Neuropszichológiai elméletek
Ezekben a megközelítésekben a központi idegrendszert ért sérülésekre helyeződik a hangsúly
a tanulási zavar hátterében. Azon a megfigyelésen alapul az irányzat, hogy sok közös vonást mutatnak a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek és az agysérülést szenvedett betegek tünetei. A probléma hátterében tehát olyan minimális organikus érintettség állhat,
amely enyhe károsodásként fogható fel, éppen ezért nem vezet általános mentális
elmaradáshoz, csupán szelektív következményekkel jár.
Később megjelentek azok az elméletek, melyek azt hangsúlyozzák, hogy a kora gyermekkori agykárosodás nem teljes vagy részleges funkciókieséseket okoz, hanem a feldolgozásban eredményez eltérő működést.
A POS fogalmával megjelenik a tanulási rendellenességek hátterébe álló észlelési gyengeség elemzése. Az egymást, követő információkat a gyermek nem tudja megfelelően tárolni,
így emlékezete gyengébb. Mivel csak rövid idői Gestaltot tud felfogni, minden területen
szeriális problémái vannak. Csak ritkán mutatható ki az organikus károsodás,
így született meg a minimális cerebrális diszfunkció (MCD) fogalma.
Magyarországon az elmúlt évtizedben az agy integrációs tevékenységének eltéréseire helyeződött a hangsúly, így az MCD-t részleges érési
elmaradásként értelmezik (Sarkady-Zsoldos, 1992/93.)
A parciális teljesítményzavar fogalma is elterjedt a problémakör etiológiájában,
melyet az agy részleges organikus érintettsége vagy funkciózavara hoz létre
(Palotás, In: Sarkady-Zsoldos. 1992/93).
Ezzel egyidőben egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az idegrendszeri „érzékenység” örökletességének, illetve a környezeti hatások szerepének
(Fritz, In: Sarkady-Zsoldos, 1992/93).
Szenzomotoros elméletek
Az elmélet egyik felfogásában a tanulási zavar hátterében a perceptuo-motoros funkciók hibás, hiányos integrációja áll. Hiányzik a harmónia az észlelés és a mozgás összműködésében,
az agy nem képes a szenzoros inputok feldolgozására rendezésére, így érthető,
hogy eltérően szerveződnek a motoros válaszok (outputok) is.
Ayres (1984) a tanulási nehézségeket a szenzoros integráció eltérő működésével magyarázza.
A szenzoros integráció –Ayres értelmezésében- egyrészt a neurális folyamatokat,
másrészt az információfeldolgozási folyamatokat foglalja magába. A neurális folyamatok során
az ember részben a saját testéből, részben a környezetéből származó ingereket szervezi.
Mindez lehetővé teszi, hogy testünket használjuk a környezetünkön belül.
Ennek a folyamatnak az eredményeként az észlelési módokkal nyert inputok térbeli és időbeli vonatkozásait értelmezzük és egyesítjük. Az információfeldolgozási folyamatok során
a részletek egészbe foglalása, szervezése zajlik, ennek eredményeként
az egység részei egészként működnek.
Ha ez az egység megbomlik, létrejönnek a különböző zavarok. Mindaz, ami mozgás, beszéd,
játék formájában jelenik meg, mint szenzoros integráció, az majd olvasás, írás formájában
jelenik meg az iskolában.
Ha az első hét évben mindez nem megfelelően szervezett,
iskolai teljesítménykudarcok várhatók a későbbiekben (Szvatkó-Varga, 1995).
A részképességek gyengeségét hangsúlyozza Brigitte Sindelar (1944).
Elméletében a részképességek nem megfelelő működését, illetve hibás egymásrahatását emeli ki.
A kognitív- és fejlődéspszichológiai nézetek közül kiemelt szerepet tulajdonít egyrészt
Neisser három bázis funkciót (figyelem, észlelés, emlékezet) megjelenítő koncepciójának
és Affolter észlelésfejlődési modelljének.
