 |
|
Halandzsázik a marketinges, az orvos latinul,
az informatikus kínaiul beszél hozzánk.
A politikusok olyan politikusan,
a jogászok pedig olyan precízen fogalmaznak,
hogy csak nézünk kerek szemekkel.
Mi a GEKKO-ban érthetően, szülőnyelven szeretünk beszélni a pedagógiáról. |
„Kóros terimét nem tapintok.”
„Mérs. Hyperaemiás garatképletek.”
„Senz. tiszta, mening. tünete nincs.”
A fent idézett mondatok – kruppos gyermek kórházi zárójelentéséből - tökéletesen szimbolizálják azt, hogy egy-egy betegség kapcsán mennyi idegen szóval kell megismerkednie a szülőnek, miközben halálra aggódja magát gyermeke szenvedése, kiszolgáltatottsága miatt.
A példánál maradva rémisztő, hátborzongató, kétségbeejtő megtapasztalni azt, hogy gyermekünk számára milyen nehézséget okoz az életben maradáshoz szükséges levegővétel. Ezt látván pánik, félelem lesz az emberen úrrá néhány másodpercig, aztán cselekszik. Irány a kórház!
Éjszaka, ügyelet, pánik, nővérke jön, gyermeket kikap a kézből, vizsgálóba be, fokozódó pánik, gyerek ordítva fuldokol, megannyi latinnak tűnő szakszó, sürgés-forgás, totális pánik, gyermek meztelen, injekció, majd pizsamaszerűségbe csomagolása és végre újra az anyai ölben:
„Kruppos rohama van a gyermekének anyuka,
ezért ezt és ezt a gyógyszert, kezelést kapja”
Az akció után megannyi kérdés kavarog a fejben: Miért lett ez? Mindig ez lesz már?
Mi az, hogy krupp? A kórházban eltöltött néhány nap alatt személyre szabott válaszra nincs idő, futószalagon jönnek a sorstársak. A/4-es papíron adnak néhány mondatos általános információt
a kórképről. Ennyi. Távozáskor a jelentés a kézbe nyomva: „Adja át a gyermekorvosnak anyuka, majd ő elmagyaráz mindent, amit nem ért belőle.”
Gyermekorvosnál tömött váró, doktor néni örül, hogy lát minket,
néhány általános mondat,
hogy mire figyeljünk ezután, és viszlát.
Félreértés ne essék, nem az a gond, hogy az adekvát diagnózis felállításának a nyelvezete a latin. Nem az, hiszen ezt a szaknyelvet beszéli a világnak valamennyi orvosa, és ezért lehetünk nyugodtak afelől, hogy adott leletre rápillantva akár egy brazil orvos is megfejtené azt,
hogy milyen betegséggel küzd(ött) az illető, illetve milyen kezelésben részesült
a gyógyulás érdekében.
Mi ezzel a probléma?
Mint a gyermekéért aggódó szülő, mint önálló ember, általában érteni szeretnénk azt,
hogy mi is történt valójában adott betegség alatt velünk,
vagy a hozzátartozónkkal.
Nagy volt a baj, vagy én aggódtam túl a helyzetet? Miért baj,
ha baj egyáltalán, hogy „kompenzált a keringés”, miért nem jó a vérképletben
az a kiemelt eredmény, hogy …
De nem csak az orvoslás birodalmában kell megküzdenünk a szakszavak áradatával és azzal,
hogy adott területnek nem vagyunk a képzett, értő emberei!
Vegyünk egy másik – előbb-utóbb minden gyermekes szülő életébe bekövetkező - helyzetet:
Iskolaérettség küszöbén állva a gyermekemet vizsgáló hölgy közli: „Kialakulatlan a gyermeknél a dominancia, nem megfelelő a téri orientáció,
és a vizuális szeriális képessége is megerősítésre szorul.
A Goodenough-féle rajzvizsgálat alapján RQ 75”
Most mi is a helyzet? Mehet a gyerek iskolába, vagy nem? Mi az, hogy dominancia, téri orientáció, szerialitás, Goodenough, RQ? Segítsen valaki!
Ki tud nekem segíteni?
A GEKKO pedagógusai biztosan. Munkánk során folyamatosan törekszünk arra, hogy a fejlesztés minden mozzanata tökéletesen érthető és értelmezhető legyen egy laikus szülő számára is.
A gyógypedagógiai diagnosztika szaknyelve is helyén való, például akkor, amikor szakértői vélemény születik adott sérüléssel rendelkező gyermekről. Szakember írja, szakembernek.
Akkor azonban amikor, maguknak a szülőknek kívánjuk értelmezhetővé tenni azt,
hogy a gyermekük hol tart a fejlődésben az adott korcsoporthoz viszonyítva különböző funkcióterületeken, illetve azt, hogy az egyes képességekben tapasztalt erősség és gyengeség, hogyan befolyásolhatja a gyermek további fejlődésmenetét és ezáltal az iskolai beválását is,
akkor kötelességünk szülőnyelven, érthetően szólni a bennünket bizalmukkal
megtisztelő szülőkhöz.
Hisszük és valljuk, hogy nem attól vagyunk mi szakemberei valaminek,
mert a szülőket megszégyenítő módon sok idegen szót tudunk becsempészni
a kommunikációnkba,
hanem pont ellenkezőleg.
Az a nagy mesterség, hogy a gyermeknél tapasztalható tüneteket ok-okozat,
múlt-jelen-jövő összefüggésében, lehetőleg magyarázatok nélküli
szakszavaktól mentesen tudjuk Önök felé tálalni.
Soltész Szilvia
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO operatív pedagógiai vezetője
|
 |
 Küldje el ezt az oldalt
|
