Einstein? (II. rész) — Pszichoterror?

Az ország legismertebb pszichológusai az elmúlt évtizedben, 2007 óta intenzív aknamunkával
és rágalmazó sajtóhadjárattal elhíresztelték, hogy a fejlesztés káros, amihez a fejlesztők
nem értenek, és az átlagos szülőben az "okosítással" és "zseniképzővel" hozták összefüggésbe. Pusztító fejlesztés járványról beszélnek, miközben a valóságban nincs elegendő fejlesztés. Miközben bennünket vádolnak kuruzslással és mágiával és "Baby Einstein" szakértelemmel,
ők azok, akik nem tudnak mit kezdeni a problémákkal és nem is kompetensek a fejlesztésben.

A Baby Einstein jelenségről szóló írásom első része arról szólt, hogy a szülőket megpróbáljam tájékoztatni, pontosan mi is az program, ami miatt évek óta egyre fokozódó,
egyre képtelenebb támadások érik a fejlesztő pedagógiát.

A Mindennapi Pszichológia címlapsztori a megszokottnál kevésbé bulvár jellegű.
Üzenete lényegében ugyanaz, mint amit 2007 óta a csapból is hallunk a fejlesztésről,
ami miatt már rengeteg gyógypedagógus és konduktor kollégám veszítette el az állását.

Ideje lenne a babaokosítással kapcsolatban a pszichológusok és gyermekorvosok szakmai ellenállására odafigyelni. Ők ugyanis jól sejtik, hogy a hangzatos nevű, fejlesztést, okosodást ígérő programok célpontja nem csupán a gyerek,
hanem annak a szülőnek az ambíciója – és pénztárcája –, aki a szakembereket felesleges akadályként kezeli, s aki a fejlesztésdivat boldog követője.
Nem általában a fejlesztéssel van baj, hanem annak hamis ígéretével,
s annak a határnak az elmosásával, ami a tipikusan fejlődő gyermek éréséhez
és fejlődéséhez szükséges környezeti feltételek kialakítása és az atipikusan fejlődők valódi, professzionális fejlesztése között van... A végeredmény szempontjából szinte mindegy, hogy a fejlesztés az „okos babát gyártani” divatja vagy a képzett, ám a pszichológiát nem tudó, nem értő szülő aggódásából, segíteni akarásából táplálkozik – vagy egyszerűen csak
üzlet áll a hátterében...

A Nők Lapja, Figyelő, HVG, BEST színvonalára nem alacsonyodik le a mindannyiunk által
nagyra becsült szerző, Csépe Valéria. De azért szélhámosnak ábrázol bennünket fejlesztőket,
akiknek a szülő pénztárcája az ambíciója és egyszerűen csak üzlet áll a háttérben ...

A csúsztatások egy fokkal finomabbak. Csépe Valéria legalább különbséget tesz professzionális fejlesztés és kóklerek között és csak sokkal finomabban sugallja, hogy mi is szélhámosok vagyunk,
akik "egészséges" gyermekeket is fejlesztenek. Utal rá persze, de nem mondja ki,
mint Vajda Zsuzsanna, és nem montírozzák alánk az ikonikus Tom Cruise fényképét,
azzal a felirattal, hogy a kis Suri is ilyen "iskolában" tanul (miközben természetesen nem is).

Annál fájóbb. Hiszen aki Magyarországon a tanulási zavar témakörében komolyan tevékenykedik, annak megkerülhetetlen Csépe Valéria neve. Nem lehet nem ismerni és nem elismerni munkáját, kétségtelenül magas szaktudását. És éppen ez teszi teljesen emészthetetlenné a dolgot.

Hiszen mindent tud a tanulási zavar prevalenciájáról, az olvasáshoz szükséges részképességek fejlődéséről, a rizikótényezőkről, az időbeniség szerepéről a prevenció terén.

Ez a cikk volt számomra a végső bizonyíték: a neves pszichológusok a gyermekek fejlődését
jól ismerik, de azért van ellenérzésük a fejlesztéssel kapcsolatban, mert fogalmuk sincs arról,
amit mi fejlesztők a gyakorlatban csinálunk, nem kompetensek benne és értelmetlenül
vagdalkoznak, harcolnak valami ellen, amit minden energiájukkal népszerűsíteniük kellene,
és hosszú évek óta olyan felelőtlenek, hogy el sem olvassák, mi is azoknak a tevékenysége,
akiket tűzzel-vassal próbálnak kiírtani ebből az országból.

