 |
|
Nem vitatható, hogy a beszéd és a nyelv fejlődése szempontjából léteznek un. optimális fejlettségi szintek. A folyamatot szigorú sorrendi kötöttség jellemzi, mindenek előtt a hallási figyelemnek kell megfelelő szintre eljutnia. Már a méhen belüli életben csontvezetéssel,
illetve a hangrezgések felfogásával elkezdődik az auditív ingerek felfogása. |
Ahogyan differenciálódik a magzat idegrendszere és a külvilág ingereinek érzékelésére hivatott érzékszervei, azonnal funkcionálisan is felkészült a világ ingereinek – kapacitásához, korlátaihoz mért – feldolgozására. Kb. a 24. magzati héttől a baba a hangingereket a fülbe jutva felveszi, majd a hallóközpont elkezdi feldolgozni az idegingerületeket. A magzatot körülvevő környezet hangjai közül legerőteljesebb az anyához kötődő hangok, e csoporton belül is az anya beszéde.
0-3 hónapos korban
Újszülött kortól három hónapos korig egyre több és változatosabb reagálás figyelhető meg a csecsemő repertoárjában. Kezdetben főként a nagyobb zajokra jelez, ilyenkor még a primitív Moro-reflex is kiváltódik, az erőteljes hangokra elmaradó megnyilvánulások figyelemfelhívóak.
Ahogy telnek múlnak az első hetek az tapasztalható, hogy a gyermek „minden hangra reagálása” megszűnik, már nem érzi fenyegetőnek a környezeti zajok többségét és látszólag figyelmen kívül is hagyja azokat. Már csak azokra reagál, amelyek újak, szokatlanok vagy közvetlenül szorosan rá vonatkozik (pl. cumisüveg ütögetése). A nem túl ingergazdag környezetben egyre jobban megtanul eligazodni, az ismerős, rendszeresen ismétlődő hangok jelentéssel, tartalommal telnek meg. Jól látható reakciók figyelhetők meg a gyermeken a hangokra, ezek kezdetben reflexes válaszok: pislog, felhúzza szemöldökét, grimaszol, elkezd rugdalózni lábaival, megmozdítja lábujjait megváltozik a szívverése, légzése.
Ezeknek a megnyilvánulásoknak a megfigyelésére épít a gyermekaudiológia szubjektív vizsgálati rendszere. Ez azt jelenti, hogy a hallás meglétének, szintjének feltérképezésénél az objektív vizsgálati (mérőműszeres) elemek mellett a csecsemő hangra adott viselkedésbeli megnyilvánulásait gyűjtik össze és elemzik. Bizonyos válaszok elmaradása annyira figyelemfelhívó a vizsgálatvezető számára, hogy további objektív vizsgálatokat kezdeményez, hogy kiderüljön rendelkezik-e hallással a gyermek, illetve, milyen mértékű a hallása.
Ezeket a reflex-jellegű megnyilvánulásokat azonban hamarosan felváltja a figyelés, felfigyelés.
Hathetes korban úgy reagál a gyermek felé közeledő anyja, apja hangjára, hogy tudja, örömteli esemény következik. Két-három hónapos korában türelmetlenül, nevetéssel várja a kellemes hangokhoz kapcsolható személyt, eseményt. Ekkortól kezd el „felelgetni” is, miközben szemben ülve az anya tartja gyermekét és beszél hozzá, a csecsemő testének izomzata megfeszül, vokalizál, kísérletezik a hangadással. Nyelvével, ajkaival játszik, próbálja a hangokat ejteni, közben hangszínt is változtat, ekkor már elkülönül egymástól a magasabb örömteli sikongatás és a diszkonfortérzetet jelző torokhang. Amint figyelme fejlődik, fejlődik a megkülönböztető képessége, differenciálnia kell a hangok között.
Megtanulja, hogy vannak hangos hangok és halk neszek, férfi hang, női hang, hosszantartó hang (pl. a porszívó), ritmikus hang (pl. az óra ketyegése). Saját maga által keltett hangokat is hall: nevetését, sírását, lába koppanását a kiságya rácsába stb. A tanulás eredményeként hamar megjelenik a távolsági hallás kibontakozása is: a feje mellett bekapcsolt kávédarálóra megriad,
ám az utcán dolgozó légkalapács hangját figyelmen kívül hagyja.
