 |
|
Az autó veszélyes üzem, ráadásul gyakran
a család érzelmi életének színtere,
és gyorsétteremként is funkcionál.
Tanácsaink segítenek biztonságosabban,
kevesebb konfliktussal tölteni
a négy keréken töltött időt. |
Veszélyes üzem
Adott az autó, mint a közlekedés egyik lehetséges eszköze. Sokan használják kényelemből,
sokan szükségből. Az, hogy milyen indíttatásból ül valaki a volán mögé, nem változtat azon
a tényen, hogy óriási felelősséget jelent bármely jármű vezetése, és ez csak hatványozódik azáltal, ha az utastérben gyermekek is tartózkodnak.
 |
|
Első a biztonság!
Vezetés közben alapból nagyfokú koncentrációra,
figyelemre, türelemre van szükség,
amit egy gyermek
jelenléte gyengíteni képes, hiszen minimum
a figyelmünk osztódik,
de sokszor
a türelmünk is ott illan tova. |
Az érzelmi élet színtere
A négy keréken guruló dobozka sokszor válik a család érzelmi életének a színterévé,
hiszen nemegyszer az ott eltöltött idő alatt kerülnek terítékre a hétköznapok jóságai,
gondjai egyaránt, ráadásul az általában jellemző rohanásból adódó feszültség hatásai is ott csapódhatnak le, melynek eredménye nemegyszer a gyermekével ok nélkül kiabáló anya és tehetetlenségében síró gyermek, aki nem érti mi rosszat is tett.
És valljuk be őszintén, a gyermekek a mi idegeskedéseink nélkül is sokszor nehezen élik meg
az autós létet, hiszen bekötve kell eltölteniük valamennyi időt úgy (amíg nem alakult ki az időérzékük, beláthatatlan időnek tűnhet számukra egy rövidebb út is,
hiszen nem érti
a 20 perc és a két óra között a különbséget), hogy a figyelem nem rájuk koncentrálódik.
Mi hát a teendő?
Mivel az élet maga diktálja sokszor a tempót (reggel 8 órakor kezdődik a munka, de előtte egyik gyereket oviba, a másik gyereket iskolába kell vinni és a forgalom is kiszámíthatatlan stb.),
ezért nekünk kell okosan alkalmazkodni hozzá. Átgondolt időbeosztással, jó napirenddel, munkamegosztással és önuralommal sok-sok nehéz helyzettől kímélhetjük meg magunkat.
Ha:
- bőven hagyunk időt az elindulás előtt a felöltözésre,
- ha kiszámítható az autóba ülés menete (pl. anya beáll a kocsival az ajtó elé, én addig felveszem a cipőmet, majd én ülök a kék ülésbe, a testvérem a pirosba stb.),
- ha a mindennap befutott utaknak is (lakástól az óvodáig stb.) megvannak a maguk kis ceremóniájuk (pl. anya mindig elmondja, hogy érezzem jól magam és hogy siet értem és szeret stb.),
akkor a gyermekek életében ez a mozzanat is kiszámítható momentumként lesz jelen és az életük részévé válik.
Váratlan helyzetekben: önuralom
Az önuralom a váratlan helyzetek megélésében segíthet (pl. a gyermek a lakásban hagyja
az aznapi óvodába viendő létfontosságú játékot és ez az utolsó pillanatban jut az eszébe,
amikor már bekötve mindenki és a gázon a láb, vagy nagyobb a dugó, mint általában),
hiszen ahelyett hogy robbannánk, okosan és higgadtan is lereagálhatjuk ezeket a helyzeteket.
A hiszti rosszabb, mintha visszamegyek a játékért, persze holnaptól az
ő feladata lesz, hogy a játék autóba kerüljön; és a dugóban is sokkal jobb beszélgetni, énekelni, mint azon idegeskedni, amin nem áll módunkban változtatni), és ezáltal jó példát tudunk mutatni gyermekeink számára,
és ráadásul saját idegrendszerünket is kíméljük.