Amikor ezeket a sorokat olvastam:

Csupán attól, hogy gyermekeinknek, unokáinknak a legjobbat akarjuk?
Lehet, de ahhoz elegendő lenne szeretetet és biztonságot adni,
a gyerekek eltérő érési idejét figyelembe venni, fejlődésükhöz, képességeik
és személyiségük kibontakozásához megfelelő körülményeket,
feltételeket biztosítani…

Időbe tellett elhinnem, hogy ez a valóság, és ezt tényleg nyomtatásban látom egy újságban,
és ezt valóban Csépe Valéria írta.

Mástól már megszoktam. De aki 1976 óta az MTA berkein belül kutatja a hallási észlelés,
a nyelvhasználat és nyelvi fejlődés, valamint az olvasásfejlődés kérdéseit,
tényleg azt írja, hogy elegendő szeretetet és biztonságot adni?

Hiszen pontosan tudja, mi a probléma a felszíni problémákkal.

Pontosan tudja, hogy milyen gyakran nem elegendő! Káprázni kezdett a szemem,
olvasási zavar kerített hatalmába, de legyőztem és tovább olvastam a mondatot.

De csak még jobban összezavarodtam. Ja, hogy szerinte sem elég a szeretet és biztonság, hanem a gyerekek eltérő érési idejét figyelembe venni, fejlődésükhöz, képességeik és személyiségük kibontakozásához megfelelő körülményeket, feltételeket biztosítani ...

Azért zavarodtam össze még jobban, mert mi éppen ezt tesszük. Hiszen ahogyan Csépe is írja,
a szülő nem tanult ilyesmit, halvány dunsztja sincs az olyasmiről, amiről neki és nekem van.
Nem tanult kognitív pszichológiát, fogalma sincsen, pontosan hogyan is érik a baba idegrendszere, milyenek is azok a bizonyos feltételek, amelyek mellett
a tanulási zavar nem alakul ki. Segítő szakértelemre van szükség
és mi fejlesztők rendelkezünk vele a leginkább.

Ezek a fejlesztést gúnyoló és becsmérlő írások egytől-egyig arra épülnek,
hogy nagy nehezen találnak 1-2 megkérdőjelezhető szakértelemű módszert, akármit.
Az sem zavarja meg a szerzőket az érvelésben, ha ezek egyáltalán nem is léteznek Magyarországon, vagy ha léteznek, teljesen jelentéktelen szereplői az itthoni
"fejlesztő iparágnak", majd gondtalanul levonják súlyos következtetéseiket a fejlesztésről.

Csépe finomkodik kicsit, de lényegében ugyanezt teszi ő is.

Aki nem tud mindent a gyógypedagógusok és konduktorok képzéséről még azt is hiheti e cikk alapján, hogy a pszichológusok / gyermekorvosok a tanulási zavarhoz és a fejlesztéshez
jobban értenek nálunk! Próbáltam egy szülő szemével átfutni és arra gondoltam,
hogy biztosan ez lehet a laikus benyomása. Ha nagyon muszáj, hát vigye fejlesztőhöz,
de előtte feltétlenül kérdezzen meg egy pszichológust és gyermekorvost,
akik legalább tényleg értenek is ehhez ...

Minek lenne már NAGYON itt az ideje?

Íme, vörös háttéren betölti az egész képernyőmet:

Ideje lenne a babaokosítással kapcsolatban a pszichológusok
és gyermekorvosok szakmai ellenállására odafigyelni.

Egész sor dolgot nem értek:

1. A pszichológusok és gyermekorvosok a gyógypedagógusok és konduktorok
   felett álló felügyeleti szervek? De tanultak egyáltalán bármennyi pedagógiát?
2. Magyarországon miért van, hogy pedagógiáról kizárólag olyanok nyilatkoznak,
   és követelik ki a pedagógusok irányítását, akik egyáltalán nem is pedagógusok?
3. A pszichológusok és gyermekorvosok szakmai ellenállását teljes mértékben lehetetlen
   nem észrevenni. Hiszen 2007 óta a fejlesztésről ők és csak ők nyilatkoznak mindenütt.
4. Tőlünk milliókat tett zsebre a Sanoma, hogy hirdessünk, ugyanakkor a pszichológusok
   sok oldalas írásai jelentek meg folyamatosan, hogy amit csinálunk csak pénzre megy
   és csalás, szemfényvesztés, minden szakmai alapot teljesen nélkülöz.
5. A gyermekorvosoknak -tisztelet a kivételnek- halvány lila gőzük nincs a fejlesztésről.
   Diagnózis: csak lusta. Terápia: majd kinövi.
6. A szakmai szót egyszerűen nem értem. Hiszen minden gyógypedagógus és konduktor,
   tehát minden "fejlesztő" tanul pszichológiát, és emellett rengeteg dolgot,
   amit sem a pszichológus, sem a gyermekorvos. Pedagógiát. Sem a pszichológus,
   sem a gyermekorvos nem pedagógus! Nem tudják, hogyan kell fejleszteni.
   