Ezek alapján dolgozta ki komplex fejlesztő programját, amely a magyar terápiás eljárások közül leginkább Porkolábné Balogh Katalin módszerével harmonizál.
Ő az óvodáskorú gyermekek számára dolgozott ki tanulási zavart kivédő megelőző programot (Porkolábné, 1992). A prevenció eredményeként várható, hogy csökken az iskolai teljesítménykudarcok előfordulása. Ez a fejlesztő program olyan elemeket tartalmaz, melyek megfelelő integrációja szükséges
az alapkultúrtechnikák elsajátításához (Gyarmathy, 1998).
A percepciós elméletek egy része a szemmozgások és a vizuomotoros-koordináció összerendezetlenségét hangsúlyozza az észlelés eltérő működésében.
A percepció és a motorium egymásra hatását teszi a középpontban Frostig is,
aki a kognitív képességek közül a vizuo-percepció fejlesztésére hangsúlyt
helyező korrekciós eljárást dolgozott ki (Gerebenné, 1996).
A fejlesztő pedagógia elméletei
A gyakorlati igény motiválta irányzatokban már Kirk koncepciója óta az egyénen belüli különbségekre helyeződött a hangsúly.
Képviselői – ennek megfelelően- a differenciált, egyénre szabott terápiák kidolgozását tűzték ki célul, melyeket a különböző pszichológiai vizsgálatok és a viselkedés szisztematikus
megfigyelése előzött meg.
Az intelligenciát vizsgáló eljárások mellett Myklebust (1971) bevezeti a tanulási quotiens fogalmát. Mindezt megelőzték azok a viták, melyekben az intelligencia-vizsgálatokkal kapcsolatos ellentmondások fogalmazódtak meg. A tanulási quotiens az intellektuális fejlődési kor
és az életkor hányadosából képezett mutató, s a 90 alatti hányados a tanulási zavart jelzi.
Ez az érték segíti az eligazodást abban, hogy milyen a gyermek tanulási teljesítménye önmagához, illetve a társaihoz képest (Gerebenné, 1996).
Az 1962-ben született szűkített Kirk-féle definíció (a tanulási zavar kategóriájából kizárja
az értelmi, az érzékszervi és az érzelmi sérülés következtében létrejövő rendellenességeket)
a nyolcvanas években bővűl, mert az a fontos gondolat fogalmazódik meg, hogy a tanulási zavar megjelenhet értelmi, érzékszervi fogyatékosság és szociokulturális hátrány mellett is.
A pedagógiai irányultságú koncepciók közé tartoznak a behaviorista elméletek.
Ezek nem a kiváltó okokat tartják központi kérdésnek, hanem a viselkedésben megnyilvánuló rendellenességeket. Ennek megfelelően a fejlesztés is a viselkedésre irányuló korrekció, viselkedésterápia (Gyarmathy, 1998).
Pszicholingvisztikai elméletek
Ebben az értelmezésben a nyelv szerepe domborodik ki a tanulási nehézségek okainak feltárásában. A nyelv egyes kutatók szerint a gondolkodás hordozója, a nyelv közvetíti
a gondolatokat. Így, ha a nyelvi rendszer nem megfelelően működik,
nehézségekbe
ütközhet
a tanulás és a viselkedés is.
A nyelv bármely szintjének zavara – fonológiai, szintaktikai, és szemantikai- okozhat iskolai teljesítménycsökkenést. Ugyanígy problémát okozhat a beszédészlelés, illetve a beszédmegértés akadályozottsága. Ezzel kapcsolatban Magyarországon Gósy Mária végzett értékes kutatásokat (Gósy, 1991).
A pszicholingvisztikai koncepció létjogosultságát nagyon jól szemlélteti az a tény,
hogy míg más országokban a tanulási eltéréseket pszichológusok, fejlesztő pedagógusok
kezelik, hazánkban elsősorban logopédusok végzik a korrekciós eljárásokat.
|
Küldje el ezt az oldalt
