A korai fejlesztés káros
Amikor a korai fejlesztésről esik szó, nyomban leszögezhetjük,
hogy egy képességfelmérés előzi azt meg. A képességfelmérésen pedig
nagy hangsúlyt fektetünk a normál fejlődéstől
való eltérésekre,
azaz a korai felismerésre.
Magyarországon a gyermekekkel a fejlesztés gyakorlatában dolgozó szakemberek közül legkimagaslóbb ismeretekkel a gyógypedagógusok és a konduktorok rendelkeznek.
Olyan átfogó tudást jelent az övék, mely minden életkoron és minden funkcióterületen
komolyan veszi azt a kritériumrendszert, mely a gyermekek fejlődésének feltérképezéséhez, nyomon követéséhez és a koncepciózus pedagógiai munkához nélkülözhetetlen.
A korai felismeréshez olykor szükség lehet számos orvosi kiegészítő
vizsgálatra is,
ám vannak olyan eltérések, melyeket a hagyományos medicina módszereivel
nem lehet tetten érni.
Mi áll segédanyagként ilyenkor a szakember kezében?
Egy sor rizikófaktor, melyek megléte megfigyelhető az idősebb (pl. iskolás),
különböző zavarokkal küzdő gyermekek előzetes élettörténetében.
A rizikófaktoroknak a jelentőségét el lehet bagatellizálni,
mi azonban rendkívüli figyelmet szentelünk azoknak.
Számos zavar hátterében megtalálhatóak a mozgás, beszéd fejlődésében tapasztalható időbeli késések, hiányosságok, az alvásproblémák, a nyugtalanság, hogy csak néhányat emeljünk ki a kockázati tényezők közül. Amikor két-három felhívó jel is található a gyermek fejlődésében, komolyan kell vennünk a megelőzést.
Mit értünk fejlesztés alatt?
A fejlesztés fogalma mást jelent intézményeinkben, szélesebb körben értelmezzük azt.
Végtére is valamennyi játék fejlesztő értékkel bír, emellett óriási jelentősége van a gyermek igényeihez igazodó testreszabásnak. Ez azt jelenti, hogy minden gyermek más és más területen sikeres, már pedig a felnőttek is azt gyakorolják legszívesebben, amiben a legtöbb öröm,
siker éri. Ugyanez vonatkozik a gyermekekre is.
A kiegyensúlyozott teljesítménystruktúra nemcsak a biztos iskolai felkészültséghez ideális.
A kicsik pontosan tisztában vannak saját teljesítőképességükkel, ha sikertelenek egy funkció terén, megpróbálják módszeresen elkerülni azt, vagy éppen kompenzálni a hiányokat más képességek bevonásával.
A hatékony fejlesztés alapja a gyermek képességprofiljának pontos ismerete,
illetve az egyes területeken tapasztalható fejlettségi szintek. A szinteket folyamatosan szem előtt kell tartani
a fejlesztő munka során, pontosan olyan célokat kell kitűzni a gyermek elé,
ami a következő fejlettségi szint elérését optimalizálja.
Ez a gyermek szempontjából sem túl könnyű, sem túl nehéz feladatot jelenti.
Éppen megfelelő kihívást kell, jelentsen számára, legyen benne elegendő ismert és begyakorlott elem, ugyanakkor tartalmazzon újdonságot is, mely motiválja a tevékenység elvégzésére.
Az alulméretezett vagy a túlságosan a gyermek szintje fölé célzott feladatokkal elvész
a hatékony és adekvát terápia lényege. Nem hoznak látványos és megnyugtató eredményt
napról-napra, arról nem is beszélve, hogy a gyermek a feladatokkal szemben kevésbé lesz motivált, lelkes és aktív. A gyermeki együttműködés pedig ugyanolyan alappillére a fejlesztő munkának, mint a tudatosan felépített egyénreszabott tervezet.
Egészséges gyereket minek fejleszteni?
A megelőzés fogalma kiszélesedik gondolkodásunkban a hagyományos – deficitorientált – értelmezésekhez képest.
A valódi megelőzés alatt azt értjük, hogy ép gyermeknél foglalkozunk tudatos fejlesztéssel éppen azért, hogy ez így is maradjon, a jövőben is kiegyensúlyozott fejlődés jellemezze a gyermeket.
Hiszen attól függetlenül, hogy hat hónaposan harmonikusan fejlődik, még kialakulhat a későbbiek során, az összetettebb funkciók (pl. járás, beszéd) időszakában is késés vagy hiányos teljesítmény.