7. Miért nevezi Csépe Valéria is "okosításnak" a fejlesztést? Hiszen tudja, hogy igazán
   nincs itt szó semmiféle okosításról. Ez olyan komolytalan. Tudom, nem ő találta ki,
   csak gúnyt űz belőlünk, amiért vannak, akik így próbálják meg érthetővé tenni a szülőknek,
   hogy a mozgáson keresztül történik fejlesztés. De ez olyan rangon aluli kritika,
   és bosszantó szóhasználat. Nem beszélnék így a pszichológusokról, egy komoly cikkben semmiképpen nem alkalmaznék ilyen gúnyolódó hangnemet egy másik szakmára.

De a legkevésbé azt nem értem, miért gondolja a szerző, hogy erre nem figyeltünk oda?

Hiszen odafigyeltünk. Ahogy először leírták, azonnal odafigyeltünk, és reagáltunk rá,
és nyílt szakmai vitára invitáltuk őket, de semmi nem változik. Ugyanez a lejárató,
becsmérlő propaganda folyik ugyanúgy tovább, csak egyre képtelenebb formában.

Ideje lenne odafigyelni? Nem lehet nem odafigyelni, hiszen a sajtóban másról nincs is szó
a fejlesztéssel kapcsolatban. Csak arról, hogy szélhámosság, a szülők átverése és így tovább.
Ezt észrevesszük, hiszen megyünk tönkre bele, nem kell külön vörös háttéren ekkora
betűkkel 2010-ben is kiemelni.

Például meghívnak a képességfejlesztés kiállításra, ahol nem beszélhetünk a saját
pedagógiánkról, mert a pszichológus odajön és vele kell arról vitatkoznom,
hogy a munkám siettetés-e, káros-e, okosítás-e és így tovább.
Lehetetlen nem észre venni a pszichológusok ellenállását.

És még inkább azt, hogy csalónak és szélhámosnak állítanak be bennünket,
akiknek a szeme előtt csak a szülők pénztárcája lebeg, és hogy járvány vagyunk,
fejlesztés divat, becsapjuk a szülőket, kicsaljuk a pénzüket.

Miből van itt ELÉG?

A cikk további részéből fogok idézni részeket, de az egészet nem tudom linkelni,
mert nem érhető el ingyenesen a honlapon. Megvettem az újságot, 690 Ft volt.

Vegyük észre, hogy a fejlesztő módszerekhez nem elegendő
csupán a jó szándék, a saját tapasztalat, a "nekem is van gyermekem,
tudom mi a jó a kicsiknek" típusú tapasztalat, hiszen mindez pszichológiai szaktudást igényel. A fejlesztés szakma, s itt az ideje,
hogy mi szakemberek az eddiginél hangosabban szóljunk: ELÉG!

ELÉG?! Próbálom kibogozni.

1. Tehát a szülő jószándéka (szeretete, gondoskodása) mégsem elég?
2. A fejlesztés szakma?
3. Kinek a szakmája? A pszichológus szakmája? Vagy a fejlesztő pedagógusé?
4. A gyógypedagógusnak / konduktornak nincs elegendő
   pszichológiai ismerete a fejlesztéshez?

Ezen a ponton nagyon kényelmetlen érzésem támad. Nem szerettem volna ezt gondolni,
de a fent idézett sorokat alig lehet másképpen értelmezni.

Mit szólna, ha az újságok címlapjain 2007. óta a következő állna:

„Pszichológia = milliárdos biznisz: akár 12 000 Ft / óradíjért kaszálnak.

A pszichológus iparág lebeszéli a szülőket a tanulási zavar megelőzéséről. Tudta, hogy a teljesítménykudarcok gyakran másodlagos neurotizációhoz vezetnek, amit aztán pszichológusok kezelnek?”

És itt lehetne beidézni a netes konyhapszichológust, azonosítva a pszichológia egészével.

Nem lehetséges, hogy nincs is fejlesztés divat? Hiszen a Magyar Pszichológusok Egyesülete
által durván rágalmazott GEKKO-ba összesen 1500 gyermek jár. Ez akkora divat lenne,
ami évek óta címlapsztorikat érdemel? Nincsenek a pszichológiának ennél nagyobb jelentőségű,
horderejű problémái? Alig van itt szakértelem nélküli fejlesztés. Szakértő is egyre kevesebb,
hiszen a pszichológusok bennünket is éppen úgy támadnak, nevesítve, engem,
a GEKKO-t is, éppen úgy, mint a Baby Einstein meg hasonló programokat.

