 |
|
Hat éves kortól ugrásszerű fejlődésen
megy keresztül a gyermekek emberrajza.
Megjelenik a környezet, cselekvés, érzelmek,
egyre több testrész egyre részletesebb,
díszesebb ábrázolásban.
Írásunk bemutatja a fejlődés lépcsőit
6, 7, 8, 9 és 10 éves korban. |
6 éves kor: újabb nagy fordulópont a fejlődésben
Az első részben áttekintettük, mire és hogyan lehet következtetni a gyermekek emberábrázolásából, hogyan fejlődik az emberrajzuk hat éves korig.
Hat éves korban a gyermek fejlődésében – értelmi, fizikális, szociális, érzelmi területen
egyaránt- óriási változások figyelhetőek meg és ez az emberalak ábrázolás
tekintetében is minőségi változást eredményez.
Ház, fa, kerítés, napocska
Az ember már csak ritkán jelenik meg egymaga a rajzon, általában különféle környezeti tárgyakkal (ház, fa, kerítés stb.), természeti jelenségekkel (eső, napsütés, havazás stb.),
vagy embertársakkal együtt van ábrázolva.
Cselekvés helyett helyzetek
Látható a törekvés a cselekvés közbeni testhelyzetek ábrázolására is (guggoló, térdelő, ülő, fekvő ember), de ez még sokszor kivitelezhetetlen ebben az életkorban – a gyermek helyzeteket rajzol, de cselekvés nélkül (pl. karácsonyfa, ajándékok, álló családtagok).
9 rajzjegy
„Lámpaembereket” láthatunk a rajzokon - kicsi a fej, de nagyon hosszú a törzs. A gyermek átlagosan 9 rajzjeggyel ábrázolja az embert:
fej, láb, kar, törzs, szem, végtagok, száj, orr, ujjak.
A fej és a törzs közé beillesztett nyak (a nyak vonala átmegy vagy csak a fej,
vagy csak a törzs, vagy mindkettő vonalába), a ruházat ábrázolása
(általa fokozatosan megszűnik a rajzok átlátszósága, a ruha eltakarja az általa borított testrészeket) és a haj megjelenítése
is egyre differenciáltabb.
Tenyér
A tenyér ábrázolása is megjelenik, ún. nap-tenyér alakzatként (a karhoz kör van illesztve és abból napsugárszerűen terülnek szét az ujjak), hiszen a gyermekben egyre inkább tudatosul,
hogy az ujjakon túl a tenyérnek is fontos szerepe van a mindennapok cselekvéseiben.
Arcrészletek
Az arcrészletek egyre precízebb elrendezése is tapasztalható (szempilla, szemöldök, homlok, áll), de az arcon tükröződő érzelmek ábrázolása még nehezen megy. A törzs ábrázolása is bonyolult feladat marad még sokáig a gyermeknek, ezért az - ebben a rajzfejlődési fázisban - egyszer már „kitalált” formához hosszú ideig ragaszkodni fog, a jól begyakorolt sémát fogja alkalmazni szinte minden esetben.
7 évesek emberrajza
Hét évesen a gyermek az előző életkoron említett rajzelemeket finomítja tovább és átlagosan
10-11 testrészt tüntet fel az emberrajzain. Nagyon precízen figyel a hajzat elrendezésére,
a szem részletes kidolgozására (szemöldök, szempilla, pupilla), a fülek arányos és megfelelő állású megjelenítésére, valamint a végtagok differenciáltabb ábrázolására is (térd, sarok, lábfej, váll, könyök, kézfej).
Vidám, szomorú, meztelen
Az érzelmek megjelenítésében is van előrelépés, a vidám és szomorú arckifejezések már jól differenciálhatóak. A ruházat egyre díszesebb, színesebb. Újra megjelenik – más minőségben -
a meztelen emberalak ábrázolása, hiszen a gyermek számára egyre érdekesebbé válik az emberi test működése, „szerkezete”.
Az ún. röntgen- rajzok esetében az embert megformáló körvonalakon belül „láthatóvá” válnak a belső szervek és a nemi jegyek is. Mindez a gyermek azon késztetéséről árulkodik, hogy a világot a maga teljes valóságában kívánja felfedezni, megtanulni és megjeleníteni is.
8 évesek emberrajza
Nyolc évesen az emberek profilból ábrázolt rajzai is egyre gyakoribbakká válnak,
bár ezek minőségben még igen alacsony színvonalat képviselnek. Általában a fej és az arckontúr aránytalanul nagy, sokszor még mind a két szem látható a profilon, a fej és a törzs oldalra
fordul ugyan, de a láb szemből van ábrázolva, vagy az előző variációja,
amikor a fej és a láb oldalról ábrázolt, de a törzs szemből.
Cselekvés, komplex ruházat
Egyre jellemzőbb az alakok cselekvések (evés, játék, sportolás stb.) közbeni megjelenítése is.
Az ember ruházata ekkor már komplex, igen részletes és teljesen alkalmazkodik az ábrázolt esemény jellemzőihez (pl. téli képen sál, sapka, kesztyű, kabát, csizma az alakon; a rendőr a valóságnak megfelelően „kosztümben” jelenik meg stb.).
9 évesek emberrajza
Kilenc évesen átlagosan 14- 15 testrész ábrázolását figyelhetjük meg az emberi alakon.
