| Nyílt levél a Magyar Pszichológusok Egyesületének elnökéhez. |
 |
|
Nyílt levélben fordulok Önhöz, illetve
a Magyar Pszichológusok Egyesületéhez.
Tiltakozásomat fejezem ki koragyermekkori oktatás csaknem minden formáját érintő szakmaitlan, demagóg hadjárata ellen,
amellyel beláthatatlan károkat okoz. |
Ön a legszélesebb nyilvánosság előtt fogalmaz meg:
- nevesítve is a GEKKO Képességfejlesztő Játszóházak Országos Hálózatáról,
- "mindenféle béték és káefték" formában a hozzánk hasonló képességfejlesztőkről
- és a kisgyermekkori nyelvoktatás, egészségmegőrzés, sport és babaúszás
valamennyi képviselőjéről
valótlan és sértő tényállításokat, rágalmakat, csúsztatásokat (érvelési visszaéléséket),
teljesen tudománytalan, hamis állításokat, tévedéseket és félrevezető információt
- a Magyar Pszichológusok Egyesülete honlapján,
- a legnagyobb példányszámban eladott sajtótermékek hasábjain,
- és a szülőknek és szakmáknak célzott legkülönbözőbb fórumokon.
Ezzel beláthatatlanul súlyos károkat okoz:
- gazdasági társaságoknak, alapítványoknak, szakmai szervezeteknek,
- egész szakmáknak és szakmák képviselőinek,
- gyermekeknek és családoknak.
Az okozott kár egyfelől gazdasági, azaz -legalább elvi síkon- helyrehozható és Önnek nemhogy nem fontos károk, hanem egyenesen célja okozni őket. De az okozott kár másfelől viszont erkölcsi, emberek jövőjét, boldogságát, sőt akár életét is jelentheti és ezekért a károkért
még elviekben sem lehetséges kárpótlást nyújtani.
Ezért arra kérem, hogy olvassa el -és gondolja át- az alábbiakat és folytassa tevékenységét
a továbbiakban
a társadalom által Önre bízott pozíciójához méltó felelősséggel!
 |
|
Az alábbiakban bemutatott cikk egy azok közül, amikor Ön, Vekerdy Tamás, Sződy Judit -és ami a legfájóbb- magyar gyógypedagógusok közreműködésével lejárató cikket fogalmaznak meg a magyar fejlesztő pedagógia egészéről.
Az írás a Nők Lapja iskolakezdésre időzített 39. lapszámában (2009.09.23.) jelent meg, amikor sok szülő dönt,
hogyan segítheti gyermekét az iskolai kihívások teljesítésében.
Címlapon az Okosbaba program, amelyet a fejlesztő pedagógia egészére általánosít. Ez önmagában olyan csúsztatás, mintha
a magyar pszichológia egészét egyetlen vitatott szereplőjével azonosítaná a Nők Lapja (például L. Ron Hubbard). |
Nem árt, nem használ, de pénzbe kerül
Rendkívül igazságtalan vélemény ez a pszichológustól a fejlesztő pedagógiára nézve.
Hiszen azért kerül pénzbe, mert a legtöbb fejlett ország gyakorlatával szemben Magyarország
csak nagyon szűk kör (a sajátos nevelési igényű gyermekek egy része) számára finanszírozza
(a GEKKO fejlesztést egyáltalán nem, kicsit sem, idegrendszeri sérült gyermek esetén sem.)
A vád "pénzbe kerül" része nem különbözik tehát attól, mintha a fogorvosok ellen intézne
olyan kirohanást, hogy pénzbe kerül az, amit az állam nem segít finanszírozni.
Pénzbe kerül a pszichológus is, ha az állam nem fizeti tevékenységét.
A nem használ hasonló kijelentés ahhoz, hogy a pszichológia, gyógyszer, kezelés nem használ. Időnként -sajnos- előfordulhat, hogy tevékenységünk valamilyen okból nem használ. De rengeteg nagyon tisztességes és tanult fejlesztő pedagógus -köztük magam is- dolgozik Magyarországon világszínvonalon azon, hogy segítségünk használjon, — és bizony használ is.