Ebből a 25 GEKKO játszóházból annyira ELÉG, hogy még hangosabban akarjanak szólni ellene? Mennyire hangosan még? Milyen rágalmakkal akarják még elijeszteni a szülőket tőlünk?

Nem ELÉG, hogy Vekerdy Tamás lépten-nyomon hangoztatja, hogy szélhámosok vagyunk,
akiknek a munkája minden szakértelmet teljesen nélkülöz, akik csak meglovagolják a szülők félelmeit? Nem ELÉG azzal ijesztgetni a szülőket, hogy a korai fejlesztés egyenesen káros?
Mit akarnak még bevetni?

Új-Zélandon csak Playcentre működik 512, pedig ott csak 4,3 millióan laknak.

Miért nevezik a 25 játszóházunkat a 10 milliós országban járványszerűen terjedő divatnak?
Miért a "divathóbort" a jó szó arra, ami ott 1930 óta egyre csak nő?

Nem lehetséges -távol álljon tőlem az analízis-, de nem lehetséges, hogy ami tényleg
hatalmas divat volt Amerikában és valóban rengeteg ember költött rá vagyonokat,
és jártak évekig azzal az ígérettel, hogy attól majd boldogabbak lesznek,
az a pszichológia? Nem lehet, hogy a pszichológiáról derült ki ott,
hogy nem olyan hatékony, mint mondja magát?

Nem lehetséges, hogy amiről tényleg kiderült, nem kevés esetben, hogy egyenesen káros,
és öngyilkosságokhoz vezetett azok éppen bizonyos pszichológiai módszerek voltak?

Mi lenne a fejlesztés nélkül? Mik a követeléseik?

Tegyük fel, elérik, amit annyira akarnak. Fejleszteni nem szabad, betiltják.
Végleg tönkreteszik, teljesen lejáratják, nincs.

Az állami helyek maradnak, ahol majd foglalkoznak a tanulási zavarral, ha kiderül az iskolában, hogy kialakult. Prevenció? Nincs, nem kell. Egészséges gyerekeket fejleszteni? Minek.
Az idegrendszeri sérüléssel születetteket, látássérülteket, mozgássérülteket persze,
továbbra is szabad professzionálisan fejleszteni, erre gondolom maradhat az infrastruktúra mindenki szerint, de a játszóházak, fejlesztők, GEKKO-k és ez az egész fejlesztő divat szűnjön meg végre, ha jól értem, ez a pszichológusok legfontosabb igénye a mai világban.

Ne legyenek fejlesztők, ne legyen tévé, internet és játékipar.
Ebben lehet összefoglalni. De hogyan tovább?

• Mi legyen akkor a pszichológus szerint a tanulási zavarral?
• Várjuk meg, amíg kialakul, és akkor járjanak Önökhöz?
• És akkor mi lesz?
• Mit fognak tenni?
• Vagy esetleg Önök is megelőzik?
• Mikortól? Óvodás korban is túl korán elkezdeni?
• Baba korban még túl korán van? Miért?
• Vagy ha pszichológus csinálja baba kortól, akkor nincs korán?
• Miért?
• És mit fog tenni a pszichológus, ha részképesség gyengeséget,
  megkésett fejlődést vesz észre?
• Fejleszti? Vagy kéri a szülőt, hogy szeresse jobban?
• Ért a pszichológus egyáltalán a fejlesztő terápiához?

Ezeket a kérdéseket nem lehet megkerülni ma már. Azt a részét már réges-régóta észrevettük
és figyelünk is rá, hogy a pszichológusok és gyermekorvosok szerint is ELÉG belőlünk.

Lendüljünk ezen túl! Mik a követeléseik? Miután mi eltűntünk, mi legyen?

Fejlesztésből NINCS ELÉG!

A magyar sajtót a neves pszichológusok teljesen telikürtölték és minden fórumon elhíresztelték, hogy itt egy kóros járvány van, egy fejlesztés bolondéria, fejleszteni, fejleszteni, fejleszteni ...
Ennek a gyökeres ellenkezője az igaz.

• Magyarországon a gyermekek elsöprő többsége nem jut hozzá
  még a minimálisan elegendő fejlesztéshez sem.
• Sok esetben még a kiemelkedően rászoruló sajátos nevelési igényű gyermekek sem,
  nemhogy azok, akiknek figyelemzavara van, de nem hiperaktívak.
• Ezzel még Vekerdy Tamás is egyet ért, hiszen az általa oly gyakran hangoztatott
  PISA-vizsgálatok elkeserítő eredménye is ezt támasztja alá.
• Fele akkora országban (Új-Zéland) sokszor annyi fejlesztés történik, mint nálunk.
• A fejlett országok közül talán már nálunk van a legkevesebb fejlesztés!

