 |
|
Hogyan tanulunk meg kakilni?
Mikor alakul ki a szobatisztaság?
Néhány fontos információ,
hasznos tanácsok,
és az aranyszabály:
ne erőltessünk semmit,
ne csináljunk nagy ügyet belőle! |
A szobatisztaság kialakulásának egyik feltétele annak a bizonyos „nagydolognak”,
vagyis a székletürítés szabályozásának
a megtanulása is.
Az emberi szervezet működéséhez hozzátartozik az is, hogy a táplálék bevitelünket követően, bizonyos rendszerességgel kiürül a belünk tartalma. Ennek a folyamatnak a szabályozása is tanulás eredménye, és hasonlóan a vizeletürítés kontrolljának az elsajátításához,
itt is meghatározó az adott gyermek biológiai, idegrendszeri érettsége.
A legtöbb esetben minden gond nélkül alakul át az evés utáni reflexes bélmozgást követő ürítés tudatosan irányított székletürítéssé. Van azonban olyan eset is – főként fiúknál tapasztalható-, hogy ennek a területnek a fejlődése, érése időben elhúzódik.
A székletürítés szabályozásának tanulási folyamata a nagy átlagot tekintve a következő:
15-18 hónap között
A gyermek már alkalmas lehet arra, hogy tudatosítsuk benne a bili használatát
és ráirányítsuk a figyelmét a kiválasztási folyamataira.
Közvetlenül az etetés után - a beinduló gyomor-bél reflex működés miatt -,
ha azonnal bilire ültetjük a gyermeket nagy az esélye annak, hogy a gyermek valóban kakilni is fog.
Jellemző, hogy a székletürítés szabályozását a gyermek általában hamarabb megtanulja,
mint a vizeletürítését. Fontos, hogy mindkét teljesítményt dicsérjük meg külön-külön is.
Változatlanul szabály, hogy csak akkor ültessük a gyermeket a bilire,
ha ő is akarja, és akkor is csak néhány perc erejéig. Sok dicséret, semmi büntetés. Ne feledjük, ez a fázis még „csak” ismerkedés az eszközzel és a folyamattal,
ami nem egyenlő a szobatisztaságra szoktatással.
18 hónap és két éves kor között
A gyermek egyre nagyobb biztonsággal és örömmel használja a bilit, de változatlanul alkalmazkodnunk kell a gyermek igényéhez, kedvéhez.
Fontos a nyugodt, elfogadó, nem sürgető és nem büntető légkör megteremtése a tevékenység gyakorlásához.
Fontos a helyes minta mutatása, ezért amikor a gyermek szeretné, engedjük be magunkhoz a vécére és mutassunk jó példát ebben a helyzetben is. Amennyiben a gyermek elég érett már a saját ürítési funkcióinak a szabályozásához, akkor utánozni fog miket ezen tevékenysége közben is, ezáltal elindulhat a tényleges szobatisztaság útján.
Két – két és fél éves kor között
A gyermek ekkorra már maga is igényelheti az önállóságot ezen a területen, maga is vágyhat arra, hogy tiszta és száraz maradjon. Ehhez biztosítsuk számára az eszközök (bili, wc, szűkítő) hozzáférését és továbbra se erőltessünk semmit. Az esetlegesen előforduló baleseteknél ne csináljunk ügyet a dologból.
Ne aggódjunk, ha a gyermek még ragaszkodik a pelenkához, ebben az életkorban ez még teljesen normális.
Amennyiben erőszakosan, a folyamatot siettetve járunk el, a gyermek egy idő után a kudarcok miatt pszichésen is háríthatja a folyamatot, ezáltal súlyos székrekedéses állapotot is előidézhetünk nála.
Matat a kakiban?
Az eddig említett életkori szakaszok ideje alatt találkozhatunk azzal a jelenséggel,
amikor a gyermekek előszeretettel játszanak a saját székletükkel, illetve akár a bilibe ürítettek, akár a pelenkába, kíváncsiak a produktumukra. Ez egy teljesen normális jelenség!
