A kérdés arra vonatkozik, hogy a gyermekünk
tiszta legyen-e vagy tisztakosz?
Mindig tisztának kell-e lenni egy gyereknek? Lehet tisztakosz is olykor? Tisztálkodás és szabad piszkolódás, ez a témája ennek a leírásnak.
Közben az is kiderül persze, hogy mi az a taktilis percepció
és mi köze a tisztasághoz és koszossághoz.
Amikor megszületik a baba, természetesen szó sem lehet, még másról,
mint a patyolat- még inkább ÁNTSZ-tisztaságról. :-)
Fertőtleníteni kell a baba körüli tárgyakat, legyen szó textilekről (babaruhák, ágynemű stb.),
vagy a fejés kellékeiről. Abban már megoszlanak a vélemények, hogy elengedhetetlen-e
a legkoraibb időszakban a mindennapos fürdetés.
A szemléletbeli különbség alapját pedig az adja, hogy az újszülött savköpenyét, bőrét,
annak homeosztázisát nem feltétlenül szerencsés mindenféle fürdetőkrém alkalmazásával befolyásolni, megváltoztatni.
Éppen ilyen megfontolásból akár fejlettebb országokban is,
mint pl. Németország nem ritka, hogy gyermekorvosok tanácsolják
a családoknak
a heti egy alkalommal történő fürdetést.
Az első hetek sebezhetősége
Az immunrendszer – főként a születés utáni első hetekben – még rendkívül sebezhető.
Ezért is szokták javasolni a gyermekágyas anyáknak, ha lehet, inkább a hatodik hét után fogadjanak látogatókat otthonukban.
A látogatók közül legveszélyesebbek a felnőttek, akik úgy diagnosztizálják magukat,
hogy apró nátháról van mindössze szó esetükben,
hiszen csak köhögnek, vagy folyik az orruk.
Sokan kihordanak lábon felnőttként olyan betegségeket, melyek egy csecsemőnek
veszélyeztetik az egészségét. Ebbe a fertőző kategóriába tartoznak még pl. az ovis gyerekek is,
akik – mindenekelőtt a téli időszakban – két lábon járó bacilushordozók.
Szélsőségek
Szót kell azonban a higiéniai szokások és szabályok ismertetése során nyomban arról is,
hogy a fertőtlenítés mánia nem csaphat át szélsőséges óvintézkedésekbe.
Ennek oka abban gyökerezik, hogy fokozatosan találkoznia kell olyan anyagokkal,
melyek felvértezik a gyermek immunrendszerét, így később, amikor valódi számottevő és komolyabb kórokozóval találkozik a szervezet, kevésbé viseli meg a lezajló betegség.
Mániákus sterilitás
Egy orvostól hallottam, hogy az egyik egyetemi előadójának meghalt 11 éves korában
a gyermeke egy banális fertőzés miatt és azt rebesgették, hogy ez doktor minden alkalommal
erős fertőtlenítőszerrel mosta meg étkezés előtt pl. a gyümölcsöket.
Ki tudja, igaz volt-e, mindenesetre az anekdota summázata az, hogy ennek a gyermeknek
az immunrendszere nem tudott hozzászokni a sok túlóvó intézkedés miatt
a leghétköznapibb kórokozókhoz, illetve ellenük való védekezéshez sem.
Ápoltság, esztétika
A tisztaság témaköre azonban nem pusztán az egészségvédelem szempontjából kerül terítékre
a családok körében. Egy másik el nem hanyagolható szempont az ápoltság és az esztétika.
Koszos ruha
A koszos ruha látványa sok szülőből borzalmat vált ki, azonnal lecserélik, átöltöztetik a csemetét szép tiszta ruhába. Ez helyénvaló, de ha minden körülmények között, még akár a homokozóban, játszótéren,
vagy az otthoni ténykedés során is azonnal megtörténik a csere,
sok mosópor fog fogyni otthon. :-)
Ám ennél sokkal nagyobb hiány éri a gyermeket.
Ugyanis azok a szülők, akik a legkisebb szennyeződés láttán azonnal másik ruhát adnak
a gyermekre, rendszerint rendkívüli módon kerülik is azokat a tevékenységeket,
melyek a ruházat összemaszatolásához vezetnek. Ezzel azonban megfosztják a gyermeket
a taktilis percepció optimális fejlődésétől is. Ezennel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már végképp nem lehet megkerülni e fogalom magyarázatát.