A fejlesztés káros?

1999 óta nem tudok napirendre térni felette, hogy a fejlesztésről azt mondják, hogy káros.
Ez teljesen ellentmond magának a szónak az értelmével!

2007 óta nem térek magamhoz, hogy ez címlapsztorikban szerepel,
a fejlesztésről a sajtó lényegében mást nem is mond. Járjuk egy kicsit körbe ezt!

A Baby Einstein csupán egyike a fejlesztésdivat szaporodó jelenségeinek.
A szűretlen, ám szakmainak tűnő információk továbbadásának kiváló terepe egy amúgy csodálatos kommunikációs felület, az internet. Itt egyre több diplomás, kisgyerekmeke anyuka osztja a tanácsot a többieknek. Nem pszichológusok, nem fejlesztő pedagógus, nem a fejlődéstudományok szakembere, de ért hozzá, hiszen van gyermeke, naponta vele van, s amit megfigyel és amit abból következtet, az úgy is van. A lelkesedésből azonban nem lesz tudományosan megalapozott tudás. Idegtudomány és pszichológia sem. Nem vonom kétségbe a "blogmamák" jó szándékát, miközben missziójukat, melyet lelkesen teljesítenek, nemegyszer károsnak tartom.

Ez az érvelés, amit minden fejlesztésellenes cikk használ. Nem értem.

A Baby Einstein nincs is Magyarországon. Az internet pedig igen, telis-tele van olyanokkal,
akik mindenféle szakértelem nélkül osztják a tanácsokat. Például informatikáról.
Blogok, fórumok ezreiben írják, hogy melyik processzor rossz, melyik jó,
az iPhone jó vagy rossz. Orvostudományról. Pszichológiáról. Politikáról.

De ki látott már Nők Lapja, HVG, Figyelő címlapsztorit arról, hogy a pszichológia, informatika, mezőgazdaság, orvostudomány káros? Szeretném elképzelni egy pszichológus arcát,
amikor ilyen cikket olvas -nevesítve saját magáról-, majd amikor kíváncsian olvasgatásba kezd,
vajon ezt miért mondják rá, akkor a szerző azzal indokol, hogy mert van ez a Baby Einstein
dolog, és az interneten pedig sokan szakértelem nélkül blogolnak róla, — és ez káros.

Azt sem értem, hogy ugyanabban a cikkben azt állítják, hogy ránk fejlesztőnkre nincs szükség, mert a szülő szeretete és gondoskodása elég, illetve fontosabb, mint a fejlesztés,
majd később azt, hogy a fejlesztők szakértelme is kevés.

A pszichoterror káros!

A szülők lenézése. Nem szabad a szülőket olyan butának tekinteni! A szülőkre gyakran
úgy tekintenek a szakemberek, mint akik értelmükben visszamaradottak, ezért nem szabad normálisan beszélni velük, hanem a fejlesztést "okosításnak" kell nevezni, hogy megértsék.

A fejlesztésellenes cikkek mindent le akarnak egyszerűsíteni, tulajdonképpen gügyögnek,
hogy érthető legyen a szülőnek, másfelől viszont terrorizálják őket, mert azt hiszik,
hogy csak azzal érhetik el a kívánt hatást.

Vegyük például a televíziót. Azt mondják, KÁROS. Nem szabad.
18 éves koráig 1 percet sem. Mert káros a televízió. Káros a Baby Einstein, nem szabad!

Pedig a szülők megértenék a valóságot is. Meg kell értenünk, hogy a szülők jelentős része igen okos ember, csak nem pszichológiát tanult, hanem például kvantumfizikát, vagy relációs adatbáziskezelést vagy közgazdaságtant. Mondhatom, nem egyel találkoztam, aki nálam bizony sokkal okosabb. Nem kell azt mondani neki, hogy káros a tévénézés. Le lehet írni normálisan,
vagy el lehet magyarázni röviden, hogy a gyermek miben működik másképpen, mint mi felnőttek, hiszen ezt egy gépészmérnök nem tanulta, és emiatt milyen számítógépezési, tévénézési szokásokat javaslunk neki mi, a gyermekek fejlődésének szakértői. Ők pedig okos emberek,
majd eldöntik, hogy miben fogadják el a mi tanácsainkat, és miben követik a netes megmondóemberekét, esetleg a Nők Lapja cikkeket.