Amikor a cikkben arról ír, hogy lehet ártalmas, ahhoz hasonló vád, mintha az orvostudomány tevékenységét a műhibákkal azonosítanánk, azalapján tanácsolnánk el a betegséggel küzdő pácienseket attól, hogy amennyiben aggódnak egészségük miatt, orvoshoz forduljanak.
Csak szerető, gondos környezet kell?
A szerető és gondos környezet a gyermekek 20 százalékának esetében (5 gyermekből 1),
nem elegendő ahhoz, hogy ne alakuljon ki esetükben tanulási zavar.
Ez valóban okozhat
a szülőkben szorongást, amit a magunk részéről szeretnénk azáltal enyhíteni,
hogy garantáltan megelőzzük a tanulási zavart, méghozzá heti 1 óra örömteli, közös játékkal.
A tanulási zavart nem piaci vállalkozások találták ki, a jelenség az egész világon ismert
és szerepel a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában.
A laikus számára is könnyen érthető, hogy az ismeretek átadását (az iskola funkcióját) gyökeresen megzavarja -illetve teljesen ellehetetleníti-, ha a gyermek nem képes az iskolában megfelelően figyelni, elsajátítani az olvasást, írást, számolást. Hogy a gyermek képes legyen figyelni arra, amit mondanak neki, ugyolyan fontos, mint az, amit mondanak neki. E kettő tényező nélkül a kommunikáció nem valósul meg. Ha a gyermek az ablakon néz ki, és nem hallja, amit a tanítónéni mond neki, tekinthető meg nem történtnek az oktatása. Ez fontos dolog.
A szerető, gondoskodó környezet fontossága -különösen az első életévekben- felbecsülhetetlen. Ez valóban vitathatatlan, tudományosan is megalapozott tény, ezen felül emberemlékezet óta ismert fundamentum, minden egészséges szülő legtermészetesebb ösztöne.
Tény azonban az is, hogy a tanulási zavar ellen nem létezik tabletta, a prevenció pedig
a 0-5 éves korban a leghatékonyabb (illetve csak akkor lehetséges).
Szenzitív időszakok a gyermekek fejlődésében
A Nők Lapja cikkben -nem éppen óvatoskodva- úgy fogalmaz, hogy csak a "beszédtanulásnak" létezik bizonyított szenzitív időszaka, a többi, úgy, ahogy van, szélhámosság,
és ennek minden erkölcsi ódiumát vállalja.
A MaPszie
honlapján még "határozottabban" fogalmaz:
Az ember fejlődésében a valóságban nem ismerünk szenzitív periódusokat
és teljes mértékben valótlan állítás, hogy a későbbi felülés akadályozná bármilyen más képesség kialakulását.
Ilyet leírni rendkívüli felelőtlenség. A Nők Lapját azért választották, mert sok ember,
évtizedeken átívelő, Magyarországon kiemelkedőnek számító újságírói munkája kiérdemelte
a szülők,
nők (és férfiak) bizalmát. Azaz elhiszik, amit a Nők Lapja cikk állít,
elhiszik,
amit a Magyar Pszichológusok Egyesülete állít.
Pedig elég lenne 1 klikkelés:
http://en.wikipedia.org/wiki/Sensitive_periods
Már Maria Montessori a múlt század közepén is megfigyelte és tudományos alapossággal foglalkozott az idegrendszer fejlődésének szenzitív periódusaival.
Nevét azóta is őrzi
egy az egész világon elterjedt pedagógiai irányzat. Hubel és Wiesel pedig Nobel díjat kapott
a látással kapcsolatos szenzitív periódusok leírásáért. Szó sincs róla, hogy csak a beszéd fejlődésében létezne az időbeniségnek hatalmas szerepe.
A szenzitív időszakokról a szülőket tájékoztatni nem szélhámosság.
Szélhámosság azonban visszaélni azzal, hogy a Nők Lapja cikkek,
a Magyar Pszichológusok Egyesületének álláspontjának kijelentéseit egy laikus szülő nem vitatja, nem kérdőjelezi meg
és nem néznek utána a valódi tudományos tényeknek. Elhiszik a magyar pszichológusoknak,
és elhiszik a Nők Lapjának, hogy a GEKKO szélhámosság, és elhiszik, hogy az egész fejlesztő pedagógia "ipar" szintén az. Elhiszik, hogy
a szeretet elegendő a tanulási zavar megelőzéséhez.