A harmadik hónap végére a csecsemő hallási észlelése roppant fontos elemeket foglal magába:
- Felismeri anyja hangját.
- Abbahagyja az addigi tevékenységet, ha hall valamit vagy éppenséggel elkezd érdeklődni
a hanginger iránt és ezt viselkedésével, vokalizálásával is jelzi.
- Kedveli a hangot adó játékszereket.
- Figyelmét leköti saját hangja.
- Felfedezi, hogy sírással fel tudja hívni magára környezete figyelmét,
tehát azt, hogy a hangadás kommunikációs eszköz.
 Hallási figyelem fejlesztése csecsemőkorban, a GEKKO játszóházakban
3-6 hónapos korban
Egy újabb mérföldkő jelenik meg a csecsemő hallásának fejlődése terén, ami nem választható
el a mozgásában bekövetkező minőségi változásoktól. Nevezetesen: miután a baba megtanulja felemelni, megtartani a fejét, csakhamar elindul a fejelforgatás folyamata is.
Hason fekvésben és háton is képes arra, hogy mindkét irányba, mindkét oldalra elfordítsa a fejét. Ez a motoros képesség ágyaz meg a lokalizálás csíráinak megjelenésének, azaz a hangok forrásának meghatározását fejének odafordításával kezdi el a gyermek. Amikor a szülők hangot adó játékkal csipognak a gyermek körül, a baba kísérletet tesz arra, hogy a hang felé fordítsa
a fejét. Tehát egy új funkciója jelenik meg a hallásnak, ezentúl a térbeli tájékozódást is szolgálja. A gyermekek megnyugszanak, ha egyedül vannak a kiságyban napközben vagy éjjel sötét van
és felébrednek abban az esetben, ha szólnak, beszélnek hozzájuk.
A fül permanensen felveszi és közvetíti a környezet ingereit (nem így pl. a szem, hiszen amikor becsukjuk a szemünket, záródnak a szemhéjak, nem tudjuk a vizuális ingereket felfogni).
A fentebb említett megszerzett képességeivel együtt ez azt jelenti, hogy a környezettel való folyamatos kapcsolattartás eszköze is a hallás. Ezzel egy időben elkezdi egyre rendszeresebben gyakorolni a hangadást, örömét leli saját hangjainak „gyártásában”, majd meghallásában:
ez azt jelenti, hogy kezdetét veszi a hallási visszacsatolás.
Auditív diszkrimináció
Arra már utaltunk, hogy a változatos hangingerek között egyre ügyesebben kezd eligazodni
a gyermek. Az élet második három hónapjában még inkább tökéletesedik az auditív diszkrimináció. Ezt a képességet két szempontból is elemeznünk kell.
A hallási megkülönböztetés egyik fajtája, amikor a környezeti hangok tengerében próbál eligazodni a csecsemő,
egyes hangok különösen nagy jelentőséggel bírnak számára (anya hangja),
míg mások egyre kevésbé, ezeket egy idő után figyelmen kívül is hagyja.
A megkülönböztetés másik része kimondottan a beszédre koncentrálódik, először a különböző személyek hangját tudja elkülöníteni egymástól, azon belül is az édesanya beszédhangját preferálja. Illetve a nyelvének hangjait is elkezdi megkülönböztetni. Izgalmas vizsgálatokat végeztek újszülöttek nyelvi prferenciájának megfigyelései során. Egy cumi-készüléket helyeztek a 12 órás gyermek szájába, melyet összekötöttek egy speciális – erre a célra kidolgozott – számítógépes programmal, hogy lehetővé váljon a különböző erősségű szopási tevékenység szemléletes regisztrálása. A vizsgálatvezető elindította a hangfelvételt, melyen kétféle nyelven hallatszott beszéd. Az egyik a gyermek anyanyelve volt – jelen esetben egy brit bébi szerepelt
a kísérletben, tehát angol nyelven hallott beszédet, a másik nyelv pedig egy – az angoltól markánsan eltérő – tájnyelvi szöveg volt. Döbbenetes, hogy az alig egynapos újszülött sokkal intenzívebb szopási tevékenységbe kezdett anyanyelve hallatán, míg a táj nyelvcsaládba tartozó beszéd hallgatása közben normál, nyugalmi állapotba került a gyermek. Hasonló kutatásokat végeztek három hónapos csecsemőkkel, akiknek anyanyelvén kétféle hanganyagot állítottak a kutatók össze. A vizsgálat egyik felében olyan szavakat közvetítettek a baba hangterébe, melyek értelmes, tartalommal, jelentéssel bíró szavak (főnevek, igék) voltak, míg a másik felében csupán jelentést módosító szavakat (pl. névutók) szerepeltek. A gyermekek a kétféle hanganyagra szignifikánsan más reakciót adtak. Egy újabb bizonyíték ez arra, milyen komoly fejlődésbe lendül a csecsemők hallási diszkriminációs (hallás alapján elkülönítés, megkülönböztetés, kiemelés) képessége.
