékokat és a gyermek aktuális játékparkjában szereplőket is. annak függvényében, hogy milyen fokú következetességet tapasztal a gyermek a családi rend kialakítás és megőrzése terén, előbb vagy később ő maga is részt vesz a saját eszközeinek helyre tételében,
illetve az egyéb otthoni rendrakási folyamatokban is.
Mikortól várható el a gyermektől, hogy részese legyen a pakolásnak?
A fentiekben már utaltunk rá, hogy a családi minta
fogja meghatározni
ennek az időpontját.
Ha a gyermek azt tapasztalja születésétől fogva, hogy a felnőttek igyekeznek egy átlátható rendet tartani, illetve a játékok terén megvalósul következetesen az „egyszerre csak egyféle játék” elve és hogy újat csak az előző elpakolása után veszünk elő, akkor korábbra datálódhat
a kicsi bevonhatósága és ezzel egy időben fel is merül a rendrakási akcióban való
részvétel igénye is a gyermekben.
A gyermek játék elpakolásba való bevonásának kezdeti lépései, fokozatai:
- Ha a játék végén felteszi a szülő a kérdést: Hol is volt ez a játék? – kezdetben elegendő, ha a gyermek odapillantásával, vagy mutogatásával jelzi, merre is található meg a játék helye, hová kell azt visszatenni.
- A kérdésre később válaszolhat is, pontosan elmagyarázva rámutatva verbális kommunikációval is, hogy hol az adott tárgy helye.
- Aztán kezdetét veszi a munkamegosztás: „Beleteszem az építőkockákat a tartójába, gyere, minden kockára koppints egyet, hogy bele essen a kezemből a vödörbe!”
Közben kezünkbe vesszük az első kockát, fölétartjuk a kockatároló doboznak és várjuk, hogy a gyermek ráüssön egyet, hogy az belehuppanjon a vödörbe. Mondhatjuk is közben: „Bumm! Ez már be is pottyant’ Jöhet a következő’”
És minden egyes kockával így járjunk el.
A játéknak csak egy részét kell neki eltenni,
csak egyet önállóan. A többit pedig a szülő rakja el.
Megkönnyíti a pakolást, ha rövidke dalt költünk
Nem egy szonáta megkomponálása a cél, hanem két sorból álló és két hangon mozgó apró dalocska, amit közben minden alkalommal elénekelhetünk egymás után többször is ismételve.
Azért is célszerű az elpakoláshoz kapcsolni egy egyszerű rigmust, mert elegendő lehet a direkt felszólítás helyett elkezdeni énekelni és már a dal felcsendülése emlékeztetni fogja a következő történésre: jön a rendrakás.
Egy egyszerű példa a pakolós dalhoz:
Játékpakolás! Játékpakolás!
Anya is pakol, Zsófi is pakol.
Ritmusát tekintve:
titi titi tá
titi titi tá
Dallamát tekintve:
C C Á Á F
C C Á Á F
Nem akarja elpakolni
Két és három éves kor körül megjelenik egy újabb igény a gyermek részéről:
az általa megépített alkotásokat nem kívánja elpakolni azonnal,
mert még tervei vannak azzal.
Ez teljesen érthető, hiszen másnap tovább bővíti, módosítja a terepasztalon, tornyok között,
kis bunker-babaházban a játékát. Itt azokról a játékokról van szó, amik pl.: ha nem megfelelő helyszínen kreálódnak, megnehezítik adott esetben a család közös életterében az egyik helyiségből a másikba átjutást.
Úgy célszerű berendezkedni, hogy ezek az alkotások a szobájában kapjanak helyet,
így azokat nem kell a nappaliból, konyhából stb. minden nap helyére tenni, nyugodtan folyhat tovább a játék másnap a szobájában az adott tevékenységgel, miközben, ha átmenetileg megunja, kiléphet a folytatásig belőle anélkül, hogy teljesen az elejéről kellene kezdenie felépíteni az egészet.
A fentebb összefoglalt szabályokat nem érdemes mereven értelmezni.
Következetes alkalmazásuk meghozza gyümölcsét a családi élettér átláthatósága, a gyermek rendszeretete,
játékfejlődése szempontjából is. Rend a lelke mindennek. :-)
|
Küldje el ezt az oldalt