Ez a pszichoterror éppen azért káros, mert hiteltelen. Ezeket a túlzásokat épeszű szülő
nem veszi komolyan, és éppen ezért nem is korlátozza a tévénézést és nem úgy néz tévét
a gyermekkel, ahogyan pedig nagyon jó és fontos lenne, hogy tegye.

Milán fiam 6 és 12 hónapos kora között nagyon nehezen evett. Sok kálvária után rájöttem,
hogy ha valami leköti a figyelmét miközben etetem, akkor mindenkinek könnyebb az élete kicsit. Így hát betettem a tévébe a Teletubbyt, Mici bámulta és szépen evett. Én persze nagyon jól tudom, hogy ezzel nem károsítottam az agyát és beszédfejlődését, hiszen gyógypedagógus vagyok. De mit gondoljon az átlagos szülő, aki erről csak azt olvassa, hogy káros? Szerintem ez csak arra jó, hogy bűntudatot ébresszen a szülőkben, amiért ilyen bűnös dolgok vannak az életében, mint a televízió, vagy számítógép. És ez ezerszer károsabb, mint az, ha néha-néha,
a szülővel együtt, direkt gyermekeknek tervezett tartalmakat néz, még akkor is, ha néhány pszichológus mindenáron be akarja bizonyítani, hogy nem fejleszt az semmit, sőt káros.

Tudományoskodásra kényszerítenek,
aztán tudományoskodással vádolnak

Ehhez más csak egyfajta "kegyelmdöfésként" társul a tudomány oly kívánatosnak tűnő köntösében megjelenő üzlet, azaz az "okosító" termékek növekvő tárháza. Fejleszteni bármi áron! Ütközik a pszichológia tudásával? Vonjuk kétségbe, bizonyítsuk be, mutassuk meg, hogy a szakemberek maradiak, s nem értik a mi nagy felfedezésünket!

Ebben az igazán rémes valóban az, hogy az újságok címlapja állítja rólunk -nevesítve a GEKKO-ról és jogi csűrés-csavarás miatt köntörfalazva is-, hogy szélhámosok vagyunk, mert tevékenységünk minden szakmai alapot nélkülöz. És akkor elkezdünk védekezni. Leírjuk, hogy mik a tudományos alapjai a működésünknek. Milyen végzettségünk van. Tanultunk kognitív pszichológiát,
diplománk van róla. De a támadások nem enyhülnek, hanem erősödnek. Ebben a mostani
cikkben Csépe Valéria effektíve leírja az idegélettan alapjait. Ha válaszolnánk rá, nagyjából
azzal, hogy a tankönyvek, kutatások tartalmát még nagyobb részletességgel ismertetjük,
hogy bizonyítsuk, hogy mindez nem a mi agyszüleményünk, szélhámosságunk,
hanem sziklaszilárd tények, akkor meg az jön, hogy mi a tudománnyal akarjuk
igazolni a létezésünket. Skizoid.

Nem mi, hanem a neves pszichológusok
képtelenek alátámasztani állításaikat

Bennünket 2007 óta vádolnak azzal a pszichológusok, hogy a korai fejlesztés káros.
Alátámasztottuk, azóta rengeteg alkalommal, legutóbb itt, hogy a korai fejlesztés hasznos.

Miért van az, hogy én mindent tudok, amit a tanulási zavarokkal kapcsolatban a pszichológia tudhat, a pszichológusok azonban arra sem veszik a fáradtságot, hogy akiket nevesítve is
szaktudás hiányával rágalmaznak, legalább a legalapvetőbb tévhiteket elolvassák velünk kapcsolatban, vagy legalább olyat ne sugalljanak, hogy nem is rendelkezünk pedagógiai végzettséggel? Tisztességes ez? Mindig a szaktudásunkat vonják kérdőre, miközben a neves pszichológus olyat le mer írni, hogy a fejlődésnek nem is léteznek szenzitív periódusai,
és aki azt állítja, hogy van, az szélhámos? Méltó ez egy tudományra folyton hivatkozó szakemberhez?

