 |
|
Az iskolába lépő gyermektől elvárható,
hogy ismerje és meg tudja nevezni
a főbb és az apróbb testrészeit,
saját testén, a térben és a síkban
(pl. füzetlapon) jól tájékozódjon,
valamint meg tudja különböztetni
a jobb és a bal oldalt is. |
Téri tájékozódás saját testen, térben, síkban
Ezen képességek hierarchikusan bontakoznak ki egymásból.
Az anyaméhen belüli lét során a magzat egy kellemes közegben, a magzatvízben lebeg.
A bőrérzékelésén keresztül és a belső szerveiből érkező információk feldolgozása által
már ekkor kezd megalapozódni a saját testről való belső tudása.
A születés után sincs ez másképpen, hiszen továbbra is fontos szerepe van a testi én tudatosodásában a belső szervek működése által keltett kellemes és kellemetlen érzéseknek
(pl. egy hasfájós baba sokszor nyugtalanul fészkelődik, egész testét befeszíti),
illetve a tapintásos ingereken túl (az anya érintése, különböző minőségű anyagok érzékelése
a testfelületen / popsitörlő, krémek, mosdató szivacs, ruházat) a látás útján beérkező tapasztalások is (a kiscsecsemő hosszabb ideig is nézegeti a kézfejét)
segítik a testséma fejlődését.
Testséma
A testséma az, ahogyan a test uralja saját mozgásait
(M. Frostig osztrák pszichológus meghatározása), ennek minősége pedig függ attól, hogy milyen a gyermek mozgás-
és egyensúlyérzékelésének a fejlődése, továbbá, hogy mozgás közben mennyire van módja megtapasztalni azt,
hogy hol kezdődik és végződik a saját teste és ahhoz képest
a környezet tárgyai hogyan helyezkednek el.
A testrészekhez név is párosul és kiderül: van amiből kettő is van
Ahogyan a gyermek beszédértése és beszédprodukciója is fejlődik, úgy tanulja meg
a testrészeinek és a tárgyi világ dolgainak az elnevezését is. Így az eddig „csak” érzékelt testrészekhez - a környezetből érkező állandó megnevezések által („add ide a kis lábacskádat”)
- hozzárendelődik a nevük, majd az is tudatosul a gyermekben, hogy vannak olyan testrészei, érzékszervei amelyekből kettő van és abból az egyik a bal, a másik a jobb oldalon helyezkedik el.
Kiterjesztés a térre
A saját testen megtapasztalt ismereteket a gyermek lassan kiterjeszti a környezet tárgyira
és személyeire, így fejlődik a térben való tájékozódása. Ez a képesség szükséges ahhoz,
hogy helyesen mérjük fel a saját testünk tárgyakhoz viszonyított helyzetét annak érdekében, hogy azokat ki tudjuk kerülni, vagy éppen el tudjuk érni.
Relációszókincs
A dolgok egymáshoz való viszonya beszéd szintjén a viszonyszavakban, ragokban, igekötőkben jelenik meg. Egy kisgyermek számára hosszú ideig nagyon nehéz értelmezni ezeket az elvont fogalmakat, annak ellenére, hogy már egy-két éves korban elkezdődik ezen területen is
a tapasztalás és megértés folyamata.
Általában a normál beszédfejlődés részeként,
spontán nyelvelsajátítás útján, kb. nyolc-kilenc éves korig minden
ép gyermek megtanulja
a relációszókincs alapkészletét.
(A felét már négy-öt éves korban is birtokolják a gyermekek)
Egymásra épülő rendszerek
Amennyiben a gyermek már jól tájékozódik a saját testén, illetve a térben is, akkor érett meg arra, hogy a síkban is jól értelmezze a viszonyokat. Ha az előző fejlődési állomások bármelyikénél elakadás, módosulás van – mozgásfejlődés, testséma, saját testen való tájékozódás, térben való tájékozódás - nehezített ennek a képességnek a kialakulása, megszilárdulása.
Olvasás, írás, számolás
Feltételei közé tartozik többek között az is, hogy a gyermek a könyvben, füzetben is jól alkalmazza a balról-jobbra, a fentről-lefelé történő haladási irányt, továbbá hogy jól értelmezze
a lap teteje / közepe /alja relációkat is.
Akkor, amikor a tanító néni arra kéri a gyermeket, hogy írja be az "f" betűt
a hármas vonalközbe - a felső vonaltól a középsőn át húzza meg a szárát az alsó vonalig, majd a középső és felső vonal találkozásánál húzza át azt- a feladat megoldásához elengedhetetlen a viszonyszavak rutinszerű ismerete.
Ha az írástanulás ezen szakaszában a gyermek a relációk értelmezésével van elfoglalva,
és nem tudja figyelmét a betűírás technikájára fordítani, várhatóan nagy lesz a lemaradása
ezen a területen.
b d p
Amikor egy szülő azzal a „diagnózissal” fordul hozzánk, szakemberekhez, hogy a gyermek cseréli
a b - d - p betűket, akkor - a látáshoz kapcsolódó részképességek gyengeségen túl -,
azonnal felmerül bennünk annak a gyanúja is, hogy a téri tájékozódás fejlődése
nem volt megfelelő, és akár már a saját test ismeretének szintjén is találhatunk elmaradást.
Megállapítható – a testséma és a téri tájékozódás kialakulásának és fejlődésének szakaszait végig tekintve -, hogy nagyon fontos a gyermekek tudatos megtámogatása ezen terület fejlődése
során is azért, hogy a legoptimálisabb időben és stabil alapokra épüljenek fel az egymást követő fejlődési fázisok.
Amennyiben bármelyik szinten elakadást, módosulást tapasztalunk az un. normális fejlődéshez képest, akkor azonnal be tudunk avatkozni a folyamatba, csökkentve ezáltal annak a lehetőségét, hogy a későbbiekben tanulási probléma alakulhasson ki.
Soltész Szilvia
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO operatív pedagógiai vezetője
|
 |
 Küldje el ezt az oldalt
|
