 |
|
100 gyermekből egy-kettőnél fordul elő,
lányoknál 5-10-szer gyakoribb.
Fontos a lehető legkoraibb diagnózis,
és a megfelelő terápia: rugi-pelenka,
Pavlik-kengyel, műtéti beavatkozás. |
Dysplasia coxae congenita
Megjelenésében szerepet játszanak az örökletes tényezők – jellemző
a családon belüli halmozott előfordulás, lányoknál 5-10-szer gyakrabban
fordul elő, mint a fiúknál -, de ismeretlen eredetű formája is van.
Tapasztalatok szerint kockázati tényezőt jelent a farfekvés
és a kevés magzatvíz.
Előfordulási gyakorisága 1-2 százalék körül van.
A csípőizület fejlődési eltérése a magzati lét során keletkezik, de a tényleges ficam
a születéskor vagy utána alakul ki, amikor a combcsont feje ténylegesen kimozdul
a csípőizület vápájából (tányér alakú mélyedés).
Az orvosi protokoll szerint már újszülött korban fizikális vizsgálatokkal szűrik az esetleges eltérést. Az ekkor diagnosztizált csípőficam esetében a csecsemő rögtön kengyelt kap.
A rendellenesség a legbiztosabban ultrahang vizsgálattal mutatható ki,
hiszen így a kisebb eltérések is kimutathatóak.
Amennyiben adott a családon belüli előfordulás, vagy a csecsemő combján lévő bőrredők
nem egyformák, asszimetrikusak, illetve ha a baba a két lábát alvás közben eltérő
módon tartja - ezek komoly felhívó jelek –, akkor már 4-6 hetes korban ajánlott
a már említett ultrahangos vizsgálat.
Kötelező ortopédiai szűrés
A minden gyermek számára kötelező ortopédiai szűrésre 3 hónapos kor előtt kell
sort keríteni, hiszen - mint minden eltérésnél – itt is fontos a korai diagnózis.
Rugi-pelenka
Az időben észrevett enyhébb eseteknél – amikor a combcsont nem az ideális helyén van -,
akkor a terpeszpelenkázás (védőnők, orvosok tanítják meg ennek a technikáját),
vagy az un. rugi-pelenka használata ajánlott.
Ezen eszközök - azáltal, hogy a lábakat egymástól eltávolítják – segítenek abban,
hogy a combcsontok a megfelelő állásba kerüljenek.
Pavlik-kengyel
Késői diagnosztizálás, illetve már kialakult csípőficam esetén - annak súlyosságától függően -
a Pavlik-kengyel használata, vagy a műtéti beavatkozás jelenti a terápiát.
A kengyel maga egy bőrből készült szíj, állítható csatokkal. Ma már modern, esztétikusabb formában is beszerezhető. Segítségével a csecsemő testtartása
a megfelelő pozícióba hozható -
a két alsó végtag középvonaltól való távolítását teszi lehetővé
és a megfelelő szögben
rögzíti azokat-,
így segítve az ízület korrekcióját.
A kengyel 4-8 hónapos hordása alatt a combcsont a megfelelő helyre kerül az izületi árokban.
A kengyel használatakor elengedhetetlen a szülők kitartása, fontos az állandó használat!
Tény, hogy a kengyelt viselő csecsemő látványa nem szívderítő, sajnálatot ébreszt az emberben. Azonban, amikor éppen „pihentetnénk” a „szegény” kicsit, jusson eszünkbe, hogy a gyermek számára nem a kengyel okozhatja az igazi kellemetlenséget, fájdalmat, hanem az elhanyagolt csípőficam miatti műtét, ami ráadásul sok esetben nem is hozza azt az eredményt,
amit az időben elkezdett Pavlik- kengyel viseltetésével lehet elérni.
Ez utóbbi esetben csaknem 100%-os lehet a gyógyulás!
A mozgásfejlődés elősegítése
Fontos gondot fordítani a kengyelt viselő gyermekek mozgásfejlődésének az elősegítésére.
A szakorvossal egyeztetve érdemes a csecsemővel gyakorolni azokat a fiziológiás mozgásokat, amelyek a kengyelhasználat miatt akadályoztatva vannak (pl. a hasról hátrafordulás, illetve
a hátról hasrafordulás). Szakember segítségét kérve a csípő passzív, majd aktív tornáztatásával erősíthetjük a csípőizmokat, ezáltal is segítve a csípőizület megfelelő mozgásterjedelmének kialakulását és a fiziológiás mozgások kivitelezését.
Soltész Szilvia
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO operatív pedagógiai vezetője
|
 |
 Küldje el ezt az oldalt
|