Nézetem szerint ez viszont valóban kimeríti a szélhámosság fogalmát.
Ebben és ebben a cikkben is talál egy blokkot, ahol közérthetően levezetjük az összefüggést
a megkésett mozgásfejlődés (például felülés) és a tanulási zavarok kialakulása között.
Azt írja rólunk, hogy állításaink teljes mértékben valótlanok,
amely kimeríti a rágalmazás minden kritériumát. Mindezt mi tanultuk a felsőoktatásban, ma pedig már tanítjuk a felsőoktatásban.
Honlapunkon sziklaszilárd tudományos tények alapján, mindenben tisztességesen
tájékoztatjuk
a szülőket, 10 év gyakorlati tapasztalatát is felhasználva.
Idézet a GEKKO Képességfejlesztő Játszóházak Országos Hálózatával kapcsolatban a Magyar Pszichológusok Egyesületének honlapjáról:
A Gekko arról is igyekszik meggyőzni a szülőket, hogy szolgáltatásuk igénybevétele éppen olyan fontos, mint az iskolába járás, mert csak így lehet biztos a szülő abban, hogy korrigálták gyermeke „tanulást nehezítő lemaradását”. A honlapon szereplő ismertetés szerint 7 millió Ft-ért bárki megkaphatja a játszóház üzemeltetésének jogát. A szülők feltehetően nem tudják, hogy az üzemeltetőnek egyáltalán nem kell feltétlenül pedagógusnak lennie, a jogot bárki megvásárolhatja, aki hajlandó kifizetni az összeget.
http://mapszie.hu/velemenyunk-szerint/11-siettetett-gyerekek-
Szélhámos csúsztatás
Játszóház létesítése sok millió forint beruházást igénylő feladat, és ügyvezetői, cégvezetői, menedzsment szakismereteket igénylő vállalkozói feladat. Való igaz, hogy a franchise vállalkozók számára nem feltétel a pedagógiai végzettség, hiszen nekik üzleti, marketing, menedzsment területen kell tevékenykedniük — a gyermekekkel nem az üzletvezetők foglalkoznak.
A GEKKO játszóházakban fejlesztő pedagógusok (és nem a vállalkozók) foglalkoznak
a gyermekekkel. A képen sárga munkaruhában látható munkatársaink kivétel nélkül:
- Gyógypedagógus, konduktor diplomával rendelkeznek, sőt még olyan gyógypedagógus
is dolgozik nálunk, aki emelett végzett pszichológus is.
- Ezen felül részt vettek a GEKKO saját induló továbbképzésén
- Folyamatos továbbképzéseken vesznek részt
- Munkájukat folyamatosan ellenőrizzük, központilag segítjük
E tényt nem csak állás oldalunkon,
de minden tájékoztató oldalunkon is hangsúlyosan kommunikáljuk. Ha nem tud rólunk annyit sem,
amennyit minden szülő,
miért mond felettünk ilyen súlyos ítéletet a Magyar Pszichológusok Egyesülete?
A „fejlesztés” azáltal valósul meg, hogy a franchise keretében a szervezet
kész programcsomagot és eszközöket bocsát az üzemeltető rendelkezésére.
A laikusok számára tetszetős lehet a gondolat, amely szerint a „fejlesztés” kizárólag technikai kérdés, ha a megfelelő programot „végigfuttatjuk”
a gyereken, akkor megvalósul a „képességfejlesztés”.
Holott a fejlődés
és a tanulás komplex folyamat, kisgyermekek esetében szinte közömbös
a tárgyi környezet, viszont annál nagyobb jelentősége van
a jelenlévő felnőtteknek, akivel a gyerek bensőséges kapcsolatot alakíthat ki.
A gyerekekre közismerten nem hatnak azok a felnőttek,
akiket nem ismernek.
http://mapszie.hu/velemenyunk-szerint/11-siettetett-gyerekek-
Rémálom, amiket ír rólunk. Miféle sületlenségek ezek? Hát a vak is látja a kurzusainkat
ismertető oldalakon, hogy szó sincs arról, amiket összehord?
Babák képességfejlesztő pedagógiája
Óvodások képességfejlesztő pedagógiája
Iskolások képességfejlesztő pedagógiája
Szó sincs egy technikai program végigfuttatásáról, hanem a szüleik és egy kiváló gyógypedagógus / konduktor kollégám jelenlétében történik világszínvonalú foglalkozás a gyermekkel.