Mi kérünk tudományos hivatkozásokat, kutatási adatokat a következőkre:

1. Az "okosítók" túlfejlesztése hátrányokat okoz
   egy nem fejlesztett kontroll csoporttal szemben?
2. Vekerdy Tamás: "A direkt fejlesztés megállítja a központi idegrendszer
   örömteli megismerő funkcióit." (Nők Lapja)
3. Sződy Judit: "Kevesen tudják, hogy hogy egy egészséges gyermeknek az iskola előtti korban semmiféle intézményes vagy otthoni fejlesztésre nincs szüksége. Kifejezetten káros, ha iskoláskor előtt bizonyos értelmi, készségbeli elvárásokat fogalmazunk meg egy gyerek felé." (Nők Lapja)
4. Vajda Zsuzsanna: "Az egyetlen, aminek bizonyítottan van úgynevezett szenzitív időszaka, az a beszédtanulás. A többi, úgy, ahogy van, szélhámosság, és ennek minden erkölcsi ódiumát vállalom." (Nők Lapja)
5. Vajda Zsuzsanna: "Vajon milyen izomtónus-eloszlási problémái lehetnek a néhány hónapos csecsemőnek és hogyan lehet azokat leküzdeni?" (MAPSZIE honlap)

Kedves neves pszichológusok! Van ezekre válaszuk?

Alá is tudják támasztani ezt tudományosan, vagy csak a tudomány látszatát keltik?
Miért nem válaszolnak soha, semmit nekünk 2007 óta?

Mi azonnal válaszoltunk, a neves pszichológusok három éve nem teszik.

Így nem lehet ezekre másként tekinteni, mint kétes, tisztességtelen újságírói praktikákra, csalárd, etikátlan, szakmaiatlan írásokra.

Ki is támad kit?

Növekvő aggodalommal követem — s ebben nem vagyok egyedül — azoknak
a (nem pszichológus) diplomás szülőknek a tippjeit, kinyilatkoztatásait, nemegyszer neves szakembereket támadó honlapjait, blogjait, amelyekben
a pszichológiát, az agykutatást, vagy az ezekhez tartozni látszó ismereteket szaktudás nélkül felhasználva félrevezetik a babájuknak jót akaró szülőket.

Kíváncsi vagyok, kire gondolhat vajon. Milyen honlapok támadnak neves szakembereket?

De akárkire is gondol, a pszichológusok és fejlesztők kialakult "csetepatéjában" nem lényegtelen kérdés, ami a csetepaték során mindig fontos kérdés: "ki ütött először", azaz ki kezdte a balhét, és ki az, aki támad és ki az aki saját testi épségét, létét, becsületét védelmezi.

Fel kell tenni a kérdést, mi történt:

1. A (neves) pszichológusok végezték a dolgukat, folytatták praxisukat, majd egyszercsak jöttek a fejlesztők és elkezdtek cikkeket írni a legnagyobb újságokban, hogy a pszichológia káros, a boldog párkapcsolatokat ígérnek, méregdrága óradíjakért dolgoznak de túl gyakran semmi nem lesz belőle? A fejlesztők kezdték el a pszichológusok tisztességét a legdurvább rágalmakkal kérdőre vonni címlapsztorikban?
2. Vagy a fejlesztők végezték a dolgukat, folytatták praxisukat, majd egyszercsak
   jöttek a (neves) pszichológusok, és elkezdték lehordani a gyógypedagógusokból és konduktorokból álló GEKKO-t nevesítve és körülírva is mindennek, megkérdőjelezve
   a szaktudásunkat, tisztességünket, azzal vádolva, hogy ez nekünk csak üzlet?

Izléstelennek tartom ebben a helyzetben bennünket vádolni támadással.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Arról van itt szó, hogy a neves pszichológusok a politikai közélet szintjére züllesztették le
a korai oktatás / fejlesztés ügyét Magyarországon, amelyhez az egykor magasabb nívót
látott sajtótermékek a bulvár szintjére süllyedve készségesen asszisztálnak.

Miközben egyik kezüket a hirdetési pénzünkért tartják, a másikkal a lejáratásunkra
törő neves pszichológusok nyilvánvaló rágalmait terjesztik. Ez itt a helyzet és nem más.

A fejlesztés NEM a pszichológus kompetenciája

Próbálnak mindenkit mindenkivel összeugrasztani, zavart és zavarodottságot és káoszt kelteni,
és közben a tudományos címeikkel kérkedve azt a látszatot kelteni, hogy a fejlesztéshez
csak ők értenek, mi pedig -akiknek ez a szakmájuk- nem értünk.

Ezügyben a legfontosabb már tiszta vizet önteni a pohárba.

Mi is tanultunk pszichológiát éppen eleget, ahhoz mindenképpen, hogy legalább akkora blődségeket ne írjunk, mint amit ezekben az újságokban a neves pszichológusok írnak.

És a fejlesztés nekünk szakmánk, a pszichológusoknak pedig nem.

