A pszichomotoros képességek diszfunkciója
számos területen megnyilvánul.
- A mozgáskoordináció zavara
A gyermek nagymozgása bizonytalan, rendezetlen, ügyetlen. A tárggyal történő
vagy anélküli manipuláció koordinációja nehezített.
Ennek következtében
az apró tárgyakkal esetlenül bánik, pl. helytelen ceruzafogás.
- A lateralitás, illetve a testséma zavara
A mozgásos tapasztalatszerzési eltérések következményeként egyensúly-, térorientációs és testséma-problémák jelentkezhetnek. A gyermek nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat, esetleg még akkor sem, ha az adott mozgássort előzőleg bemutatják neki. A mozgásészlelés gyengeségével összhangban akadályozott a saját testen és a térben való tájékozódás. A veszélyeztetettség szempontjából a keresztezett preferenciák, a kevert, nem elég kifejezett dominancia, és az átszokott balkezesség rizikótényező. Előrelátható következménye a fejlődés során a térbeli és időbeli tájékozódás gyengesége, a szerialitási képesség eltérése.
- A percepció zavara
E gyűjtőfogalom valamennyi modalitásra, a vizuális, az auditív, a taktilis-kinesztéziás,
a helyzet- és mozgásérzékelésre, illetve a vesztibuláris észlelés akadályozottságára egyaránt vonatkoztatható. E rendkívül fontos megismerési, tapasztalatszerzési részfunkciók fejlődési késése, sérülése következtében a gyermek nem ismeri fel az adott formát, vagy csak akkor nem ismerik fel, ha más környezetben, máshogyan szerepel.
Hibás az irányok percipiálása, gyakoriak a tévesztések az egymásutániság, a sorrendiség követésében. Lassú és pontatlan az analízis, melynek következtében nehezen tudják megkülönböztetni egymástól a lényes és lényegtelen elemeket, a rész-egész viszonyt helytelenül ítélik meg, a részek egymáshoz való viszonyát sem észlelik megfelelően.
- Az emlékezeti deficitek
Az emlékezet bármely típusának sérülése okozhat tanulási rendellenességeket.
- A beszéd és a nyelv területének zavarai
A beszédmozgásokkal kapcsolatos nehézségek artikulációs problémákban jelentkeznek, a makacs, hosszan elhúzódó pöszeség következtében tanulási rendellenesség is kialakulhat. Az auditív percepció pontatlansága miatt a beszédhangok megkülönböztetése akadályozott, így hibás lehet a zöngés-zöngétlen hangok differenciálása. Előfordulhat gyenge ritmusérzék, a muzikalitás, a gyermek ilyen esetekben nem érzékeli megfelelően a beszéd és a nyelv természetes zeneiségét, ritmusát. Mindez a szótagolásnál, elválasztásnál jelenthet problémát. A verbális emlékezet gyengesége miatt szűkös a szókincs, és szómegtalálási nehézség tapasztalható. Gyakran körülírják a szavakat, zavart a szimbólumképzés, a szó- és jelentésasszociáció. A gyermekek egy részénél a spontán beszéd kurta tőmondatokból áll, míg mások igen bőbeszédűek. Ők ugyan sokat és folyamatosan kommunikálnak, de mivel lényegkiemelő képességük a hibás percepció miatt sérült, beszédük csak elenyésző információt hordoz. Mindezek hatására diszgrammatizmus is jellemzi beszédüket. A téri orientáció hibás szerveződése következtében szókincsük nélkülözi a relációs viszonyokat, kifejező szavakat. Gyakori, hogy inadekvát módon reagálnak a környezet verbális ingereire, a beszédértés akadályozottsága figyelhető meg. (Marosits, 1992).
Hiperaktivitás, ADHD
A tanulási zavar azonosításában meg kell említeni egy további lényeges tünetet, a tanulási nehézségekkel küzdő gyermek sajátos magatartását.
Az egyik leggyakoribb az ADHD rövidítéssel ismert hiperaktivitással társuló figyelemzavar jelenség. E rendellenesség nem ritkán orvosi-pszichiátriai gondozást igényel.
Ez idegrendszer-károsodás hátterű veleszületett, elsődlegesen adott eltérés
és ehhez társul a tanulási teljesítményzavar.
Másodlagos neurotizáció
A sajátos magatartáskép másik leggyakoribb változata a másodlagos neurotizáció,
mely az iskolai teljesítménykudarcok következtében alakul ki.
A terápia szempontjából sarkalatos az elsődleges és a másodlagos magatartási zavar elkülönítése egymástól. Chruickshank a neurofiziológiai eredetű tanulási sikertelenséget nevezi tanulási zavarnak (elsődleges), az érzelmi és a neurotikus alapokon létrejövő kudarcokat tanulási problémaként definiálja (másodlagos) (Sarkady-Zsoldos, 1992.).
A korai viselkedészavarok szoros összefüggésben állnak a társakhoz fűződő viszony minőségével, mely rendszerint kedvezőtlenül alakul. Mindehhez kapcsolódik az önértékelési konfliktusok számos változata, mely az iskolában átélt élmények nyomán jelentkezik.
Prevalencia
A tanulási zavar gyakoriságát az határozza meg, hogy a különböző tudományterületek
(pedagógia, klinikai gyermekpszichológia, szociológia, gyógypedagógia, orvostudomány stb.) hogyan értelmezik a kérdéskört.
Nemzetközi tapasztalatokra alapozva az általános iskolai populációban
Gaddes 1985-ben 15%-ra teszi a tanulási zavarral küzdők előfordulását (Gyarmathy, 1998)
Mivel azonban a meghatározások nem egységesek, ez az adat országonként
nagy különbségeket mutathat.
Magyarországon ma 12-16% nem tud megfelelni az iskolai elvárásoknak
a tanköteles korú gyermekek körében (Gerebenné, 1995).
1978-ban, Nagy Britanniában a külön segítséget igénylő iskolai tanulók országos feltérképezése nyomán a Warnock bizottság kialakította a speciális nevelési szükséglet fogalmát. Ez minden olyan gyermekre ráilleszthető, akinek bármilyen tanulási nehézsége van és speciális nevelési ellátást, igényel.
A Warnock-beszámoló az iskolai tanulás folyamán tanulási nehézséget
mutató gyermekek számát 20%-ra becsülte (Zsoldos, 1996).
|
Küldje el ezt az oldalt