Ráadásul -ellentétben mondjuk az iskolával- hihetetlenül alaposan ismerünk minden egyes gyereket, gyakran már pólyás kora óta. Arcpirító, amit a tanulás folyamatáról ír.
Nagyonis létezik egy alulról felfelé építkező, hierarchikus építkezés a gyermek fejlődésében.
(A linkre kattintva ezt megtudhatja a Harvard University ténylapjából is).
Ha egy szakasz kimarad, akadályozza, illetve még jobb szóval élve: meghiúsítja az arra épülő, magasabb fejlődési szakasz kibontakozását. Ez nem kitaláció, nem áltudomány, nem mágia,
nem abrakadabra. Gyakran látom, találkozom vele gyermekeknél, akiknél egy vagy több részképesség funkciója nem alakult ki. Ez az Ön felelőssége (is).
Önnek nem csak szerintem nincs igaza, amikor a Nők Lapja hasábjain arról tájékoztatja
a szülőket, hogy a beszéd késésén / hiányos funkcióján felül más fejlődési problémáról
beszélni szélhámosság. Ez a pökhendi írás Maria Montessori, Jean Piaget,
Felicia
Affolter
tudományos munkásságát is becsmérli és igazi magyar módra lenézi.
Nem szélhámosság szakszerűen foglalkozni a gyermekek fejlődésével, fejlesztésével.
A szülők minden szakértelmet nélkülöző tömeges félretájékoztatása a szélhámosság.
Nagyon súlyos felelőtlenség a képességfejlesztés egészét megtámadni és rágalmazni a sajtóban
Ön -és néhányan mások- gyakran valósítják meg a defektív indukció érvelési visszaélését
és amikor ez nyilvánvalóan szándékos, bátran beszélhetünk szélhámosságról.
Egy vagy kevés megkérdőjelezhető szakértelmű képességfejlesztő nemszakember miatt,
bennünket velük egy kalap alá véve támadást intézni nyíltan és nevesítve ellenünk,
illetve a képességfejlesztés egésze ellen, ez szélhámosság, aminek erkölcsi ódiumát
nem tudja, mert nem lehet vállalni. Ez vállalhatatlan!
Ahol a tudományos világ -legalább nagyjából- még egészségesen működik,
az így érvelőket
a tudományos közösség kiközösíti. Mert tudják, hogy ilyen szélhámossággal beláthatatlan
károkat lehet okozni a társadalom egészének és a tudománynak magának.
A fenti indoklással 100 000 szülő érdekében
és nevében
tiltakozok és változást követelek.
Szülőként és magyar gyógypedagógusként,
nem csak a megtámadott GEKKO pedagógiai igazgatójaként kifejezem mély felháborodásomat és nagyon határozott tiltakozásomat.
Nem igaz, amit állít. A tanulási zavar kialakulásában szerepet játszhat a szülői szeretet, gondoskodás hiánya, bántalmazás, abúzus. De egyértelműen, biztosan tapasztalt tény,
hogy a tanulási zavarral diagnosztizált családokra egyáltalán nem jellemző,
hogy a gyermeküket ne részesítették volna a legnagyobb szeretetben, gondoskodásban
és az iskola ne részesítette volna őket magas színvonalú oktatásban.
Kérem, sőt követelem, hogy a tanulási zavarok kialakulásának okaként
ne a szülői szeretet és gondoskodás
általános hiányát nevezze meg!
Teszem ezt szülőként és a tanulási zavar megelőzésében és kezelésében valóban képzett,
(a dosszié csaknem teljes tartalmát én írtam)
és azt 10 éve hatékonyan gyakorló szakemberként.
Követelem, hogy:
- A GEKKO pedagógiával kapcsolatos valótlan tényállításaiért nyilvánosan
kérjen tőlem
és gyógypedagógus / konduktor munkatársaimtól bocsánatot!
- Távolítsa el honlapjáról a munkánkat becsmérlő tartalmakat!
- Hagyjon fel -Elkind professzor 1981-es könyvének kiforgatásával és ürügyén-
a képességfejlesztés gyakorlói elleni lejárató és rágalomhadjáratával!
1.) A tanulási zavar igenis probléma.