Egyre arányosabb (fej –törzs –végtagok egymáshoz viszonyított aránya), egyre formakifejezőbb
(a fej már több mint egy kör vagy ellipszis), egyre részletgazdagabb az egész ábrázolás.
Izületi mozgások ábrázolása, az én háttérbe vonul
Ebben az életkorban már egyre több gyermek képes az izületi mozgásokat is megjeleníteni
(pl. kerékpáron ülő gyermek esetében a láb térdben behajlik stb.). A rajzokon az „én” megjelenítése kezd háttérbe szorulni, egyre kifejezőbben jelennek meg az ábrázolt szereplők közötti viszonyok (orvos- beteg stb.) A körvonalak finomodnak és egyre színesebb,
egyre díszesebb „alkotások” születnek.
10 évesek emberrajza
Tíz évesen már egyre kevésbé alkalmazza a gyermek az eddig jól bevált sémáit (pl. a törzs ábrázolása mindig meghatározott alakzatú) és egyéni vonalvezetések, egyéni stílusvonások jelennek meg a rajzaiban. Az alakok teljes öltözetben jelennek meg, a nemi hovatartozásuk egyértelműen kifejezett, a végtagmozgások egyre kifejezőbbek, az arcok egyre élethűbbek.
Tizenegy évesen általában már valósághű, reális és arányos az egész emberalak ábrázolás. Az arc megjelenítése önmagában is érdekes a gyermek számára és különböző rajztechnikák segítségével egyre árnyaltabban, egyre valóságosabban tudja ábrázolni az arcokról leolvasható érzelmeket is.
Az emberek többsége a rajzfejlődésének erről a lépcsőfokáról már nem lép tovább.
Összegezve, a rajzfejlődés fázisaiban tetten érhetőek a gyermek világról szerzett ismeretei, tapasztalatai és az ábrázolt dolgokhoz fűződő érzelmi magnyilvánulásai is. Mint minden képesség fejlődésében, így az emberalak ábrázolás fejlődésében is van egy ún. nagy átlagra jellemző fejlődési sor, amit nyomonkövethetünk a gyermekünk rajzaiban is.
Néhány fontos rajzjegy fejlődési útvonala
(forrás: Feuer M.: A gyermekrajzok fejlődéslélektana c. könyve a 113 -115. oldal)
A testrészek megjelenési sorrendje:
Fej, láb, szem, törzs, kar, száj, orr, nyak, fül, haj, ujjak, kézfej, váll, homlok, áll, fog, sarok, szemöldök, szempilla, térd, könyök
Az egyes ruhadarabok és kiegészítők általános megjelenítési sorrendje:
Gomb, kalap, öv, masni, ruha, szoknya, ékszerek, ing, nadrág, cipő, zokni, kabát, sál,
nyakkendő, óra, kesztyű, szemüveg, táska,
komplett kosztüm, egyenruha
A fej alakulása:
Szabálytalan vagy utólag összehúzott zárt alakzat, kör, tojásforma,
négyszög, formakifejező fej
A szem alakulása:
Karika, pont, karikában pont, ellipszisben egy pont,
ellipszisben egy karika
és egy pont
A kar és a kéz alakulása:
Vízszintes irányú egyvonalas kar,
vízszintes irányú egyvonalas kar és rajta merőlegesen egy-két vonal,
ferdén kifelé nyúló egyvonalas kar, végére rajzolt karikából számtalan sugár ágazik körbe,
egyvonalas, ferdén lefelé nyúló kar, végére rajzolt karikából számtalan sugár ágazik körbe,
kétvonalas, ferdén lefelé irányuló kar, a csuklóból kiinduló néhány kétdimenziós ujjal,
vízszintesen álló kétvonalas kar, a csuklóból kiágazó öt kétdimenziós ujjal,
kétvonalas, lefelé irányuló kar, a tenyérből kiágazó öt kétdimenziós ujjal,
kétvonalas kar, ahol kivehető a könyök, valamint a csukló, a tenyér és az ujjak jól elkülönülnek
formakifejező kar, kézfej és ujjak,
formakifejező kar és kézfej,
a hüvelykujj a többitől elkülönül
A száj alakulása:
Az egész arckörön keresztül húzódó egyenes, két rövidebb, nagyjából párhuzamos vonal, kör, négyszög, formakifejező ajak
Az orr alakulása
Függőleges vonal, kör, tojásdad, háromszög, formakifejező orr
A nyak alakulása
Egy vonal, kör, négyszög, téglalap, ívelt átmenet az arc és a váll között
A fül alakulása
Elálló kör; kisebb, elálló tojásdad; elálló, formakifejező alak;
fejhez simuló formakifejező alak
A haj alakulása
Felfelé álló szálkavonalak; cikcakkvonal a fejtetőn; kisméretű lengővonalak
a homlok felé; üres körvonal a fej körül; befirkált körvonal a fej körül; csavarvonalak a fej körül; körvonallal körülhatárolt,
kezdetleges arcformát adó befirkált fizuraforma; fizura
A lábfej alakulása
Kör; tojásdad; a lábszárra egy merőleges vonal; hosszabb oldalán nyugvó téglalap, formakifejező oldalirányú lábfej, az oldalirányú lábfejből kiálló sarok; formakifejező lábfej, lapos vagy magas sarkú cipővel
További olvasnivaló:
Rajzfejlődés
Soltész Szilvia
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO operatív pedagógiai vezetője
|
 |
 Küldje el ezt az oldalt
|