Alapozás
Mint a nevelés valamennyi színterén, így ebben az esetben is fontos a jó alapozás.
Fontos, hogy már az elejétől (csecsemőkortól) kezdve helyes „autós” viselkedési szokásokat kezdjünk kialakítani. Egyértelműen kommunikált elvárások (az ülésben kell ülni, mert egyébként veszélyes), egyszerű szabályok lefektetése (nem rugdosódunk, nem verekszünk,
nem kiabálunk stb.) és azok következetes betartatása (egyébként nem megyünk tovább,
mert veszélyes és lemaradsz a játékról stb.), vagyis az alap nevelési elvek lehetnek
ebben a helyzetben is segítségünkre.
Hosszabb utazásoknál
Fontos, hogy teremtsünk minél komfortosabb körülményeket a gyermekek számára is:
kényelmes öltözet, kellemes hőmérséklet
és némi játék az életkorának megfelelően.
A kiscsecsemők a hordozójukban fekve hosszasan eljátszadoznak a látóterükben rögzített bébi játékokkal, nagyobb gyermekek pedig szívesen nézegetik a kedvenc képeskönyvüket
és játszadoznak a kedvenc játékaikkal (autók, babák).
Azonban előfordulhat, hogy az idő múlásával egyre intenzívebben igénylik a társaságunkat, ilyenkor gondolkodtató, figyelmet igénylő játékok bevetése lehet a megoldás.
Autós játékok:
- bizonyos színű autók számlálása
- figyeld a lámpát és szólj, ha zöld
- rendszám olvasós agytorna
- kresztábla vadászat
- repül a repül a…
- betűlánc
- barkóba
Segít a közös éneklés, mondókázás is és ne feledkezzünk
meg a gyermek
CD-k
és kazetták (dalok, mesék, mondókák)
áldásos hatásáról sem. |
|
 |
Igazítsuk az alvásidejéhez!
Praktikus megoldást jelenthet, ha az utazás idejét a gyermek alvásidejéhez igazítjuk,
és ezáltal a gyermek az út egy részét várhatóan pihenéssel fogja eltölteni.
Amennyiben adott időre megyünk valahova, hagyjunk bőven időt a megérkezésre, kalkuláljunk tervezett és váratlan (szülő tervez, gyermek végez) megállásokkal is.
Ez azért is fontos, mert ha a gyermeknek általában pozitív érzései, élményei – kapkodás és idegeskedés mentes, jó hangulatú együttlétek – kötődnek az autózáshoz, akkor várhatóan partner lesz az út elejétől a végéig. Ezek a pihenő idők - azontúl, hogy mozoghatnak
egy keveset a gyerkőcök - alkalmasak az ételek és italok elfogyasztására is.
Eat & Drive
Megfigyelhető, hogy sokszor használjuk az autónkat étkezőhelységként is,
pedig több szempont miatt nem ajánlott, sőt egyértelműen veszélyes szokás.
Azontúl, hogy a gyermek,
mind a ruházatát, mind az autót összekenheti az enni- és innivalóval, ott van a félrenyelés réme - 110 km/h sebességnél, egy a hátunk mögött fuldokló gyermek -,
amit nem kívánok egyik félnek sem.
Az autó veszélyes üzem, amit a gyermekek sok esetben fel sem fognak.
A mi felelősségünk, hogy a hosszabb-rövidebb utjainkat ne rémálomként kelljen megélniük
(anya kapkod, ideges, káromkodik stb.), és nekünk kell segíteni őket abban,
hogy el tudják viselni a bezárva töltött időt.
Ez elemi érdeke mindannyiunknak, hiszen épségben szeretnénk megérkezni a célállomásig.
Hétköznapi csaták:
autóban / beteg gyermek / bevásárlás
Soltész Szilvia
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO operatív pedagógiai vezetője
|
 |
 Küldje tovább ezt az oldalt!
|