Követelem, hogy ne állítsák be az ellene küzdő cégünket szélhámosként! Mert az,
akinek mindene megvan, csak éppen olvasni nem sikerül megtanulni, az igenis baj,
amitől szenved a gyermek és az egész családja, környezete, és igen sok „túlterhet” ró rá.
Erre nem úgy tekint a szülő, hogy ó, hát csak éppen olvasni nem tud.
2.) A tanulási zavar tömegeket érint!
5 gyermekből 1 érintett, nem csak az idegrendszeri sérült, állami korai fejlesztésben részesülő gyermek. Követelem, hogy ne próbálják megakadályozni, hogy segíthessünk rajtuk!
3.) Szinte soha nem a szülői szeretet és gondoskodás hiánya okozza a tanulási zavar kialakulását.
Követelem, hogy ne állítsák be úgy a tevékenységünket,
mintha az helyettesíthető
lenne szülői szeretettel, gondoskodással!
4.) A tanulási zavar prevenció nem túlterhelés!
Követelem, hogy ne riogassák a szülőket túlterheléssel, siettetéssel! Heti 1 óra játékos foglalkozás, a legmagasabb szakértelemmel (!), együtt a szülővel (!) nem jelent semmiféle
megterhelést, túlterhelést. Minden tudományos alapot nélkülöző ellenérv ez, ahogyan erkölcstelen azzal vádolni bennünket, hogy pénzbe kerül a szolgáltatás, amit az állam
semmilyen formában nem finanszíroz, nem támogat.
5.) A tanulási zavar a részképességekben rejlik.
Ahogyan az ördög a részletekben,
a tanulási zavarok kialakulása a részképességekben rejlik.
Nem csak az a fontos, hogy kialakul-e valami, hanem az is, hogy mikor és milyen minőségben. Mert a baba korban még aprócseprőnek minősített eltérések, idői késések, árnyalatbeli finomságok évekkel később fognak kézzel fogható izmos bajokká manifesztálódni. Addig pedig minden ráépülő dolog alja ingatag,
és nem megfelelően strukturált. Ráadásul meg kell akkor már küzdeni azzal is, hogy berögzültek, helytelenül automatizálodtak nagyon lényeges folyamatok.
Követelem, hogy aki a képességfejlesztést -a legnagyobb nyilvánosság előtt- szélhámosságnak titulálja, legalább szakmánk a legalapvetőbb
tényeivel legyen tisztában!
6.) A tanulási zavar korrekció nem prevenció!
Nagycsoportos korban kiszűrni a gyermeket és akinek a legégbekiáltóbb problémája van,
azt diszlexia prevenciós terápiára utalni: ez már korrekció. Tűzoltással igyekszik, néhány hónap leforgása alatt (!) kezelni olyan eltéréseket, aminek pedig már nyilvánvaló jelei voltak évek óta!
Követelem, hogy ne akadályozzanak abban, hogy ennél sokkal hatékonyabb prevenciót kínálhassak olyan hamar, amilyen korán csak tudunk!
7.) A tanulási zavar igazi megelőzése
sziklaszilárd tudományos alapokon nyugszik.
Ahogyan tisztességes szakember a tudomány kincseire nem fittyet hányva törődik egy
29. hétre született koraszülött gyermek fejlődésében megmutatkozó nyilvánvaló eltérések korrekciójával, ugyanúgy nem szabadna fittyet hányni a kevésbé nyilvánvaló eltérések felszámolására sem. Nem szabad fittyet hányni a figyelem, beilleszkedés és tanulás zavarával küzdők tömegére, mert tömegek esnek ezekbe a kategóriákba is!
A kognitív neuropszichológia nagyon részletesen leírja, milyen oki és tüneti háttere van
ezeknek az eltéréseknek, pontosan összekötve a fejlődéslélektani sajátosságokkal.
Követelem, hogy ha már semmiben nem segít bennünket sem az állam, sem a szakma,
sem a sajtó, legalább hagyjanak engem -és kollégáimat- háborítatlanul végezni
a munkánkat anélkül, hogy minden fórumon szélhámosnak és csalónak neveznek!
Aláírás:
Ónodi Csilla
A szerző gyógypedagógus,
a GEKKO pedagógiai igazgatója
|
 |
 Küldje tovább ezt az oldalt!
|