Az iskoláskort megelőző pedagógia éppen azt a célt szolgálja, hogy megfelelő keretek között, rendszeresen avatott szem kísérhesse figyelemmel a gyermek fejlődését minden funkcióterületen, illetve mindezt szorosan a szülővel együttműködve igyekszik megvalósítani.
Természetesen, miután a konduktorok és a gyógypedagógusok egyaránt rendelkeznek kompetenciával az ép és eltérő fejlődésmenetű gyermekek fejlesztésében is,
ha valamely funkciónál gyanújelt észlelnek, a korrekcióra is hangsúlyt fektetnek.
Magyarországon többek közt azért kellene sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni az iskoláskort megelőző pedagógiára, mert az iskoláskorban nyilvánvalóvá vált zavarok háttere a tünetek szempontjából nem ismeretlen jelenség.
Jól körülhatárolt minden egyes területen, hogy a saját vagy egyéni fejlődési tempón túl mutató jelenségek milyen területen milyen tünetekben nyilvánulnak meg a születéstől fogva. Tehát rendelkezünk a későbbi zavarok kialakulását előrejelző tünetsorral, azonban nincsen olyan intézmény, ahol mindezt különös hangsúllyal megfigyelik, hétről hétre „kezelik” kivétel nélkül minden gyermek esetében.
Az Apgar után semmi?
Talán az Apgar az egyetlen skála, melyen valamennyi gyermek a születését követő percekben megmérettetik. Azt követően átfogó feltérképezés – mely fizikális, anatómiai és képességbeli mérést is jelent – nem történik gyermekkorban. Még az iskolaérettségi vizsgálat sem vonatkozik minden egyes gyermekre.
Így a birokunkban lévő tünetsor és a gyermekek fejlődésének rendszeres feltérképezése nélkül kerülnek az iskolába a kicsik, akik egy részénél alapjaiban rendül meg értelmi képességeitől függetlenül az alapvető kultúrtechnikák elsajátítása.
Mik az iskoláskort megelőző pedagógia előnyei?
Számos előnye van, itt a két legfontosabbról esik szó.
- A születéssel nem zárul le a testi fejlődés, ugyanígy az idegrendszer fejlődése sem.
Az agy érési folyamatai közül a döntő rész egy éves kor végére zárul le, a fennmaradó érési folyamatok többsége is hat éves korra szilárdul meg. Ez azt jelenti, hogy az alakuló, képlékeny idegrendszer fejlődését - akár ép, akár kóros irányba is halad – hat éves kort megelőzve, főként a születés időpontjához közeledve lehet leghatékonyabban normál mederbe terelni, illetve tartani. Hatéves kort követően sok esetben már nem kínál az agy fejlődése lehetőséget arra, hogy kiküszöbölődjön a fejlődés folyamán keletkezett csorba, illetve már nem a megelőzés, hanem a korrekció a cél. A két folyamat egymással nem helyettesíthető. Ilyenkor már egy kóros irányba elindult, hibás automatizmusok sorát mutató rendszeren kell úgy változtatni, hogy az agy képlékenysége nem kínál annyi lehetőséget, ha úgy tetszik, biológiai - idegélettani sorompó szab határt a fejlesztés hatékonyságának, sikerességének.
- Az iskoláskort megelőző években a gyermekek napirendje rugalmasabb.
Az orvosi vizsgálatokra, kirándulásokra, egyéb fakultatív programokra könnyű szerrel elviheti a szülő gyermekét akár az óvodából hiányzás mellett is.
Az iskolában minderre már sokkal kevesebb lehetősége adódik a szülőnek, esetenként előfordul persze,
hogy megbetegszik vagy elutazik a gyermek, de semmiképpen sem lehet rendszeresen hiányozni a tanítási órákról. Sőt, bizonyos óraszám feletti hiányzás
esetén akár évet is kell ismételnie a tanulónak. Tehát az időbeosztás sokkal kötöttebb,
szorosabb az iskolás lét során,
így kevésbé tudja a szülő rugalmasan kezelni
az esetlegesen kialakult zavarok korrekciójára irányuló fejlesztések beillesztését a napi vagy heti rutinba. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy vannak napközi otthonos,
illetve egész napos iskolai rendszerek, ahol délutánonként is kötött programok folynak,
még a délutáni órákban is zajlik a tanítás.
Minek úgy túlterhelni a gyereket?
A játékos képességfejlesztést gyakran éri ez a vád,
de teljes mértékben alaptalanul.