A taktilis percepció
A definiálást a kifejezés végéről kezdem.
A percepció azt jelenti, hogy észlelés.
Az észlelés az idegrendszerhez kötött folyamat, inputja az érzékelés.
A külvilág ingereit az érzékszerveink segítségével vesszük fel, ezek az ingerek ekkor még fizikai ingerek, ám amikor az érzékszervek továbbítják
az idegrendszer felé, átalakulnak kémiai ingerekké, ingerületté.
Ezzel így már az agyunk is tud végre mit kezdeni.
Majd az idegrendszer megfelelő részében megkezdődik a feldolgozás.
Máshol található a vizuális percepció (látáshoz kötött észlelés),
máshol az auditív (hallással összefüggő) tapasztalatok stb.
feldolgozásának területe az agyfelszínen.
A taktilis észlelés a bőrünkkel történő tapasztalatszerzést jelenti.
Idetartozik az érintés, nyomás, fájdalom, hőmérséklet (hideg, meleg) észlelése. Ez a legősibb perceptuális készségünk, hiszen az anyaméhen belül folyamatosan körülöleli a magzatot a kellemes, langyos közeg, a magzatvíz, folyamatosan impulzusokat juttatva így a bőrünkről a kialakuló és fejlődő idegrendszernek.
A saját test észleléséhez járul hozzá mindez.
Ugyanúgy, mint a test elmozdulásának észlelése (kinesztéziás percepció),
vagy mint az egyensúly észlelése (vesztibuláris percepció),
illetve a testbelső észlelése (propriocepció).
A tapintásészlelés a születés után is
fontos szerepet tölt be.
A csecsemő mindent megérint, kezébe vesz, sőt olyannyira a tapintás útján ismerkedik
a világgal, hogy még a szájába is veszi a tárgyakat,
hogy szájtéren belül is információkat gyűjtsön.
Információ a saját testéről
A gyermek minél több tapasztalatra tesz szert tapintás útján, annál több információja lesz
a saját testéről. Erre azért van szüksége a fejlődés során, mert így fog szilárd tudat kialakulni
a gyermekben arról, hogy valójában ő meddig is tart a külvilágban, mik a testhatárai,
ez pedig azért elengedhetetlen, mert ha saját testünkről megfelelő képünk van magunkban, akkor tudjuk felmérni a környezetünk, a külvilág objektumainak távolságát testünkhöz képest.
A viszonyulás felmérése csak akkor valósítható meg tökéletesen, ha a saját testtel kapcsolatban elegendő mennyiségű és minőségű információt szerez az egyén, melyre alapozva kialakulhat
e megszerzett tapasztalatokból a saját testről alkotott kép, testkép, testimágó, testtudat.
Ez a feltétele annak, hogy ha valamit el kívánunk érni, azt el is érjük,
illetve ha valamit ki kell kerülni – pl. egy veszélyes asztalsarok -,
akkor azt pedig kikerüljük.
Komplex rendszer része
Nehezen, illetve egyáltalán nem lehet leválasztani a képességek fejlődéséről egy-egy funkciót, hogy izoláltan szemléljük meg. A gyermeket érő ingerek csodálatosan strukturálódnak egymással, kapcsolatok jönnek létre a mozgás, az egyensúly, a beszéd és a gondolkodás terén.
Tehát egy-egy bőrünkkel felvett inger nem pusztán a tapintásos tapasztalatok tárházát bővíti ki, és nem csupán a szilárd testtudat kialakulását eredményezi. Előrelendíti valamennyi funkcióterület épülését. Azok a játékok, gyakorlatok a legeredményesebbek, legnagyobb változást előidézők és legmélyebb nyomot hagyók, melyekben előkerül a tapintás is,
sőt minél több funkcióterületet mozgósít a játék, annál mélyebb nyomot hagy
az idegrendszerben, annál hatékonyabb tanulás valósulhat meg.