A gyermekek a fejlődésük ezen szakaszában a saját testükből jövő „anyagokat” saját maguk részeként értelmezik és „ragaszkodnak” hozzájuk. A gyermek saját széklettel történő játéka esetén ne fejezzük ki undorunkat, ne büntessünk, hanem tereljük el a figyelmét,
illetve igyekezzünk megelőzni ezeket a helyzeteket. A produktum szemrevételezésekor pedig ügyeljünk arra, hogy ne tegyünk olyan megjegyzéseket ami a mennyiséggel kapcsolatban
fejezi ki elégedettségünket, illetve elégedetlenségünket (pl. ez most túl kevés, túl sok stb.), mert ezzel teljesítmény „szagúvá” tesszük az egész cselekvést és a gyermek emiatt háríthatja
az egész tevékenységet és ismét fennáll a székrekedés kialakulásának a veszélye.
Két és fél év- három éves kor között
Ekkora már az akaratlagos székletszabályozás is stabilan kialakulhat - a vizeletürítés szabályozása mellett -, a gyermek székelési inger esetén is képes már hosszabb ideig visszatartani a végbél záróizmának a működését. Ezért ilyenkor már csak nagyon ritkán fordulnak elő „balesetek”
( pl. hasmenéses állapotok esetén).
Jellemző lehet erre a szakaszra, hogy a gyermek a vizeletürítés tekintetében már szobatiszta,
de a kakiláshoz kéri a pelenkát. Vegyük figyelembe ezt a kérését, hiszen ekkor a szabályozás
már kialakult, csak a pelenka nyújtotta biztonsághoz, pozitív érzéshez ragaszkodik
és előbb-utóbb már nem lesz rá szüksége.
A szobatisztaságra való szoktatás fontos része az is, hogy jó példát mutassunk a személyes higiénia tekintetében és tanítsuk meg a gyermeket a kultúrált wc használatra is.
Tanítsuk meg a helyes popsitörlési technikát, a wc használat utáni szappanos kézmosást is!
Néhány fontos információ:
Minden gyermek anyagcseréje más és más. Van akinek naponta többször is van széklete
és van akinek több nap is kimaradhat. Nagyok az egyéni eltérések.
Paradox módon a krónikus gyermekkori székrekedés jelentkezhet krónikus hasmenésként is,
mert a belek fölös folyadékmennyiséggel próbálják kiüríteni a falakra rátapadt bélsártól
a szervezetet. A székrekedés létét / nem létét adott gyermek emésztésének jellemzői alapján lehet megállapítani. Figyeljünk gyermekünk egészséges táplálkozására és arra,
hogy sokat mozogjon!
Amennyiben a gyermeknél egyszer már kialakult a székletürítés szabályozása, de újra nehézséget jelent számára a kontroll, akkor érdemes átgondolni, hogy milyen lelki teher nehezíti a gyermek életét, és segíteni kell neki a problémái feldolgozásában.
A gyermekek közel háromnegyede óvodába lépéskor éjjel-nappal szobatiszta,
vagyis mind a vizeletürítés, mind a székletürítés folyamatát kontroll alatt tudja tartani.
Amennyiben késik a szobatisztaság kialakulása, nem kell azonnal kétségbeesni,
mert ezen a területen is vannak egyéni eltérések a fejlődésben.
Akkor kell fokozottan odafigyelni, ha a késői kialakulás háttérben feltételezhető valamilyen szervi eltérés (pl. vesemedence tágulat, kisebb méretű húgyhólyag stb.), vagy pszichés terheltség. Ezekben az esetekben mindenképpen szükséges a szakorvosi vélemény kikérése.
Emlékeztetőül az aranyszabály:
Ne erőltessünk semmit és ne csináljunk nagy ügyet a szobatisztaságra szoktatásból!
Kapcsolódó cikk:
A vizeletürítés tanulásának szakaszai
Soltész Szilvia
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO operatív pedagógiai vezetője
|
 |
 Küldje tovább ezt az oldalt!
|
