A gyermek mosolya szignifikáns reakciónak számít,
mivel a körülötte lévő felnőttekből reakciót vált ki.
Mivel a gyermekek különböző,
csak rájuk jellemző időközönként mosolyognak,
különböző fejlődési környezetet teremthetnek maguknak.
Az első szociális mosoly
Az első, másokra irányuló mosolyt a születéstől számított harmadik és nyolcadik héten lehet tapasztalni. Habár különböző okok válthatják ki a mosolyt, az emberi hang, melyet egy mozgó arc is kísér, a legjobb kiváltója a szociális mosolynak. Négyhónapos korra arcokat ábrázoló képek
és szobrok szintén kiváltják a mosolyt.
Genetikai hipotézis
Bowlby azt állítja, hogy a gyakran mosolygó gyermekek jobb fogadtatásra találnak,
mint kevésbé mosolygó társaik. Ebből következik, hogy az egyedek fejlődésében azok
a gyermekek, akik mosollyal reagáltak az egyes stimulusokra életben maradtak,
azok pedig, akik nem rendelkeztek ilyen spontaneitással nem élték túl.
Ez az evolúciós folyamat azt eredményezte az egyedfejlődésben, hogy a különböző
egyedek mosollyal reagálnak a kiváltó stimulusra.
Ezt a genetikai feltételezést
az a megfigyelés is támogatja,
hogy a vak gyermekek ugyanúgy mosolyognak, mint látó társaik.
Azt az időpontot, amikor a gyermekek mosolyogni kezdenek, leginkább a fogantatás idejétől érdemes kiszámítani, nem pedig a születésétől.
Állítólag a környezeti hatásoknak nagyon kevés szerepe van ennek a reakciónak a kialakulásában.
A perceptuális felismerés elmélete
Jerome Kagan úgy tartja, hogy a mosoly természetes reakció egy tárgyra vagy eseményre, amelyet egy visszatérő séma váltott ki. Egy három és nyolc hét közötti csecsemő éppen csak kezdi felismerni az arcokat és megjegyezni azokat. Ebből következik, hogy ebben a korban
egy csecsemő akkor mosolyog, mikor a figyelme egy arcra vagy hangra irányul.
A szociális tanulás elmélete
A csecsemőkori mosolygást elő is lehet segíteni.
Azok a csecsemők, akiket bátorítanak sokkal gyakrabban mosolyognak,
mint más társaik.
Továbbá a ‘megerősítés elméletből’ következik, hogy azokat a gyermekeket,
akiknél csak alkalmanként váltanak ki mosolyt nehéz megkülönböztetni azoktól, akiket állandóan.
Habár ezek a megfigyelések korábban alátámasztották azt az elképzelést
miszerint a mosoly-reakciót megtanulja a gyermek, ma már inkább úgy értékelik,
hogy a mosoly egy természetes reakció, amelyet ha észrevesznek, akkor erősíthető.
 Küldje tovább ezt az oldalt!
|