Rendszerünkben kizárólag élvezetes játéktevékenységekkel való megismerkedés, elmélyülés során valósul meg a fejlesztő munka. Egy olyan együttjátszást jelent ez, melynek egyik oldalán
áll a pedagógus a „laboratóriumi” részét képviselve a folyamatnak.
A másik részese a közösen eltöltött pillanatoknak a gyermek, aki szórakoztató, élménydús emlékekkel távozik a játszóházainkból. A pedagógus részéről óriási felkészülést jelent azonban minden egyes ilyen foglalkozás. Először is értékes fejlődéslélektani tudásbázissal rendelkezik, mely feljogosítja a gyermekekre szabott, aktuális fejlettségi szinthez igazodó foglalkozástervezetek összeállítására, hiszen minden alkalomra foglalkozási tervezetekkel készül.
Az óratervek tervezetek összeállításakor követi a fokozatosság – vagy más néven a lépésről-lépésre – elvet. Továbbá végig az alapképességek komplex rendszerét célozza meg a változatosan megtervezett gyakorlatokkal. A játékok kivétel nélkül értékes fejlesztő hatással bírnak, esztétikusak, így nagyon vonzóak, csábítóak önmagukban is.
A pedagógusok nem mulasztják el a direkt irányítás helyett a foglalkozás feladatainak kerettörténetekbe ágyazását sem, hiszen a motiválás az egyik legfontosabb tényező
a gyakorlatok indirekt módon történő bevezetésénél. Ilyen légkörben a gyermek felé támasztott irreális elvárás inkább az, hogy kimaradjon az imént ecsetelt keretek, körülmények és irányítás mellett az adott játékos mókából.
A szülő szerepe a GEKKO kínálta fejlesztésben
A szülő nem egy kényszerűségből kialakított kapcsolat egyik passzív pólusa kíván lenni, akkor, amikor a gyermekét akár egészségügyi vizsgálatra,
akár fejlesztő szakemberekhez viszi.
A szülő nem szeretné, hogy egy akadályként tekintsenek rá a gyógyító vagy
a korrekciós folyamat során.
A szülő információéhes, mely információkat mind-mind a gyermek fejlődésének malmára kívánja hajtani.
A szülő nem szívesen olvas olyan gyermekéről alkotott, íródott szakvéleményt, zárójelentést, melyben hemzsegnek a szakkifejezések, illetve azok rövidítései, különösen akkor nem, ha szóban sem értelmezik azt világosan számára.
A szülőt ez megriasztja, elbizonytalanítja.
A szülő partner szeretne lenni.
A szülő szerepe hangsúlyosan jelenik meg a fejlesztőmunkánk során.
A szoros kapcsolattartást több – figyelmen kívül nem hagyható – tényező is indokolja.
A szülő számára a legfontosabb a gyermekével kapcsolatos valamennyi visszajelzés,
tanács, egyszerűbben megvalósítható vagy éppen összetettebb ötlet stb.
A szülőnek van a legnagyobb ismeretanyaga saját gyermekéről, tudja,
milyen helyzetben hogyan reagál, mi a kedvence, mit hárít, mikor fáradt.
A szülő nem csak a legtöbb információval rendelkezik saját gyermekét, annak megnyilvánulásait illetően, de más típusú tudást is jelent ez, hiszen egészen máshogyan viselkedik és teljesít
a megszokott, otthoni légkört maga mellett érzékelő gyermek, mint amikor szülői hátország nélkül kell megnyilvánulnia.
A kétfajta tapasztalás jól kiegészíti egymást
és a hatékony fejlesztőmunka érdekében
ezt ki is kell aknázni:
figyelni kell a fejlesztő pedagógusnak a szülő jelzéseire, és fordítva,
a szülőnek is nyitott fülekkel és szemekkel kell a fejlesztő felé fordulni.
A gyermekről folytatott rendszeres eszmecserék során nem az a cél, hogy a nevelőkből
kis-gyógypedagógust vagy kis-konduktort kovácsoljunk. Ám a két fejlesztő foglalkozás közötti időszakban a szülő kíséri figyelemmel a gyermek boldogulását, kissé tudatosabban szemlélve, hozzáállva, hiszen konkrét magyarázatokkal, értelmezésekkel, ötletekkel engedte
a fejlesztő óra után útra a pedagógus.
Ónodi Csilla
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO pedagógiai igazgatója
|
 |
|
Küldje tovább ezt az oldalt!