Például azok a fogalmak, melyek első hallásra talán a nyelvfejlődést minősítik, segítik a fogalmi gondolkodást, a tapintásos észlelés útján kaptak először indítékot. Gondoljunk csak az olyan ellentétpárokra, mint pl. hideg-meleg
(a kettő közti fokozatokat, árnyalatokat is beleértve – langyos, hűs, forró, tüzes, fagyos stb.), puha-kemény, érdes-sima, mind-mind olyan fogalmak, melyekhez sok-sok tapintásos ingerre van kezdetben szükség,
hogy a megfelelő nyelvi formula párosuljon az észlelettel.
Az ilyen tudás megszerzéséhez egyfelől sokat kell mozogni – hogy elérjük, megszerezzük, birtokba vegyük a különböző tárgyakat, felületeket. Másfelől gyakori tapintásos ismeretszerzés szükséges hozzá. Később hozzátapad ezekhez az élményekhez a tárgy, illetve a fogalom megnevezése, majd a fejlődés magasabb fokán opponáló párokba tudja tömöríteni ezeket az ellentétes tartalmú kifejezéseket a gyermek. Nem csak a szókincs és a nyelvfejlődés birodalmát erősíti mindez, az elmélyült figyelem, megfigyelés, taktilis megkülönböztetés ugyanilyen része a folyamatnak.
Azok a gyerekek, akiket nem korlátoznak az ilyen típusú tevékenységek során és gyakorta találkozhatnak különböző anyagminőségekkel, elmélyülten képesek is élni a játék során a tapintás általi felfedezéssel. Minél több ilyen tapasztalatot szerez, annál magasabb szintű lesz az észlelés.
Affolter
Egyes kutatók különösen sokat foglalkoztak a taktilis észleléssel, közülük is kiemelkedő Affolter munkássága, aki gyökérszemléletű megközelítésével, az észlelés szerveződésének hierarchiáját felállítva a különböző zavarok kezelésében is hatalmas figyelmet szentel e legősibb folyamatnak.
A magyar beszédfejlődés-kutatók közül Vékássy László még a szájtéren belüli formafelismerést
is vizsgálta ép beszédű és beszédhibás csoportokat összehasonlítva.
Megfigyelés szerint a torz artikulációjú csoport szájtéren belüli formafelismerése szignifikánsan gyengébb, mint az ép beszédű kontrollcsoportnál. Tehát a taktilis észlelés minősége a beszéd fejlődésével is szorosan összefügg.
Mit jelent ez a mindennapokban?
A fent leírtak tükrében bátran teremtsen a szülő lehetőséget arra, hogy gyermeke változatos tapintási ingerekkel találkozzon. Ezeket a stimulusokat a szokásos mindennapi játékeszközökkel való ismerkedésen túl kétféle kategóriába sorolhatjuk.
Az egyik csoportba tartoznak az élettel együttjáró anyagok, eszközök. Itt van mindjárt a kúszás és mászás mozgásfejlődési szakaszokat próbálgató gyermek környezetét tekintve a talaj.
Ez az alap is nagyon változatos inger lehet gyermeke számára, ha a szülő hagyja.
E két mozgásfejlődési szakasz igen jelentősen befolyásolja a további fejlődést valamennyi funkcióterületen, nem csak a mozgás, de a beszéd, gondolkodás, éntudat stb. előmozdulására
is hat a kúszás és mászás kidolgozottsága.
A gyermekek ekkor még nem a talpukon tesznek meg távolságokat.
Az addig elsajátított mozgásformák közül nyilvánvalóan a legújabbakat fogja előszeretettel egész álló nap űzni. Arról nem beszélve, hogy miután folyamatosan tökéletesedik a helyzetváltoztatásán túl már a helyváltoztatás is, ezzel együtt a külvilág kisebb-nagyobb fokú birtokbavételének
vágya is egyre izmosodik.
Arról már egy másik leírásban volt szó, hogy hogyan rendezzük át újra meg újra a lakás tárgyait
a gyermek felegyenesedésének fejlődéséhez igazodva. Itt most nem is annyira ezen van
a hangsúly, hanem azon, hogy a gyermek a megszerzett képességeit annak ellenére is gyakorolni akarja, hogy a szülő úgy látja, legjobb, ha csak a babakocsiban szemlélődik csemetéje,
amikor házon kívül vannak.
Angol kávézó
Még középiskolás koromban láttam egy oktatófilmet, melyben a hazai helyzet kontrasztjaként bemutattak egy angol kávézóban lezajló jelenetet.
