 |
|
A csecsemő megtanulja szabályozni mozgását, amely azért is fontos, mert a mozgásból érkező információ visszahat a központi idegrendszer egészséges fejlődésére is.
Előre tárolt mozgástervek tárháza alakul ki, amely meghatározza járásunkat, testtartásunkat. |
A mozgás a környezethez való alkalmazkodás egyik legfontosabb folyamata.
Azonban kizárólag
a tervszerű, előre megfontolt cselekvések, mozdulatsorok alakíthatják ki
a környezet megváltoztatására irányuló magatartást. Ezeknek a mozgásoknak,
cselekvéseknek
a folyamatát
az emberi akarat vezérli, ezért hívjuk őket akaratlagos mozgásoknak.
A csecsemő mozgása, magatartása még messze van ettől a típusú mozgástól
és a felnőtt mozgása is csak részben tudatos, részben öntudatlan, reflexszerű.
Reflexmozgásból akaratlagos mozgás jön létre
A csecsemő mozgását nem tudatos, hanem veleszületett mozgásminták sorozatai alkotják.
Ezek nem egyszerű reflexek, hanem bonyolultabb reakciók már az újszülöttek esetében is.
Az első életévek magatartásfejlődésének egyik legfontosabb jellemzője,
hogy az akaratlan mozgásból, akaratlagos mozgás jön létre.
Széles körben elfogadott tény, hogy az újszülött és fiatal csecsemők mozgása kizárólag
az idegrendszer folyamatos érésének következménye és ez a mozgásmagatartás egyedüli forrása. Ezen felfogás szerint az első időszakban nincs lehetőség a tanulásra, a tapasztalatszerzésre
az idegrendszer mozgásszabályozásában. Kizárólag az idegrendszer érése az, amely mind újabb
és újabb típusú mozgásmintákat hoz létre, ezek uralják a csecsemő mozgásmagatartását,
és fokozatosan megszűntetik az előző – rendszerint primitívebb típusú – mozgásmintákat.
Mozgáson keresztül fejlődik a központi idegrendszer
Más felfogás szerint, a csecsemő mozgásában már az első hetekben szerepe van a mozdulatokból eredő és az idegrendszer felé áramló információknak. Ezeknek az információknak a raktározása, feldolgozása, összehasonlítása új – a mozgásból fakadó – információkkal, hozzájárul a csecsemő mozgásának fejlődéséhez, amely tehát nem kizárólag automatikus szabályozás alapján zajlik le.
Az újszülöttek, csecsemők esetében még éretlen az idegrendszer, de ez nem zárja ki annak
a lehetőségét, hogy a mozgásból származó információk ne jutnának el oda és ne serkentenék
az agyi tevékenységek további fejlődését.
Fontos az a tény, hogy a genetikai program magában hordozza azt a hatást is, amelyet a központi idegrendszerbe áramló információk fejtenek ki az agy fejlődésére. Vagyis az ún. éretlen -
és még néhány éven át intenzívebben fejlődő - aggyal világra jövő csecsemő idegrendszerének fejlődésében meghatározó a mozgásból származó információk szerepe.
Terv szerint történik
A mozgásszabályozás fejlődésének egyik legfontosabb kulcsa a kialakuló tervszerűség.
Az idegrendszer érése, a pályák működésbe lépése lépcsőzetesen biztosítja újabb és magasabb szintű szabályozórendszerek hatását a mozgásmagatartásban.
A veleszületett, sztereotip mozgások gyakorlással bizonyos mértékig tökéletesíthetők, a mozgásminták száma azonban korlátozott, a gyakorlás új mozgásmintát nem hoz létre.
A születés utáni hónapok során az elemi mozgásminták fokozatosan eltűnnek, miközben olyan
új mozgástípusok alakulnak ki, amelyek lehetővé teszik a sztereotípia fokozatos felbomlását
és az emberi fajra jellemző mozgásmagatartás kibontakozását.
Ezek a mozgások
is a felegyenesedés
és a speciális kézhasználat irányába mutatnak.
Fokozatosan létrejön a mozgás tervezésének egy magasabb szintű rendszere, amely lehetővé teszi azt, hogy a kisgyermek egy cselekvést többféle úton bonyolítson le.
Bármilyen primitív mozgásokról van is szó, már fontos szerepe van a cselekvési terv készítésének, amelyek a későbbiekben az emberi mozgások hihetetlenül gazdag tárházát teremtik meg.
Mozgástervek tárháza
A központi idegrendszerben minden cselekvésnek mozgásterve van.
Ez a mozgásterv nagyszámú részletmozdulatból tevődik össze.
Fontos ezeknek a részmozdulatoknak a sorrendezése,
hogy a mozdulat végrehajtható legyen. Továbbá szükséges magából a mozgásból származó tapasztalatnak a felhasználása is,
amelyet a mozgásszervekből
és a bőrből származó ingerületek biztosítanak.
A csecsemő magatartását a születés utáni első hónapokban a genetikailag meghatározott
mozgás- és érzékelésszabályozás határozza meg. A fejlődő agy sok információt gyűjt
a látó-
és hallószerven át, még mielőtt a csecsemő mozgása odáig fejlődik,
hogy maga is eljusson az ingerek forrásáig.
Téri helyzet
Az emberre jellemző mozgások alapja a szervezet helyzete a gravitációs térben. Minden mozgás ebben a térben zajlik le és bizonyos alapvető testhelyzetekből indul, amelyekhez gyakorta visszatér. A felső és alsó végtagok működése alapvetően különböző.
Testtartás
A jellegzetesen emberi testtartás (állás, járás, ülés) közben a fej mindig a gerinc tetején van.
Az összetett érzékszervek a test legmagasabb pontján helyezkednek el. A felkelés, állás, leülés mindig valamilyen cselekvés végrehajtására épül és irányul. Az agy érésével párhuzamosan több, mint egy éven át bontakoznak ki a csecsemőben az alapvető testtartás különböző formái és azok a mozgások, amelyeket a testtartás lehetővé tesz. A testtartás és a mozgás egymástól elválaszthatatlan folyamatok, amelyeket az idegrendszer egységesen szabályoz.
Soltész Szilvia
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO operatív pedagógiai vezetője
|
 |
 Küldje tovább ezt az oldalt!
|