A hangingerekben való eligazodás, a diszkriminációs képesség gyenge színvonala későbbi tanulási problémák eredője lehet. Ez az auditív területen megmutatkozó nehézség a hangingerek, illetve azon belül is a beszédhangok feldolgozása, megkülönböztetése terén kimutatható a tanulási zavarban szenvedő gyermekek nagy részénél is.
Tekintsük át, mi mindent tud a hatodik hónap végére
a hallással összefüggő képességek terén a csecsemő:
- A szélesebb mozgásrepertoár lehetővé teszi számára a hangok forrásának lokalizálását,
ezáltal is tájékozódik a térben.
- Örömét leli saját hangadásában, az auditív visszacsatolás eredményeként
újra meg újra vokalizál.
- Hangadással próbálja a kapcsolatot tartani környezetével.
- Különösen kedveli a hangot adó játékokat, a ritmikus dalokat, mondókákat,
zenére egész testének mozgásával válaszol.
- Egyre ügyesebben elkülöníti a környezet hangjait, ugyanígy egyre fejlettebb
a beszédhangok megkülönböztetésében is.
6-9 hónapos korban
Az előző korszakban elkezdődött térbeni tájékozódás tovább fejlődik és az orientációs reflexet felváltja a lokalizáció. Az orientációs reflex azt jelenti, hogy egy adott hanginger hatására mérhető, nyomon követhető ösztönös elváltozások figyelhetők meg a fizikai paraméterekben, illetve a viselkedésben (abbahagyja hang hatására az addig végzett tevékenységet, megváltozik
a légzés a pulzus stb.). általában biztonsággal a lokalizációs képesség kialakulása hat hónapos kor tájékára tehető és a mozgásfejlődésen belül a felüléssel hozható szorosabb kapcsolatba.
Amikor a fej elforgatásának nincs akadálya (ülő helyzetben támaszték nélkül), biztonsággal kezdetben a fül vízszintes síkjában tudja helyesen azonosítani a hangok forrását. A lokalizáció sikerességét a binaurális hallás befolyásolja. Ez azt jelenti, hogy a fejünk két oldalán elhelyezkedő fülekbe egyenként érkező hangok az idegrendszer magasabb régióiban együttesen határozzák meg a hangok forrásának pontos helyét. A lokalizáció képessége a gyermek biztonságát alapozza meg a térbeli tájékozódás során. A lokalizációnak a percepciós és tanulási folyamatokban is hangsúlyos szerepe van, hiszen segítségével a hangokat tárgyakkal tudja azonosítani.
A lokalizáció tovább mélyíti az érzelmi biztonságát, különösen ha arra gondolunk, hogy az anya helyét meg tudja határozni a környezetben, hogy messzebbről beszél a csecsemőhöz, vagy már éppen közeledik. Emellett a hangszínek elkülönítése is egyre nagyobb érzelmi biztonságot nyújt, bár még nem ismeri fel ekkor a baba a saját nevét, de a rendszeresen ugyanolyan hanglejtéssel kimondott szót egyre jobban el tudja különíteni a beszédbeli megnyilvánulásokon belül. Mindez megágyaz a következő fejlődési szintnek: a gagyogásnak, hiszen hat hónapos kortól kezdetét veszi a hozzátáplálás, így az újabb orális ingerlési formák – rágás, nyelés, harapás –
a beszédszerveket is intenzívebben stimulálja.