Míg itthon az anyák csatároznak a mászás korszakában bűvölődő gyermekkel,
ha vásárolnak, vagy étteremben járnak, ebben a filmben azt mutatták be, ahogy ebben az angliai kávézóban a két anya ül az asztalnál, a két csecsemő pedig folyamatosan a lábuk körül, a székek között mászik,
az asztaluk alatt át- meg átbújik.
Emlékszem, a kisfilm végén még egy ábrát is mutattak, ahová berajzolták a két csecsemő által megtett útvonalat. Arról van szó, hogy a két csecsemő természetes mozgásformája a mászás és, hogy ennek gyakorlását nem szerencsés korlátozni.
Nyilvánvalóan a közterületeken több a szennyeződés, de azt minden esetben megakadályozták
a kisfilmben is az anyák, hogy a szájukba vegyék a földön található tárgyakat,
illetve záróakkordként természetesen megmosták a gyermekek kezét.
Nemcsak az ellenálló és heves dacos megnyilvánulások számát, időtartamát szoríthatja le a szülő, aki engedi pl. egy üzletben a földön mászni gyermekét, de a természetes mozgáskésztetését,
az elsajátított mozgásforma begyakorlását is lehetővé teszi.
Mondani sem kell, mindkét mozgásforma erőteljes tapintásos élményszerzés is egyben. Ismerkedés az alappal, a felületek milyenségével stb.
Kavics, fűszál, föld, levél, kő
A ház körül található felületekkel, anyagminőségekkel is nagy előszeretettel barátkoznak a kicsik, ezt sem kell végtelenül lekorlátozni. Bátran ismerkedhet a kaviccsal, kövekkel, fűszálakkal, levelekkel, földdel. A szülő mindig a nyomában van és megakadályozza,
hogy a szájába vegye ezeket a dolgokat.
A konyhában
A háztartásban, főként a konyhában szintén számos anyaggal találkozhat a gyermek,
nem ártalmas az egészségére sem a liszttel, sem a grízzel, lencsével való foglalatoskodás. Lenyűgözi a kicsiket a sokféle szín, forma, méret, a szórás, a nyomot hagyás.
Végtelenül sokáig el tudnak időzni az ilyen szituációk közepette az anyagokkal
a gyermekek, miközben rendkívül értékes tapasztalatokra tesznek szert.
A papírboltból
Az anyagokkal való találkozást kínálja az ábrázoláshoz kapható megannyi eszköz is,
mint a rajeszközök, papírok, ragasztók, gyurmák. Ezek közül ma már rengeteg olyan termék kapható, mely összetevőit tekintve gyermekbarát, ráadásul könnyen eltávolítható a bőrről,
illetve a textíliákból.
Ezek a tevékenységek persze mindenképpen igénylik a szülő közreműködését is.
Emellett kár felcserélni olyan tevékenységekre, melyekben a gyermeki indíték, aktivitás sokkal szegényebb, pl. etetőszékben ücsörögve szemlélődésre.
Egyes tevékenységekre – pl. bébikomp használatára - felcserélni pedig egyenesen tilos!
A bölcsiben, oviban
Sajnos, az ábrázolás nem csak az otthonokban, de sokszor a gyermekekkel foglalkozó intézményekben is háttérbe szorul a sok szervezés, tervezés, előkészület, utómunkálatok miatt.
Belga: nem bírok leállni, nem bírok leállni, muszály az oviba bejááárni
Egy ismerősöm férje a belgáknál kapott két évre állást, nem volt mit tenni, a család is két évre kiköltözött. Meglepve tapasztalták a belga oviban egy nyílt nap alkalmával, hogy milyen más
a hétköznap az intézményben.
Amíg foglalkozásokat látott, azon ámult, ahogyan a gyermekek csoportokba verődve a pedagógus közbelépésével, de nem elejétől fogva tartó szoros kontrolljával egészen nagyszabású projekteket valósítottak meg
a legelképesztőbb ábrázolási technikákat felhasználva eközben.
Látszott, hogy begyakorlott rutinról van szó, a gyermekek a végén természetesen vonódtak be
a nyomok eltüntetésébe, elpakolásba, takarításba is. Pillanatok alatt helyre állt a rend.