Ne próbálják úgy beállítani, mintha mi alacsonyabb rangú, kisebb tudású szakemberek volnánk,
akiknek el kellene fogadni az Önök pökhendi utasítgatását, hogy mikor és kit fejleszthetünk,
mert éppen olyan jól tudjuk a gyermekek fejlődésének pszichológiai hátterét, mint Önök!

És mi pedagógusok vagyunk. Tanárok. 1999 - 2001 között próbálkoztunk a GEKKO-ban
alkalmazni fejlesztésre pszichológusokat is, de nem váltak be.

Két év alatt jöttünk rá az okára: mert nem pedagógusok, nem tanárok.

Elkezdtek hamisan énekelni. Ez velünk nem fordul elő, mert minden gyógypedagógus
és konduktor alapfokú zenetanár is egyben. Nem tudtak mondókákat. Nem tudták, hogyan kell egy gyermek figyelmét fenntartani. Nem tanultak játékpedagógiát, didaktikát.

Az elméletet jól tudták, de azt nem tudták a gyakorlatban alkalmazni.
Nálunk játék zajlik! Játék történik és a pszichológusok nem tudják
hogyan kell egy gyerekcsoporttal játszani. Ehhez mi értünk.

Nem tudják a "lekváros misét" — a gyermekekkel foglalkozás nyelvét, csínját-bínját.

Ezzel természetesen nem szapulni akarom a szakmájukat, csak felhívni a figyelmet arra,
hogy bizony a pedagógus is egy szakma, nem csak a pszichológus,
méghozzá a fejlesztésben kompetensebb szakma.
(Vannak persze kiváló pedagógiai érzékkel megáldott pszichológusok is,
de ők nem attól értik pedagógiát, mert pszichológiát végeztek.)

A mai napig rengeteg pszichológussal egészen kiváló a kapcsolatunk és rengeteg-rengeteg dologban kiválóan tudunk együttműködni. Mert mi erre nyitottak vagyunk teljesen.

Aki szakmabeli, az érteni fogja. A férjem, Bordás Gergő szomatopedagógus. Amikor megalapította a GEKKO-t, sorra vette fel a konduktorokat. Miért? Mert fantasztikusnak találta a gyakorlati kompetenciáikat. Nálunk nyoma sincs ennek a pökhendi szakmák közötti acsarkodásnak
és gőgnek. Gyógypedagógusok és konduktorok és pszichológusok kiválóan dolgoznak együtt.

Azt sem lenézzük, aki nálunk sokkal kevesebbet tanult, hanem partnerünknek tekintjük
és amiben tudjuk segítjük és számítunk rájuk és tudjuk, hogy a kihívások oroszlánrésze,
nagy gyermekcsoportokban, nagy terhelés mellett, nehéz és félrevezetett szülőkkel az övék,
és egyébként sincsen semmi értelme azon gondolkodni, hogy ki a nagyobb legény a gáton.

Nem akadunk fenn még azon sem, hogy a szülők nem végeztek pszichológiát,
hanem gyönyörűen megtanítjuk őket, hogyan fejlesszék gyermeküket velünk együtt.

Nem egy kanál vízben kellene megpróbálni bennünket megfojtani, hanem ha annyira szeretnének részt venni a fejlesztésben, hát kapcsolódjanak bele tudásukkal és hitelükkel és sok-sok évtizedes tapasztalatukkal és média befolyásukkal és minden mással, amivel csak tudnak,
akár nyissanak saját fejlesztő praxist, csak hagyjanak bennünket is élni és végezni a dolgunkat,
és háborítatlanul élni az életünket, anélkül, hogy címlapokon szélhámosnak neveznek.

Bőven volna mit tanítaniuk a szülőknek, ahelyett, hogy velünk rémisztgetik őket.

Ónodi Csilla A szerző gyógypedagógus, a GEKKO pedagógiai igazgatója

Ps: aláírásgyűjtés Dr. Vajda Zsuzsanna rágalomhadjárata ellen

Fejlesztő Pedagógia

Korai fejlesztés Magyarországon és Új-Zélandon - fogalomzavar szakemberek és szülők fejében

Tisztelt Dr. Vajda Zsuzsanna! (Nyílt levél, aláírásgyűjtés)

Siettetés? Képességfejlesztés? Korai Fejlesztés? - Érvek és ellenérvek (57 gondolat)

A motiválás, instruálás, visszajelzés hármas egysége

Nemzetközi körkép a koragyermekkori oktatásról

Csak Lusta? Majd kinövi? Ez a diagnózis? Ez a terápia?

Korán vagy későn? - Prevenció és az időtényező

Miért nem megy a tollbamondás? Többet kellene gyakorolni?

Kutatás:

GEKKO információ:

Mit csiripel a GEKKO?

Kövesse!