Kilenc hónapos korra:
- Ülőhelyzetben fejelfordítással képes lokalizálni a hangok forrását.
- Megkezdődik a gagyogás – egyre többet és többet játszik tudatosan a hangjaival,
örömét leli benne, az auditív visszacsatolást kiaknázva fejlődik a vokalizálása.
9-12 hónapos korban
Az előző korszakok fejlettségének eredményeként magasabb szintre kerül a hallás folyamata, elkezdődik az auditív információk feldolgozása. A csecsemők számára a motoros fejlettség,
a tárgyállandóság és egyéb konstanciák kialakulása eredményeként lehetővé válik egy magasabb, elvontabb szint elérése, amely a beszéd elsajátítását fogja majd megalapozni.
Ez hosszú folyamat, hiszen három év telik el, mire képes összefüggő mondatokban,
folyamatosan beszélni, és iskoláskorúvá válik, mire a beszédészlelése és az artikulációs
mozgásai lehetővé teszik, hogy valamennyi beszédhangot pontosan képezzen.
Az első szavak megjelenésével kapcsolatban az ismétlődést emlegetik egyik alap tényezőként
a kutatók. Tehát a rendszeresen ismételt kifejezések a baba első szavai. Ezek általában egyszerűen képezhető, ejthető szavak, a gyermek közvetlen környezetére vonatkoznak
(pl. hamm, baba, apa).
Auditív emlékezet, sorrendiség
Az auditív ingerek feldolgozásában kiemelkedik tehát az auditív emlékezet és az auditív sorrendiség. Az emlékezetet az információ minősége és mennyisége, a gyakori előfordulás,
a beszédet kísérő szupraszegmentális elemek (pl. hangsúly), egyéb mnemotechnikai
stratégiák és az intelligencia is meghatározza.
A nyelv megtanulásához emlékeznie kell a csecsemőnek az anyanyelv hangjaival, szavaival, mondatszerkezeteivel összefonódott auditív információkkal. Továbbá emlékeznie kell
az egyes beszédhangok helyes sorrendiségére.
A környezet szerepe ebben a folyamatban döntő jelentőségű. A csecsemő kiejti a hangsorokat
és érzékeli a belső érző-mozgató ingereket felvevő készülékén (proprioceptív receptorok)
a változást. Emellett örömét leli saját hangjában, folyton próbálgatja az emlékezetében tárolt hangzással kapcsolatos információk birtokával együtt a hangadást, hallja az auditív visszacsatolás révén a saját hangprodukcióit. Emellett a környezet reakciói segítik őt abban, hogy eligazodjon
a helyes és helytelen próbálkozások közepette, az anya tapsa újbóli ejtés kísérletezésre
ösztökéli a babát.
Látható, hogy a hallási figyelem kialakulása, fejlődése jól körülírható képességek sorozatának köszönhető. Ezeknek a funkcióknak a fent vázolt igencsak kötött sorrendben meg kell jelennie, ellenkező esetben komolyan akadályoztatja a beszéd és nyelvfejlődés következő lépéseit.
A beszéd és nyelv területén megnyilvánuló eltérő, hiányos szerveződés rendszerint nem marad tünetek nélkül a későbbi években sem. Kezdetben – három éves kor tájékán – a viselkedésben is társuló szimptómákra figyelhetünk fel. Az a gyermek, aki nem tudja árnyaltan kifejezni a beszéd szintjén, hogy pontosan mire kíváncsi, mit szeretne elérni, frusztrált, feszült, dacos, szorongó lesz. Később az iskolába lépésekor a beszéd és nyelvfejlődés kívánt szintjére építő olvasás
és írás elsajátítása során kerül szembe nehézségekkel.
Mindezek miatt vétek szemet hunyni a legkorábbi időszakban megnyilvánuló, a hallással,
mozgás- és beszédfejlődéssel, figyelemmel kapcsolatos kisebb-nagyobb eltérések fölött.
Ónodi Csilla
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO pedagógiai igazgatója
|
 |
 Küldje tovább ezt az oldalt!
|