Aztán az volt még furcsa, hogy a magyar ovikban úgy táplálkoznak a gyermekek,
mintha egy kis vendéglőben lennének, szabályokat betartva, erre fordítottak az étkezésnél hazánkban a legnagyobb gondot az óvónők.
Evés közben nem beszélünk, az étellel nem játszunk, tisztelettudóan, és hamar elfogyasztjuk
az ételt, használjuk a szalvétát, ha valami kifolyt, rögvest indul az óvintézkedés.
Ezzel szemben a kinti oviban nem hogy nem követelték meg ezt a típusú rendet,
de nem egyszer egy-egy gyerkőc hajas fejbőrén kötött ki a bolognai spagetti.
A hiány később jelentkezik
Azok a gyerekek, akikben bár az ösztönös kíváncsiság óriási, mégsem kapnak elegendő impulzust, lehetőséget, hogy a taktilis észlelésüket
működtethessék, hiányt fognak szenvedni.
A hátrány pedig nem pillanatnyilag, hanem később, a bonyolultabb szerveződést igénylő képességeknél jelenik majd meg.
Például a beszéd elsajátításánál, vagy a rajzolásnál, írásnál, olvasásánál.
Azok a gyermekek, akiket a tapintásos felfedező kalandtúrájukon korlátoztak, előbb-utóbb
a tiltás kiváltotta motivációból fakadóan egy-egy óvatlan pillanatban, a legváratlanabb helyzetben – pl. orvosi rendelő előtt - mégis beletoppantanak majd a legnagyobb pocsolyába,
vagy leborítják az egész zacskó lisztet és folytathatnánk a sort.
Nagyon okosan rendszerezik a családi szokások adta szabályokat, az áthágásuk is módszeres lesz majd részükről. Vagy épp ennek ellenkezője jelenhet meg, mindenféle tapintásos ingert hárít, amint maszatos lesz a keze, azonnal pánikba esik és rohan az óvónőhöz, hogy feltétlenül azonnal tüntessék el a mancsáról a szennyeződést.
Ők nem szívesen maszatolnak ujjfestékkel, nem vonzódnak a gyurmához.
Számos értékes tapasztalattól vonjuk meg a gyermeket, ha a felületekkel, anyagokkal való találkozásban akadályozzuk. Az a gyermek, aki tudja, mi történik, ha kiömlik a kupak nélküli festék vagy a zacskóból a kristálycukor stb. hamarabb megtanulja azt is, hogyan kezelje ezeket
az eszközöket, illetve hogyan kerülhető el az efféle kalamajka. Megtanulja, hogy mindez mire való, hol használják, hol a helye a lakásban, hogyan kell rendeltetésszerűen bánni vele.
Konklúzió, javaslatok
Fontos: Nem szeretném, ha az lenne a tanulság, hogy legjobb,
h
a a gyermekekből mielőbb malacokat nevelünk,
ügyet sem vetve a higiéniára stb.
Az írás célja az volt, hogy bemutassa, mi a helye és jelentősége a tapintással szerzett információnak a fejlődés összetettségében.
- A gyermekre veszélyes anyagokat, illetve időszakokat figyelembe véve (pl. a betegségekkel terhelt téli időszak) értelmes korlátokat állítsunk fel a tapintás észlelésének fejlődését megtámogatásáért.
- Legyünk mindig a gyermek nyomában.
Ez kezdetben több, de aztán egyre kevesebb energiát igényel a szülő részéről.
- A nyomok eltüntetésébe, eltakarításába, az elpakolásba vonjuk be a gyermeket is.
- Találjuk meg az idejét az anyagokkal való ismerkedésnek. Vannak esetek, melyek nem alkalmasak a sárdobálásra. Ennek legfőbb záloga azonban az, hogy amint lehetőség nyílik a tapasztalásra, felkínáljuk vagy kihasználjuk bátran.
- Legyen nálunk mindig csereruházat, nedves törlőkendő. Ha tudjuk, hogy olyan helyre megyünk, ahol nagy esélye lesz a ruházat beszennyeződésének, vigyük bátran
„melós cuccban a gyerkőcöt – a gyermekkori fejlődés komoly és kemény munka”
(Mészöly Ágnes).
|
Küldje el ezt az oldalt